Akkor nézzük meg, mekkora az erkölcse, mettõl meddig terjed a becsülete Virág Zsoltnak. Erre nézve hála Istennek közvetlen bizonyítékok vannak.
Az elsõ bizonyíték az, hogy az évek során különbözõ beszélgetéseirõl a beszélgetõ társai tudta nélkül hangfelvételeket készített. Módfelett nemes dolog, az erkölcs- és etika kézikönyvek is azt mondják, hogy becsületes ember mindig így jár el.
Másodsorban ezeknek a felvételeknek hála bizonyítható az is, hogy amikor szembesült azzal, hogy az önkormányzat elégedetlen a “munkájával” és le akarja váltani, akkor két lehetséges forgatókönyvet fogalmazott meg:
– távozik önként, ha megkap három helyiséget a gyilkostói bazárból (hogy értse jól mindenki: az ügyészségen feljelentést tett, mert szerinte megkárosítottam a céget, mert önkényesen eladtam egy 400 négyzetméteres területet, ha ellenben õ kapott volna ajándékba ugyanabból a vagyonból három üzlethelyiséget, az ellen semmi kifogása nem lett volna);
– ha ezeket a helyiségeket nem kapja meg, akkor harcol, s elmegy a végletekig.
A kérését természetesen nem teljesítettem, tehát a másik úton ment: feljelentett, s ragaszkodik foggal-körömmel a cégvezetõi székéhez. A nagyobb biztonság kedvéért pedig megkötötte Karsay Károllyal azt a szerzõdést, ami bõséges végkielégítést biztosítana neki, ha mégis távoznia kell.
Így néz ki egy 120.000 eurós becsület.
A három helyiségrõl elõször Portik Csabának beszélt, késõbb adta elõ nekem is. Az elsõ oldal alján pedig épp arról számol be Portik Csabának, hogy én hallani sem akartam az ajánlatáról.
A második oldalon aztán kerek perec kifejti, hogy miképpen képzeli el a “békés” távozását, illetve azt, hogy ha nem engedek a zsarolásnak, akkor akármeddig elmegy az érdekeit védelmezendõ.
A csúcs az egészben az, hogy ezek a beszélgetések ott vannak az ügyészség birtokában, ismerik a tartalmukat, de az fel sem merül, hogy ezek miatt Virág Zsolt ellen valamiféle eljárás induljon. Pedig ha valami zsarolás, akkor ez az!