Annak idején nagy port vert fel az a per, aminek nyomán kénytelen-kelletlen kitették Kolozsvár bejárataihoz a kétnyelvû település-táblákat. Számunkra azóta is nagy kérdés, hogy ennek nyomán, ismerve a bíróság indoklását, miért nem tették meg a felperesek a következõ – szerintünk ésszerû – lépést, nevezetesen miért nem szólították fel a város vezetõit arra, hogy lássanak hozzá és ültessék gyakorlatba a közigazgatási törvénynek a magyar nyelv használatára vonatkozó többi elõírását is. Ennek magyarázata nem lényegtelen, de annál fontosabb véleményünk szerint az, hogy a kolozsvári magyarok élhessenek nyelvi jogaikkal, ezért – amint arról itt beszámoltunk – jó két hónappal ezelõtt ilyen irányú petíciót intéztünk a polgármesterhez és a helyi képviselõtestülethez.
Némileg meglepõ módon pár nap múlva a város alpolgármesterétõl kaptunk egy levelet, ami látható módon reakció volt a petíciónkra, ellenben válasznak semmiképp nem volt tekinthetõ, mert tartalmának szinte semmi köze nem volt a petícióhoz.
Ezzel szemben a címzettek egyáltalán nem válaszoltak a törvényes 30 napon belül, így decemberben kénytelenek voltunk emlékeztetni õket a válaszadás törvényes kötelességére, s egyúttal felhívni a figyelmüket arra, hogy ha azt elmulasztják, akkor bírósághoz fogunk fordulni. Ennek nyomán érkezett nemsokára ez a válasz. Maga a hozzáállás különösen nem lepett meg, nagyjából ilyesmire számítottunk, az ellenben az egyenesen kínosnak nevezhetõ, hogy már a tábla-perben is arra hivatkoztak, hogy Kolozsváron a 215/2001-es törvény életbe lépésekor sem volt meg a szükséges 20% magyar, mely állítást a bíróság a hivatalos népszámlálási adatok idézésével hárított el, s most mégis képesek voltak ezt újból leírni.
Lényeg a lényeg: amint azt már indulásból sejteni lehetett, ez az ügy nem tud békésen megoldódni, Alkotmány ide, ratifikált nemzetközi egyezmények és érvényes törvények oda, a nagyon nyitott és meggyõzõdéses demokrata Emil Boc városában meg kell küzdeni a nyelvi jogok gyakorlatba ültetéséért, s jogerõs bírósági ítélet nélkül az nem fog menni. Megtettük tehát a következõ lépést és benyújtottuk Hargita megye törvényszékére azt a keresetet, amiben azt kérjük, hogy kötelezzék Kolozsvár polgármesterét és a helyi képviselõtestületét arra, hogy oldják meg a petíciónkat, vagyis – tekintettel arra, hogy abban azt kértük, hogy tartsanak tiszteletben törvényes elõírásokat – hogy kötelezzék õket arra, hogy biztosítsák a kolozsvári magyarok számára a nyelvi jogaik gyakorlását.
A válasz tehát a címben feltett kérdésre az, hogy “Kolozsváros olyan város”, ahol a nyelvi jogokat “kilenc zár” õrzi. Bíztasson azonban minket a precedens, mert ha a település-táblák esetében lehetett nyerni, akkor ez a lehetõség most is adott. S ha már szóba hoztuk a tábla-pert, akkor hadd jelezzük, hogy amennyiben alapfokon nem születne kedvezõ ítélet, ebben az esetben is adott lesz a lehetõség a kolozsvári magyarok számára, hogy érdekelt félként minél nagyobb számban belépjenek a perbe, sõt, ez kimondottan célszerû lesz, mert jó ha a bíróság látja majd, hogy a közvetlen érintettek is állást foglalnak. A keresetet 133/96/2022-es számmal iktatták, a per fejleményei itt követhetõek.