Román logika

Ma sztrájkolnak az önkormányzatnál, nekem pedig postázni kell egy fellebbezést, ahhoz pedig ki kell fizetnem a bélyegilletéket. Szerencsére van megoldás, mert egy ideje városunkban is lehetõség van interneten keresztül fizetni adókat és illetékeket. Ennek az a feltétele, hogy létezzen az embernek egy érvényes bank-kártyája és regisztráljon a ghiseul.ro oldalon.
Bankkártya van, rajta, regisztráljunk.
Megadom a személyi számomat, majd még pár adatot, s így jutok el oda, hogy a rendszer kéri a bankkártyám számát. Netes kifizetéseknél a feleségem kártyáját szoktuk használni, írom most is annak a számát. Az eredmény hibajelzés: a kártyának kell legyen 3D biztonsági jelszava. Tudom hogy van, tehát nem értem mi a gond. Írok hát az ügyfélszolgálatnak, ahol szerencsére nem sztrájkolnak, így hamarosan érkezik a válasz: a kártya az én nevemen kell legyen. Fogjuk rá hogy logikus, habár az adók jelentõs része családra van megállapítva, tehát éppen elfogadhatnák bármelyik családtag kártyáját. De túl ezen: ha az a gond, hogy a kártya nincs a nevemen, annyira nagy dolog volna, ha a hibaüzenet errõl szólna? Vagy túl nagyok az elvárásaim?
No de ezzel nem ér véget a történet. Újra nekilátok a regisztrációnak, sikeresen végigcsinálom, az eredmény az, hogy levélben kapok egy felhasználó-nevet és egy jelszót. Mindkettõ kis és nagybetûkbõl meg számjegyekbõl generált lecsó, gondolom mindenki örömmel tanulja meg az ilyet. Ugyanis késõbb jelszót még meg lehet változtatni, de a nevet már nem, az úgy marad.
S hátra van még a csattanó: kiválasztom a fizetni szándékozott illetéket, beírom az összeget, majd a fizetés gombra kattintok. Lehet találgatni, hogy mi történik. Ha valaki arra gondol, hogy a kártyámról a rendszer leveszi a fizetendõ összeget, s ezt valamiképpen visszaigazolja, azt ki kell ábrándítsam, mert nem talált. A következõ lépés ugyanis az, hogy adjam meg a kártyám számát. Ezek után gondolom senki nem lepõdik meg ha azt is elárulom, hogy végül nem saját kártyámmal fizettem, hanem a feleségemével. Mert a rendszer ezt szó nélkül elfogadta.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?