Krónikás ének otthonról-otthontalanságról

Krónikás ének otthonról-otthontalanságról

Rendhagyó, zenés könyvbemutatón ismerkedhetett a hallgatóság, október elején Debrecenben Csíki András verseskötetével, mely immár második a sorban. A jelenleg a cívisvárosban élő, nyárádszeredai származású költő előző gyűjteménye Aposztróf címmel jelent meg, a második a Ki talál ki? – Erdélyi dallam címet viseli. Az alcím nem véletlen, az alkotó munkái ugyanis erősen kötődnek a szülőföld élményéhez.

Erdélyi dallam, vagy Transzilván taktus, ahogy az egyik verscím mondja, egy biztos, Csíki András soraiban ott lüktet a táj, ahol született, pontosabban az emberlakta táj, ősökkel, sorsokkal, a nyelvben megbúvó igazságokkal, szerteágazó és sokszor tehertételes kulturális örökséggel. “Nagyapák sírján / körbevágott árnyék: / kupecek, kápók – / ember verte tájék”. A második kötet öt év termését foglalja össze, melynek néhány darabját az olvasók ismerhetik a Magyar Napló vagy a Hitel folyóirat hasábjairól.

Míg 2012-es Aposztróf című kötet elsősorban a személyes élmények köré fonódik, a mostaniban inkább a közéleti, történeti, társadalmi kérdések kerültek a versek középpontjába. Ahogyan Csíki András fogalmaz: „A haza minduntalan alakuló fogalma, távolságai, mélységei, alkotóelemei mindegyre témát szolgáltatnak. Az erdélyi magyarság zűrzavaros mindennapjai, s a magyarországi ideológiai állóháborúk kiváltotta versreakciók összeolvasva krónikás énekké állhatnak össze. Krónikás énekké, melyben ott van Erdély és Székelyföld: magyarok fogyatkozása / szászok elszaladása / völgyekből kicsordult sár / borona vágta arcokon / méreg és megszikkadt mosoly / első háztól utolsókig érő/ megszikkadt mosoly”; de ott vannak a budapesti, debreceni repterek is: s veszi az irányt Londonnak/ akármi is az akármivel is/ egyenlő akárhogy is más/ mint ez itt amihez szintén/ nehéz megfelelő szót szívet/ és szándékot találni”.

A kötet versei az otthon és otthonosság felől közelítenek a témákhoz, hol kisebb, hol nagyobb olvasói erőfeszítést igényelve a krónikába való beillesztésükhöz. Az egyik kulcsvers, a Transzilván taktus kérdései zsigerig ütnek: Sorsunkon vastag, / évszázados tályog. / Ki árul(t) el kit /s kinek adjunk számot? / Kiért oltsuk el / szemünk szép világát, / kire bízzuk a / templomkapuk kulcsát? Egy másikban, a Téged örököltelek címűben pedig ez áll: nekem eleven úgy vagy, / mint anyám tekintete: / nem a szemek gömbje, / de a féltés titkai… Én téged örököltelek / Nyárád feletti égbolt, / nagyapám vésőnyomát / a székelykapuk indáiban, versek csengését és / tanulságát a meséknek; / nem telekkönyvet és pecsétet – fogalmazza meg a lírikus, s ez egyszerre program, késztetés, világnézet, költői horizont.

A kötet olvasója nemcsak a táj 21. századi lírai krónikájának darabjaival szembesül a lapokon, hanem azzal az örök kérdéssel is, hogy mi valójában a költészet tétje, mekkora a hatósugara, mit, mennyit és mikor kell versbe foglalnunk szigorú szabályok között megélt hétköznapjainkból.

Ungvári Judit

A kötet megvásárolható a következő online könyvesboltokban:

Bookline

Líra

Libri

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.