Ha nagy késéssel is, de megszületett a Diszkriminációellenes Tanács határozata egy tavaly januári panaszunk ügyében (arról bõvebben itt, a 2. pontban). Még pontosabban a Digi24 elleni panaszról van szó, aminek a nyomán még tavaly októberben megszületett az a határozat, amit mostanra sikerült megszövegezni és kiküldeni, s aminek a lényege az, hogy az adót mûködtetõ céget 5000 lejre büntetik azért, mert megsértette a 137/2000-es Kormányrendelet elõírásait, amikor lehetõvé tette másoknak azt, hogy a Facebook oldalán gyalázkodó hozzászólásokat tegyenek közzé.
A teljes határozat 9 oldal, nem szeretnénk senkit untatni az elsõ hét oldallal ahol össze van foglalva a panaszunk, a bepanaszolt álláspontja, meg a Tanács gondolatmenete, ami a döntéshez elvezetett, s melynek során többek közt megállapították, hogy az adó Facebook oldalán közzétett amúgy tárgyilagos hírt rövid pár óra alatt közel ezer hozzászólás követte, melyek közt tucatjával voltak olyan gyalázkodóak, amelyekre nem vonatkozik a szólásszabadság joga, s amelyeket az oldal tulajdonosa köteles lett volna kitörölni.
A nyolcadikat azonban közzétesszük, azért hogy tudjuk megmagyarázni a címben szereplõ “de”-t:
699/2020-as határozat indoklása
Mint látható, a Tanács a büntetés összegének meghatározása után megjegyezte a következõket:
– Egyrészt tényszerûen leírják, hogy mivel a sértett egy közösség volt, ezért 2000 és 100.000 lej közötti büntetést róhattak ki a törvény értelmében.
– Másrészt egyfajta indoklásként kijelentik, hogy büntetés konkrét összegének a meghatározásakor figyelembe vették azt, hogy egy közösség volt a sértett, illetve hogy egy túl nagy büntetés a szólásszabadság túlzott korlátozásával lett volna egyenértékû.
S ez az a pont, ahol megáll az emberben az ész. Ugyanis logikusan a büntetés nagyságának a meghatározásakor az elkövetett cselekedet súlyossága kellene irányadó legyen, tekintettel arra is, hogy maga a Tanács állapítja meg, hogy számtalan hozzászólás olyan jellegû, hogy esetükben nem lehet a szólásszabadság jogával védekezni, akkor pedig az ellenül hozott intézkedés (nevezetesen a büntetés) nem tekinthetõ a szólásszabadság korlátozásának. Hogy egy hasonlattal éljünk, olyan ez, mintha egy tömeggyilkosság esetén nem azt nézné a bíróság, hogy az elkövetõ hány embert és milyen kegyetlenséggel ölt meg, hanem azért hozna enyhe ítéletet, hogy ne korlátozza túlzottan az illetõ mozgásszabadságát. S hogy értse mindenki jól: nem az a problémánk ezzel a határozattal, hogy nekünk külön örömöt jelentett volna, ha jó sok pénzt kell befizessen a vétkes, hanem az, hogy az ilyen határozatok nem töltik be az elsõdleges szerepüket, az elriasztást. Sõt, lényegében pont fordítva, az lehet a hatásuk, hogy mások is elkövetik ugyanezt a cselekedetet, mondván, hogy egy ekkora büntetés még belefér.
Végezetül pedig még egy fontos részlet: Lehet bármilyen nagy a kirótt büntetés, annak elijesztõ hatása csak arra van, aki tud róla. Ezért a panaszban azt is kértük, hogy a Tanács kötelezze a bepanaszoltat, hogy tegye közzé a sajtóban a meghozott határozatot, hadd jusson el minél többekhez, ugyanis komoly gond az, hogy maguk a sajtósok sem tudják, hogy a hozzászólások moderálása az õ feladatuk, holott ha tudnák és tennék, akkor sokkal kevesebb lenne a diszkriminatív meg sértõ megnyilvánulás az interneten. S ugyan a Tanácsnak kötelessége lett volna minden kérésünk esetén állást foglalni (magyarán jóváhagyni vagy indokoltan elutasítani), errõl a kérésrõl szó sem esik a határozatban, mintha le sem írtuk volna. Ez pedig nem elsõsorban azért rossz, mert ez által törvényt sértettek, hanem azért, mert elszalasztottak egy lehetõséget arra, hogy a közjó érdekében cselekedjenek. Arról nem beszélve, hogy a törvény értelmében a Tanács legelsõ feladata a diszkriminatív cselekedetek megelõzése lenne.