Ha valaki azt gondolja hogy egyszeri baleset, szerencsétlen rövidzárlat volt mindössze az, amirõl tegnap írtam, azt sietek megnyugtatni, hogy téved. Ezt tökéletesen bizonyítja az, hogy szintén húszadikán írtam egy másik levelet is a Legfelsõ Bíróságnak (ezúttal a bûnügyi részlegnek), mert egy másik ügyben is késlekednek az ítélet kiközlésével. Az a levél így hangzott:
Subject: REF: Dosar 1972/1/2016
Date: Tue, 20 Sep 2016 16:08:40 +0300
From: Árus Zsolt
To: recursuri.penal@scj.ro
Bunã!
În data de 6 iunie a fost pronuntatã Hotãrârea nr. 453/2016 în dosarul nr. 1972/1/2016.
Din câte stiu, hotarârea trebuie redactatã în termen de 30 zile. Prin prezenta vã rog sã-mi comunicati dacã aceastã hotãrâre a fost redactatã, iar în caz afirmativ vã rog sã mi-o trimiteti, pentru cã am nevoie de ea.
Cu respect,
Árus Zsolt
Abban az esetben is az lett volna a kézenfekvõ, hogy megnyomják a “Reply” gombot és megírják a választ, de – nyilván – nem ezt tették. S még bár nem is azt, amit a másik esetben. Ezúttal az internet helyett a román posta szolgálatait vették igénybe, s ezt a levelet küldték:
A postabélyegzõ dátuma szerint 22-én adták fel, s mindössze 5 nap múltán, 27-én már meg is érkezett hozzám, de ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hisz a lényeg a levél tartalma. S ebbõl megtudhattam, hogy a perrendtartási törvény elõírásainak megfelelõen szoktak idézni (ami elvárható és megnyugtató lenne ha így lenne, sajnos tapasztalatból tudom, hogy nincs így), illetve azt, hogy a bíróság honlapján közzétett információk helyesek, valóban az ott közzétett napon született az illetõ iratcsomóban a 453/2016-os végzés.
Kár, hogy ezen nem kért információk papírra vetése annyira kifárasztotta Viorel Ciobanu urat, hogy arra már nem maradt ereje, hogy a kérdésemre is válaszoljon (hogy sikerült-e több mint 100 nap után az ítélet indoklását is megszövegezi). Így azzal maradtam, hogy feltéve hogy a levelem utolsó félmondatát is elolvasta (és megértette!), akkor abból hogy nem küldte el az ítéletet az következik indirekt módon, hogy a kérdésre a válasz az, hogy nem.
Az ellenben igencsak el kellene gondolkoztasson sokakat, hogy ilyen súlyos szövegértési gondokkal küszködõ személyek miképpen végzik el a jogi egyetemet, illetve miképpen foglalhatnak el fontos állásokat a Legfelsõ Bíróságon. Tény, hogy ezek nem arra utaló jelek, hogy Romániában létezik jogbiztonság.