Kálvária

Kálvária


ránk jár a rúd
hátunkban a számlás
énekel mészarcú
ördög kerepel
kelepel

Haj de magas ez a hegy,
nem vagy százas: kerek egy!
Szemet loptál, hangokat;
tanúskodnak, ne tagadd!

**
erényre
mi szükség
erszényre
van szükség
süketelés
sületlenség
röhögve akasztnak
sivítva akaszkodunk

Sebes parton kikötő,
húsba a vas belenő.
Anyát loptál: vajúdik –
kereszt alatt fut a gyík.

***
gyomrunk likasztja
a mihaszna idegesség
az őrültek sorozóbizottsága
szemet huny a tiszta
gondolat felett

Ki az, mi az, ki lehet?
Nem tudom, hogy ki szeret.
Megyek, vagyok meztelen;
kengyelben a kegyelem.

****
nem is intenek
a távozók csak
pontot rúgnak
egy-egy hitehagyott
félmondat után
istennyila csapkodja
utunk s kordénk
semmivé fosztják
szép eszméink
kutyakölyöknek
tartogatott zsákban
vihart told szerelmünkhöz
és ködfalaknak támaszt
a születés lámpaláza

Felhő, felhő: fekete.
Csak a párja megette.
Fosztott angyal feketén,
csontig ázol, te szegény!

*****
árokba törik a kerék
boglyák lángolnak
s égnek szénné
utolsó csipet kovászból
sütött igazulások

Szemet loptál, hangokat,
anyát loptál, ne tagadd!
Bárcás múzsa vajúdik,
farka nélkül fut a gyík.

 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.