Ezt is megértük!

A történet kezdete több mint két és fél évre nyúlik vissza, akkor esett meg ugyanis az, hogy lejárt a megyei képviselõi mandátumom, következésképpen elkészítettem és postáztam Csíkszeredába a vagyonnyilatkozatomat. Nyilván magyarul. Válaszképpen egy felszólítást kaptam, hogy azt ugyan megkapták, de felszólítanak, hogy nyújtsam be románul is. Én visszaírtam, hogy az önkormányzati törvény értelmében jogom van ezt magyarul megtenni, s azzal a témát a magam részérõl lezártam.
Lett is ebbõl világra szóló botrány! Hogy ennek méreteirõl képet lehessen alkotni, talán elég ha azt elmondom, hogy jelen pillanatban hat per van miatta folyamatban különbözõ bíróságokon, illetve szintén folyamatban van egy petíció megvitatása a Diszkriminációellenes Országos Tanácsnál. Összesen tehát hét ügy! A témáról már írtam, most azért térek vissza rá, mert ma volt tárgyalás az egyik perben, s ott adták a kezembe a megyei önkormányzat írott álláspontját. Tessék csak olvasni:
BCS-magyar-vagyonnyilatkozatrol
Maga a dokumentum három oldal, számos jogi csûrcsavar van benne amivel nem szeretnék senkit fárasztani, ezért a lényeget (a második oldal alján) aláhúztam pirossal. Arról szeretnék ugyanis pár szót ejteni. Ezek szerint Borboly Csaba és társai álláspontja az, hogy aki tud románul, és mégis az anyanyelvét használja a közigazgatásban, az rosszindulatú. Esetleg keményebben fogalmazva piszok gazember, aki direkt bántja a derék megyei vezetõket. Tegyük mellé azt, hogy mi magunk is elismerjük, hogy a romániai magyaroknak érdekük megtanulni a román nyelvet, s máris levonható a következtetés: rosszindulatú az a romániai magyar, aki az anyanyelvét használja a közigazgatásban. Mondja ezt annak a pártnak az egyik országos vezetõje, amelyik hetek óta tart szerte az országban ünnepségeket abból az alkalomból, hogy betöltötte a 25. évét. Ezeken minden alkalommal megelégedéssel állapítják meg, hogy ez alatt az idõ alatt nagy dolgokat sikerült megvalósítani, komoly eredményeket sikerült elérni. Gyakran elõfordul, hogy ezen a felületen villára veszem az RMDSZ különbözõ szintû vezetõit (tegyem hozzá gyorsan, hogy soha nem ok nélkül), ezúttal azonban a helyzet komolyságára való tekintettel ezt mellõzöm, s csak egy kérést fogalmazok meg a párt elnöksége felé: ha nem vállalnak közösséget ezzel a szellemiséggel, ha úgy gondolják, hogy az RMDSZ-en belüli, sokat hangoztatott sokszínûségbe azért ez már nem fér be, akkor határolódjanak el Borboly Csabától, s ne tûrjék meg tovább maguk között!