A jó testvér

Miközben a két önkormányzatnak nem is juttatott a cég bevételeibõl, egészen másképp viszonyult a cégvezetõ a saját testvéréhez: annak csak kiszorított egy fizetésrevalót, alkalmazta tehát titkári beosztásban. Szó se róla, a választás igen helyénvaló volt, mert ez a kiváló fiatalembert a Fennvaló is erre teremtette, már csak azért is, mert a memóriája döbbenetes. Aki ebben kételkedne, az olvassa el a bátyja segítségére sietõ testvérnek az ügyészségen tett nyilatkozatát:

V-J-vallomas-1-1
V-J-vallomas-1-2
V-J-vallomas-1-3

Látható, hogy évekre visszamenõleg csak úgy vágja fejbõl a négyzetmétereket, telekkönyvi számokat, meg egyéb adatokat, a kihallgatást végzõ ügyész alig bírja írni amit mond. (Sõt mi több, adott ponton (a 11. oldal közepén) el is veszíti a történet fonalát, ezért egy mondat úgy marad befejezetlenül. Pedig ki tudja miféle törvénytelenségeket említett éppen, s most azok büntetlenül maradnak!
Annyi gond azért van ezzel, hogy nagy nekibuzdulásában mindent mindennel összekever, az ügyész pedig ebbõl semmit sem “vesz észre”, írja amit mond, egyszer nem kérdez vissza, hogy pl. mondja csak Virág úr, azt a 2008 májusában elfogadott határozatot valóban a júliusban hivatalba lépõ Mezei János terjesztette be? Ugyan az ügyész dolga az igazság kiderítése lenne, a hamis tanúzást pedig a törvény bünteti, de ebben az esetben minden másképp van: tanú és ügyész lelkesen, teljes erõbedobással, tökéletes összhangban munkálkodik a vádlott befeketítésén. Ha pedig ez a cél, a valóság maximum zavaró tényezõ, el kell tehát tekinteni attól.

Kategória: "barátok", ügyészség | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.