Tovább is van, mondjuk

Közzétéve 2026-09-30 | Szerző: Árus Zsolt

El kell ismerjük, hogy ha az Országos Diszkriminációellenes Tanács állapotára és mûködésére egyszerre mondjuk, hogy hihetetlen, szürreális, abszurd és minden képzeletet alulmúló, akkor is halvány mását bírjuk csak adni a való voltának. A történet legutóbbi fejezete itt olvasható, most következzen a folytatás:
Ugyanis az államelnök válaszát nyilván nem hagytuk annyiban, s már aznap visszaírtunk neki, kérve, hogy tájékoztasson minket arról, hogy milyen konkrét lépéseket tett illetve tesz azért, hogy ez az áldatlan helyzet megoldódjon. Ma pedig megérkezett arra a válasz. Ebben pedig a következõket írják:
Egyrészt megerõsítik, hogy továbbra is a figyelmükben van a jelzett gond, nevezetesen hogy az ODT idén január elseje óta határozatképtelen, mert a vezetõtanács tagjainak a létszáma a szükséges minimum alá esett.
Azt követõen hosszan idéznek a vonatkozó jogszabályból, többek közt azt is, hogy mi az ODT célja, meg hogy az függetlenül, más hatóságok befolyása nélkül fejti ki a tevékenységét.
Majd megismétlik, hogy az ODT egy független intézmény, ami parlamenti ellenõrzés alatt mûködik. (Zárójelben hadd jegyezzük meg, hogy az a függetlenség netovábbja, mikor létezik felette egy ellenõrzõ szerv. De ezt most hagyjuk, mellékszál.)
Aztán megállapítják, hogy tudomásul vették azt, hogy a jelzett problémával már a megkerestük a Parlamentet.
Végül levonják a következtetést, hogy ezek szerint nincs itt semmi tennivalójuk, minden a legnagyobb rendben van.
Csak hogy értse mindenki a helyzetet:
Új tagokat a Parlament kell kinevezzen.
A Parlament ezt immár kilenc hónapja halogatja, nem teszi meg.
Mikor kérést intéztünk a Parlament két házához, annak csak annyi lett az eredménye, hogy kikérték maguknak, hogy mi itt feladatokat adjunk nekik, közölték, hogy azt õk döntik el, hogy mikor mit tesznek.
Ezek után kértük az államelnököt, hogy tegyen eleget alkotmányos kötelességének, és avatkozzon be, gyõzze meg a Parlamentet, hogy nevezzem már ki új tagokat.
Erre jött ez a válasz. Hogy az elnök örömmel vette tudomásul, hogy mi ezt a kérést a Parlament felé már megfogalmaztuk, tehát neki immár semmi dolga.
Makacs székelyek módjára mi ezt nem hagytuk annyiban, s felhívtuk az elnök figyelmét, hogy a kérésünk nem talált meghallgatásra a Parlamentnél, ezért legyen olyan kedves és lépjen õ. Tehát folytatás következik.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

Nyelvi egyenjogúság Székelyföldön

Közzétéve 2026-09-22 | Szerző: Árus Zsolt

Múlt hónap 17-én az alábbi körlevelet intéztük Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely polgármestereihez:

Tisztelt polgármester úr!

Mint köztudott, Romániában számos etnikum él együtt évszázadok óta, s mivel az Alkotmány értelmében minden állampolgár egyenlõ, szintén az Alkotmányban van rögzítve, hogy a hatóságok adott körülmények között kötelesek használni ezen etnikumok anyanyelvét is.
Egyik ilyen konkrét intézkedés az, hogy azon településeken, ahol a lakosság több mint 20% valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a közintézmények bejáratához ki kell írni azon intézmény nevét az adott kisebbség nyelvén is. Jogvédõ szervezetként sajnálattal tapasztaljuk ugyanakkor, hogy fõleg állami intézmények esetében ezt a szabályt nem egyszer megszegik. A helyzet lényegesen jobb az önkormányzati intézmények esetében, de ott sem mondható el, hogy a szabályt 100%-ban betartják. Ez különösen igaz az oktatási intézmények esetében, ugyanis azt mindenhol betartják, hogy a magyar iskolákra román névtábla is kerül, ellenben valamilyen okból kifolyólag fordítva már távolról sem tekintik ezt mindenhol természetesnek. Holott a törvény világos, a román tannyelvû iskolákra is kötelezõ magyar nyelvû névtáblát kihelyezni. Éppen ezért a kérésünk az, hogy ellenõrizzék, hogy a településükön levõ román tannyelvû iskoláknál mi a helyzet, s amennyiben valamelyiken nincs magyar névtábla, úgy intézkedjenek, hogy az haladéktalanul kerüljön ki.
Kérjük ugyanakkor, hogy ha már van olyan, akkor küldjenek számunkra egy-egy fényképet azokról, illetve ha még nincs, akkor a magyar névtábla kihelyezése után küldjenek fényképet.
Együttmûködésüket elõre is köszönjük, tisztelettel

Árus Zsolt István
elnök

Azóta, annak nyomán a következõk történtek:

  1. Még aznap visszaigazolták az iktatását Marosvásárhelyrõl:
    Jó napot kívánok
    Az ön által küldött e-mail a 39825 számmal lett iktatva.
  1. Négy nap múlva válasz érkezett Sepsiszentgyörgyrõl:
    Tisztelt Elnök Úr!

Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalához 2026 augusztus 17-én benyújtott, a 49457-es iktatószám alatt nyilvántartott kérelmére vonatkozóan, amelyben fotókat kér a román nyelvû tanintézmények névtábláiról, amely bizonyítja, hogy román mellett van magyar nyelven kifüggesztett névtábla is,

Ezúton tájékoztatjuk, hogy Sepsiszentgyörgy összes román nyelvû tanintézményén van már kihelyezve magyar nyelvû névtábla.

A kihelyezett táblákról készült fotókat mellékelten csatoljuk.

Tisztelettel,

— Dobra Bianka
(Egy a csatolt fotók közül.)

3. Szeptember 14-én (tehát 28 nap múltán) válasz érkezett Székelyudvarhelyrõl.

4. Szeptember 18-án válasz érkezett Marosvásárhelyrõl.

Összegezve: Több mint egy hónap teltén azt tudjuk, hogy a hét város közül egyikben létezik magyar felirat is a román tannyelvû iskolákon, két város polgármestere kutatja, hogy mi a helyzet, a maradék négy városról meg semmit nem sikerült megtudnunk. Ezek polgármestereinek négy nappal ezelõtt emlékeztetõt küldtünk, azokra még semmilyen válasz nem érkezett.
Nyilván nem ez a legfontosabb gondja a székely közösségnek, ellenben a nyelvi egyenjogúság szempontjából nem lényegtelen, hogy a döntõen magyar többségû városok vezetõi fontosnak tartják-e a jogegyenlõséget. Jelen beszámolót pedig kizárólag azzal a céllal tesszük közzé, hogy ösztönözzük õket, hogy számos teendõjük között erre is szorítsanak kis idõt. Ugyanis a jelzett probléma megoldása nem idõben sem pénzben nem jelentõs.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

A tanúk

Közzétéve 2026-09-17 | Szerző: Árus Zsolt

Még 2022-ben tettünk két panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál a közismert magyarellenes uszító ellen több uszító Facebook bejegyzés illetve az azokhoz fûzött hozzászólások miatt, s az akkor még mûködgetõ és a valóságot néha helyesen értékelõ testület mindkét esetben úgy értékelte, hogy a kifogásolt cselekedetek igen súlyosak, ezért a panaszokat továbbította az ügyészségre. Ilyen elõzmények után joggal gondolhattuk, hogy a panaszainknak lesz következménye, a képviselõ úr nem ússza meg szárazon.
Mielõtt tovább mennénk fontosnak tartjuk jelezni, hogy a Facebook hozzászólások esetében kétféle felelõsség létezik, egyrészt felelõs az, aki a hozzászólást írja, másrészt pedig az is, akinek az oldalára írja, ugyanis minden internetes oldal esetében áll az, hogy annak a tulajdonosa felel mindenért, ami ott megjelenik, ez pedig Facebook oldalak esetében azt is jelenti, hogy a tulajdonosok kötelesek a hozzászólásokat moderálni, a jogsértõeket konkrétan törölni. Ez a gond persze könnyen megoldható úgy, hogy az ember letiltja a hozzászólásokat, de ezt fõleg nem teszi meg az, aki pont azért és úgy ír, hogy minél több hozzászólást generáljon, márpedig a szóban forgó illetõ tipikusan ilyen.
Visszatérve, az ügyészség munkához látott, de szokatlan módon, ugyani ahelyett, hogy a bepanaszolt személyt vizsgálta volna, a hozzászólások szerzõire koncentrált, azokat kutatta fel és hallgatta ki. De nem potenciális bûnelkövetõként, hanem tanúként! Értik ugye? Ott van az ügyész asztalán az írott bizonyíték arra nézve, hogy XY törvényt sértett. Erre komoly energiát fektet abba, hogy a felhasználói neve alapján azonosítsa, megtalálja, beidézze, majd nem elkövetõként, hanem tanúként hallgatja ki. Hogy egy kellõképpen erõs hasonlattal éljünk, képzeljük el azt, hogy az ügyész történetesen szemtanúja annak, hogy valaki az átjárón elüt egy gyermeket. Majd késõbb pont hozzá kerül az ügy, s az illetõt beidézi tanúként, s arról faggatja, hogy mint aki ott volt a baleset helyszínén, mondja már el, hogy mit látott, hallott. Hát ebben az ügyben valami ilyesmi történt, annyi eltéréssel, hogy az ügyész azt kérdezte a tanúktól, hogy valóban õk írták-e azokat a hozzászólásokat, s mire emlékeznek, hogy és miért tették. S születtek a tanúvallomások. Már ha. Ugyanis az ügyet végül – bûncselekmény hiányában – ejtõ ügyész rendeletében olyan is olvasható, hogy “Astfel, martora I… A… F… nu a dorit sã dea declaratie”, vagyis egyik tanú nem akart nyilatkozni. S ha nem, hát nem, mehetett Isten hírével. További tanúvallomások:
“Martorul V… A… a recunoscut cã îi apartine mesajul „sã îi împuste cineva”, dar nu îsi aminte te în ce împrejurãri a publicat acest comentariu, însã a fãcut-o, vãzând cã mai multi utilizatori de Facebook comentau. A declarat cã regretã cã a publicat acest mesaj deranjant si interpretabil si cã nu credea cã va fi luat de cineva în serios.” Vagyis: ez a tanú elismerte, hogy õ írta azt, hogy “valaki lõjje fõbe”, de már nem emlékszik arra, hogy ezt milyen körülmények közt tette, sajnálja, hogy ezt a zavaró és értelmezhetõ hozzászólást írta, illetve hogy nem hitte, hogy azt valaki komolyan fogja venni.
“Referitor la mesajul „vine trenul din Galati! Fainã melodie!!!” a fost identificat martorul R… T…, care a precizat cã în legãturã cu aceastã postare era vorba de imnul si steagul „Tinutului Secuiesc”, cântat si afisat pe stadionul Giulesti” . Azaz a “jön a vonat Galacról! Nagyszerû dal!!!” hozzászólás szerzõje azt közölte, hogy ezt a hozzászólást egy olyan bejegyzéshez írta, aminek az volt a témája, hogy a Giulesti stadionban látható volt Székelyföld zászlaja és énekelték Székelyföld himnuszát. Ezt a magyarázatot az ügyész gond nélkül elfogadta, az az apróság nem zavarta, hogy mégis mi az összefüggés a két dolog között, ugyanis – biztos vannak akik tudják – a szóban forgó dal második sora úgy hangzik, hogy “plin cu unguri spânzurati”, vagyis tele felakasztott magyarokkal. Ez nyilván egy olyan szöveg, ami ellen magára valamit adó román ügyésznek nem lehet kifogása.
“…utilizatorul „Maria Cotanb” a postat „când vom pune mana pe furci si topoare” a fost identificat în persoana martorului P… V… care a declarat cã s-a supãrat foarte tare cã fostul ministrul al sporturilor, Eduard Novak, nu cunoºtea imnul României, desi în calitatea sa de ministru ar fi trebuit sã îl cunoascã; a arãtat cã nu s-a gândit cã acest mesaj va fi luat în serios de vreo persoanã si nu si-a propus sã incite la violenþã faþã de etnicii maghiari.” Magyarul: Maria Cotanb néven valójában P… V… írta azt, hogy “mikor ragadunk már villákat és fejszéket”. A tanú azt nyilatkozta, hogy nagyon megharagudott Novák Eduárd miniszterre, mert az nem tudta Románia himnuszát, pedig miniszterként tudnia kellett volna. Azt is nyilatkozta, hogy nem gondolat, hogy valaki azt komolyan fogja venni és semmiképp nem az volt a célja, hogy a magyarok elleni erõszakra buzdítson.
A sort hosszan folytathatnánk, de itt megállunk, mert a lényeg már ennyibõl is kiderül, világosan látszik, hogy az ügyben eljáró ügyész nem csak szakmailag megkérdõjelezhetõ, de világossá tette azt is, hogy õ maga hogyan viszonyul a magyarokhoz. Mert képzeljük csak el, miképpen döntött volna, ha az idézett hozzászólásokat magyarok írták volna románokról!
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi a panaszt nem a felbujtottak, hanem a felbujtó ellen tettük, az õ tetteit (illetve mulasztásait) kellett volna vizsgálni és büntetni. Arra azonban nem került sor, az ügyész megelégedett azzal, hogy meghallgatta és elfogadta a “tanúk” vallomásait.
Hát ez is egy olyan történet, ami hozzájárul ahhoz, hogy egy valósághû képet kapjunk a romániai igazságszolgáltatásról. Mely szó elsõ tagja csak egy rossz vicc.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

A közigazgatás román malmai

Közzétéve 2026-09-08 | Szerző: Árus Zsolt

Egy véget nem érõ szappanopera (legutóbbi része itt olvasható) újabb részei:
Az ember azt gondolná, hogy egy intézmény jó mûködése az intézmény vezetõjének is érdeke, amibõl az is következik, hogy ha valami gond van, akkor õ maga is kapálózik, azon van, hogy a gond megoldódjon. Mivel a helyszín Románia, felmerülhet ugyanakkor a gyanú, hogy ez nem pont így van, ezért a tppp helyett célszerûbb a bizonyosság. Következésképpen rákérdeztünk az ODT vezetõjére, hogy mit tettek az elmúlt immár több mint egy évben azért, hogy ne lehetetlenedjen el teljesen az intézmény mûködése. S rögvest ki is derült, hogy a gyanúnk nem volt megalapozatlan. Ugyanis a tettek szám szerint ketten vannak.
Az elsõ az volt, hogy a leköszönõ elnök (Asztalos Csaba) tavaly május végén írt egy-egy levelet a Parlament két háza elnökeinek (a szenátusé itt van, a másik csak a címzésben különbözik), amiben felhívta a figyelmüket, hogy 35 nap múlva hat tag mandátuma lejár, s azzal mûködésképtelen lesz az igazgatótanács (mert határozatot csak minimum hat szavazattal lehet hozni, miközben csak öt tag marad).
A második ehhez nagyon hasonló, csak annyiban takarékosabb lépés volt, nevezetesen hogy fél év türelmes várakozás után az új (immár ideiglenes) elnök ugyanazt a levelet küldte el a két házelnöknek, s abban õ is kérte (illõ tisztelettel), hogy a Parlament nevezzen már ki új tagokat, hogy a testület legyen ismét határozatképes.
Most tekintsünk el attól, hogy épeszû ember nem képzeli azt, hogy a Parlament potom 35 nap alatt képes lesz megbirkózni az új tagok kinevezésével (ergo a gondot sokkal korábban kellett volna jelezni, arról nem beszélve, hogy azért a pénzért a Parlamentben is lehetne egy nyilvántartás, hogy mikor járnak le azok a mandátumok, mert az új tagokat kérés nélkül, saját kezdeményezésre is kinevezhetnék), s azt a kérdést tegyük fel, hogy vajon állítható-e az, hogy az intézmény vezetõi nagyon igyekeztek a problémát megoldani, átérezték-e azt, hogy mi lesz a következménye annak, ha hónapokig (most tartunk a 15. hónapban) nem hoznak meg egyetlen határozatot sem, miközben ennyi idõ alatt legalább 1300 panasz beérkezik. Ugyanis ha holnaptól újra munkába állnak, akkor ha az eddigiekhez képest dupla sebességgel dolgoznak, akkor is további 15 hónapba telik az, hogy utolérjék magukat. Miközben az a dupla sebesség gyakorlatilag kizárt. Arról nem beszélve, hogy adatigénylésünkben a címzett intézményektõl érkezett válaszokat is kértük, s mivel olyat nem kaptunk, úgy néz ki, hogy az eddigi próbálkozásaik eredménytelenek voltak. Más szóval írtak egy kérést, majd válasz hiányában fél év múlva írtak még egyet, amire további tíz hónapon belül nem kaptak választ. És az aktuális elnök ûl ölbetett kézzel, illetve havonta felveszi a nem kis fizetését.
S ha ezt mind félretesszük, akkor az a kérdés, hogy miért nem tette meg egyik elnök sem azt, amihez joga és lehetõsége volt és van, s akár azonnal? Miért nem módosította a testület szabályzatát úgy, hogy kiveszi belõle azt az eleve abszurd hatost, s beírja helyette, hogy az igazgatótanács a tagok fele plusz egy jelenlétében határozatképes? Ennyi elég lett volna ahhoz, hogy az élet – így, úgy – menjen tovább, s ne halmozódjanak a megoldatlan panaszok az intézmény asztalán.

Végül (mármint egyelõre végül) következzen a hab a tortán. Ugyanis miután már több mint egy éve nem volt mûködõképes az ODT, írásban felkértük a Parlament két házát, hogy nevezzék már ki az új tagokat. Amire kaptunk egy jó hosszú, kioktató választ, aminek a lényege az, hogy õk egy autonóm intézmény, nem mi fogjuk megmondani, hogy mikor mit tegyenek. Mely választ továbbítottunk az államelnöknek, akit szépen megkértünk, hogy próbálkozzon õ (elvégre neki alkotmányos joga van erre), hátha rá hallgatnak. Az elnöki hivatalból ma érkezett meg a kérésünkre a válasz. Ebben pedig az áll, hogy az augusztus 12-én kelt kérésünket 27.-én iktatták (itt már normális ember nagyot néz), majd tájékoztatnak, hogy azt szem elõtt fogják tartani. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy minden kommentár felesleges.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

Nyelvi jogok a mintaországban

Közzétéve 2026-08-18 | Szerző: Árus Zsolt

Az élet nem áll meg. Amint a honlapunkon is fel van tüntetve, a tevékenységünket eddig a Bethlen Gábor Alap is segítette. No nem csillagászati összegekkel, de mivel fõleg az állami intézményekkel való pereskedés pénzbe kerül, az kétségtelen, hogy a támogatása nélkül nem itt tartanánk. Amint hogy az is kétségtelen, hogy ugyan az idei támogatási kérésünkre még bár elutasító válasz sem érkezett, attól az élet nem áll meg, s még ha alacsonyabb fordulatszámon is, de a belföldi támogatóinknak hála a munkát folytatjuk. Mert feladat az van, amint kiderül az alábbi három példából:

  1. Múlt hónapban volt négy éve (!!), hogy petíciót küldtünk a marosvásárhelyi repülõtér igazgatójának, s azt kértük, hogy tartsák be a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírásokat, írják ki az épület homlokzatára magyarul is a nevét (annak, hogy Transylvania ugye létezik szép magyar megfelelõje is) és bent az épületben is gondoskodjanak arról, hogy minden közérdekû információ legyen kiírva magyarul is. Az évek során erre számos ígéretet kaptunk, azzal bíztattak, hogy zajlik az épület bõvítése és átalakítása, s annak nyomán ezek a feltételek is teljesülni fognak. Aztán nem teljesültek, amint azt láthatja bárki, aki ott jár. S mivel a bõvítés/átalakítás lezárult, a mi türelmünk is elfogyott, s júniusban egy utolsó felszólítást küldtünk az igazgatónak, amire immár nem érkezett újabb ígéret, sõt, nem érkezett semmi. Így múlt hónap végén bírósághoz fordultunk, kérve, hogy az kötelezze a repülõteret, hogy tartsa tiszteletben a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírásokat. Az ügy fejleményeit itt lehet követni.
  2. Márciusban azzal a kéréssel fordultunk hat erdélyi megye prefektusához, hogy tegyenek eleget törvényes kötelességüknek és ellenõrizzék a megye összes közintézményében, hogy azok betartják-e a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírásokat. Kértük ugyanakkor azt is, hogy az ellenõrzés eredményeirõl tájékoztassanak minket is. Talán nem lep meg senkit, hogy a kérést egyikük sem teljesítette, mindegyik a félremagyarázás és mellébeszélés változatos módját mutatta be. Tették ez annak ellenére, hogy azóta mindegyikkel több levelet váltottunk, magyaráztuk nekik az amúgy is egyértelmût. Egy jellemzõ példa a Maros megyei, ahonnan negyedik nekifutásra ezt a választ kaptuk. Mint látható, ellenõrzés helyett a prefektus csak felkérte az intézmények vezetõit, hogy õk maguk nyilatkozzanak, s láss csodát, az összes úgy nyilatkozott, hogy õk aztán tökéletesen betartanak minden törvényes elõírást. Ami nyilván nem igaz (lásd a fenti példát, illetve itt lennebb még adunk egyet). Így ebbõl is per lett, aminek az alakulását itt lehet követni. (Azt mondanunk sem kell, hogy a másik öt prefektust is ugyanígy perelhetnénk, de az még ötször annyi pénzbe kerülne, ezért csak egy pert indítottunk, s majd annak az eredménye függvényében eldöntjük, hogy miképpen folytatjuk a másik öt ügyet.)
  3. A harmadik történet is jó rég indult (egészen pontosan 2023 elején), s az elõzményekrõl már beszámoltunk itt. Az akkori beszámoló végén pedig jeleztük, hogy folytatás követezik, és következett is. Ugyanis június elején felszólítottuk Bihar megye rendõrfõnökét, hogy haladéktalanul lásson hozzá a jogszerûtlen állapotok felszámolásához, majd hat hét elteltével rákérdeztünk, hogy hogy halad a munka. A válasz pedig az volt, hogy sehogy. Ugyan õk maguk ismerték el évekkel ezelõtt, hogy törvényt szegnek, de eszük ágában sincs azon változtatni. Következésképpen ebben az ügyben is bírósághoz fordultunk, kérve, hogy az kötelezze a Bihar megyei rendõrséget, hogy tartsa be a törvényt. Az ügy alakulása itt követhetõ.

S akkor ejtsünk szót arról a tavaly indult ügyrõl is, amire fennebb utaltunk, amikor jeleztük, hogy konkrét bizonyítékaink vannak arra, hogy a nyelvi jogok helyzete Maros megyében nem olyan rózsás, mint ahogy azt a prefektus lefestette. A téma a Vészhelyzeti Felügyelõségek által a telefonokra kiküldött RO-Alert üzenetek, amelyek jellemzõ módon román nyelvûek, de néha megérkeznek angol nyelven is. Magyarul azonban csak elvétve, még Maros megyében is, holott ezek nyilván közérdekû információk, amelyeket abban a megyében kötelezõ módon magyarul is közölni kellene. Fel is szólítottuk erre a Maros megyei hatóságot, amelyik nem átallotta azt válaszolni, hogy õk (egy megyei hatóság!) a központi államigazgatás része, tehát nekik ilyen kötelezettségük nincs, de mivel olyan jó emberek, kifejezik a hajlandóságukat, hogy a lehetõségek függvényében használják a magyar nyelvet is. S mivel ebbõl az álláspontból nem voltak hajlandóak kimozdulni ismételt felszólításra sem, abban az esetben is a bírósághoz fordultunk, mely bíróság nem átallott úgy dönteni, hogy a petíciós jog nem arról szól, hogy az által valamire rá lehessen venni egy állami intézményt, mely intézménynek egyetlen kötelessége az, hogy a petícióra válaszoljon, függetlenül attól, hogy mi volt a kérés és mi a válasz. Mely döntés nyilvánvalóan nonszensz (ugyanis a törvény egyértelmûen rögzíti, hogy a petíciókat törvényes módon kell megoldani, amibõl az következik, hogy ha egy petícióban egy törvény betartását kérjük, akkor a megoldás csak pozitív lehet, a kérést teljesíteni kell), tehát meg is fellebbeztük, az ügy további alakulása itt követhetõ.

Összegzésképp elmondható, hogy a nyelvi jogok helyzete fikarcnyit sem változott hosszú évek óta, s a kilátások sem rózsásak. Munka van tehát, nem is kevés, csak legyen aki elvégezze. Mi a magunk részét továbbra is végezzük.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Már az Audiovizuális Tanács se a régi?

Közzétéve 2026-07-09 | Szerző: Árus Zsolt

Korábban többször jeleztük, hogy a román hatóságok nem igazán állnak a helyzet magaslatán amikor kisebbségi jogok sérülnek, ellenben az Audiovizuális Tanács kivétel, õk számos esetben korrektül jártak el, letiltottak tartalmakat illetve tetemesnek mondható pénzbírságokat róttak ki. Most azonban azzal kellett szembesülnünk, hogy úgy néz ki, hogy immár õk is beálltak a sorba. Legalábbis arra utal az, hogy egy márciusi panaszunkat igen furán oldották meg.
Történt ugyanis, hogy találtunk YouTube-on egy olyan beszélgetést (a csatorna tulajdonosa egy Romeo Couti nevû sajtós, akinek fixa ideája Erdély és a magyarok, s nagyon magabiztosan szokott elõadni a valóságtól elrugaszkodó elméleteket és meséket), ahol a riporter beszélgetõtársa olyasmiket állított, hogy Orbán Viktor kérésére a Román Hírszerzõ Szolgálat visszavonta az embereit Erdélybõl, meg hogy vannak olyan polgármesterek Erdélyben, akik megtagadják a román zászló kitûzését a helyi intézményekre, illetve helyette Magyarország zászlaját tûzik ki. Nyilván panaszt tettünk ellen a Tanácsnál, ahol azt iktatták, visszaigazolták, majd állítóilag megoldották, legalábbis arról értesítette ma (Stimata Doamna,/Stimate Domn, Va informam ca sesizarea dumneavoastra a fost solutionata:), mellékelve ezt az átiratot. Aminek kapcsán a következõket kell megjegyeznünk:

  • Helyesen írják, hogy egy YouTube videó miatt tettünk panaszt.
  • Azt is megállapítják, hogy a panaszunk megalapozott, a videóban valóban elhangzanak az általunk jelzett, valótlan és uszító kijelentések.
  • Ezek után közlik, hogy levelet intéztek a TikTok-hoz, amiben felkérték a szolgáltatót, hogy ellenõrizze, hogy megfelelõn minõsítette-e a szóban forgó videót. Itt ugye már két dolog is sántít, mert mi egyrészt nem TikTok videó miatt tettünk panaszt, másrészt – feltéve hogy az inkriminált videó azon a csatornán is szerepel – az egyáltalán nem boldogítana, ha továbbra is elérhetõ maradna, csak mellé lenne biggyesztve, hogy ez gyûlöletkeltõ és félretájékoztató.
  • Végül, de nem utolsósorban: ez nem tekinthetõ a panasz megoldásának, az ügy lezárásának, ezzel csak kiszúrták szemünket, mint az egyszeri lány, hoztak is meg nem is. Ama levél elküldése óta eltelt 50 nap, azóta mi történt? Érkezett rá válasz? Ha igen, mi van benne? Ha nem, akkor azzal annyi? Mi lesz a YouTube-on levõ videóval? Stb, stb.
    Egy szó mint száz, az a mód, ahogy ezt a panaszt kezelték óvatosan mondva is kiábrándító, hisz a célunk az volt, hogy töröltessék a videót, hogy az ne mérgezze a közbeszédet, ne vezesse félre és ne uszítsa a témában tájékozatlanokat. Csak abban bízunk, hogy ez kivétel, lesz még olyan, hogy a panaszunkat operatívan és helyesen kezelik.
Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

Erre már nincs is szó

Közzétéve 2026-06-17 | Szerző: Árus Zsolt

Azt már jó ideje mondogatjuk, hogy komoly bajok vannak az Országos Diszkriminációellenes Tanács háza táján (legutóbb itt és itt), ellenben a történet immár olyan fordulatot vett, amire egyszerûen nincs szó a magyar nyelvben.
Ugyanis a nyílt levelünkre választ kaptunk a Képviselõháztól, s abból az derült ki, hogy ha nagy késéssel is, de a helyzet jobbra fordul, a Parlament elindította az új tagok kinevezésének a folyamatát, tehát a Tanács hamarosan újból munkához láthat, sõt, akár az sem kizárt, hogy ez már meg is történt. De tekintettel arra, hogy ilyen részleteket nem tartalmazott a válasz (no meg azt se rejtjük véka alá, hogy az évek során megtanultuk, hogy néha a szemünknek se szabad hinni), újabb levéllel fordultunk a Képviselõházhoz, amiben rákérdeztünk, hogy hogy áll az új tagok kinevezésének a folyamata. A válasz “mindössze” két hét után már meg is érkezett, és a lényege így hangzik:


“Candidaturile au putut fi depuse la Secretariatul General al Camerei Deputatilor sau la Secretariatul General al Senatului pâna la data de 27 februarie 2026, ora 12.00.

În termenul stabilit de Birourile permanente reunite au fost depuse urmatoarele candidaturi:

Candidaturi

ACATRINEI Iulia-Monica
DIACONU Adrian-Nicolae
FRÎNCU Bogdan-Catalin
GRAMA Horia
JURA Cristian
LUNGU Mihai
MARIAN Alexandru Radu
MITRAN Marius-Cosmin
MOAGHER Laura-Mihaela
MOISE Emil
MOLNAR Zsolt
NECHITA Gabriel
NISTOR Florin
PAUN Ionut-Constantin
POPESCU Marin
POPOVICI Iulia
STOICHITA Aurel-Catalin
THELLMANN Christine
VARGA Rozalia-Dana

În perioada 28 februarie – 9 martie 2026, aceste candidaturi au fost publicate pe pagina de internet a Camerei Deputatilor si pe cea a Senatului, în ordine alfabetica.

Potrivit prevederilor art. 24 alin. (2) teza a doua din Ordonanta Guvernului nr. 137/2000, cu modificarile si completarile ulterioare, în termen de 10 zile de la publicarea candidaturilor, au putut fi depuse la comisiile permanente de specialitate, în scris, obiectiuni argumentate cu privire la candidaturi.

Birourile permanente ale Camerei Deputatilor si Senatului, în sedinta comuna din 24 februarie 2026, au stabilit ca audierea candidatilor si depunerea avizului comun al comisiilor de specialitate sa se efectueze pâna la data de 10 martie 2026, ora 12.00, acesta urmând sa fie prezentat în sedinta comuna a Camerei Deputatilor si Senatului din ziua de marti, 10 martie 2026.

În sedinta comuna a Birourilor permanente ale Camerei Deputatilor si Senatului din 9 martie 2026 s-a stabilit ca audierile candidatilor de catre comisiile de specialitate si procedurile parlamentare pentru numirea în functii la unele institutii si autoritati publice sa fie amânate; drept urmare, sedinta comuna a Camerei Deputatilor si Senatului din ziua de marti, 10 martie 2026, a fost amânata pentru o data care va fi stabilita ulterior.”

Vagyis február 27.-ig lehetett leadni a jelentkezéseket, a névsort másnap közzétették a Parlament honlapján, a két házbizottság döntése értelmében pedig március 10.-én kellett volna sor kerüljön a jelöltek meghallgatására. Ellenben március 9.-én ugyanazok a házbizottságok úgy döntöttek, hogy a meghallgatást egy késõbb meghatározandó idõpontra halasztják.

A helyzet tehát úgy néz ki, hogy – amint az itt kiderül – tavaly májusban az ODT elnöke jelezte a Parlamentnek, hogy júniustól kezdve a testület mûködésképtelen lesz. Az után a Parlament várt közel kilenc hónapot, majd végre eldöntötte, hogy megválasztja az új tagokat, mûködõképessé teszi a testületet. Pár hét múlva aztán meggondolták magukat, s az új tagok kinevezését beláthatatlan idõre elnapolták. Azóta eltelt további több mint 3 hónap, a testület immár több mint egy éve mûködésképtelen, s még a jósok sem tudják, hogy ez mikor fog változni. Ez alatt a Tanács még hivatalban levõ 4 tagja hónapról hónapra megkapja a kicsinek nem nevezhetõ fizetését anélkül, hogy kisujját mozdítaná, gyûlnek a megoldatlan panaszok az ODT-nél és a közbeszédet elárasztja az uszítás és gyûlöletbeszéd. Erre mondjuk – gondoljuk teljes joggal -, hogy nincs rá szó.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

Egy állatorvosi ló

Közzétéve 2026-06-16 | Szerző: Árus Zsolt

2023 elején petíciót intéztünk az országos rendõrparancsnokhoz, amiben felhívtuk a figyelmét arra, hogy a rendõrség is köteles használni a magyar nyelvet azokon a településeken, ahol a lakosság több mint 20%-a magyar anyanyelvû. Azt a címzett – érdemi válasz helyett – továbbította az érintett megyék rendõrparancsnokainak, s azoktól kaptunk késõbb választ, így a Bihar megyeitõl is. Annak kapcsán immár az illetõnek küldtük ezt a petíciót.
Ugyan a címzett törvényes kötelessége lett volna arra magyarul válaszolni, ezt “természetesen” nem tette meg, de ismerve a hazai viszonyokat már azt értékelni lehet, hogy egyáltalán érdemben válaszolt (bizonyítva azt is, hogy van magyarul tudó alkalmazottja), még akkor is, ha a válasz román nyelvû. A válaszban pedig – ismét csak utalva arra, hogy miképpen viszonyulnak általában a hazai hatóságok a nyelvi jogokhoz – az áll, hogy azonosítottak olyan rendõrségeket, amelyeken nincs magyar nyelvû névtábla, s vállalják, hogy ezt a helyzetet a legrövidebb idõn belül orvosolják.
Itt azonban véget ért a tündérmese, következett a hazai rögvalóság.
Ugyanis amikor pár hónappal késõbb rákérdeztünk, hogy hogy halad a munka, akkor a válasz egy törvényismertetõ volt, semmit nem tartalmazott arról, amit kérdeztünk. S hiába küldtünk újabb és újabb adatigényléseket, azokra mellébeszélõ válaszok érkeztek, így kénytelenek voltunk bírósághoz fordulni, s kérni, hogy kötelezze a rendõrparancsnokot, hogy közölje velünk azt, hogy kitették-e az összes érintett rendõrségre a magyar névtáblát. Tekintettel arra, hogy maga a rendõrparancsnok jelezte írásban, hogy azonosították az érintett településeket, mi nyilván nem pontosítottuk a kérésben, hogy melye településekre vonatkozik a kérésünk.

A per mondhatni szürreális módon zajlott le, ugyanis alapfokon az az ítélet született, hogy mivel a rendõrségnek nem feladata nyilvántartani az egyes települések etnikai összetételét, ezért nem tudja a kért információkat a rendelkezésünkre bocsátani. S ugyan azt megfellebbeztük, az eredmény az lett, hogy a fellebbezést a Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította, mondván, hogy a törvényszék helyesen döntött.
Itt nyilván nem állhattunk meg, ezért kigyûjtöttük azon Bihar megyei települések listáját, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20%-ot, s újabb adatigénylést juttattunk el a megyei rendõrparancsnokhoz. Erre újabb mellébeszélõ válasz érkezett, azt mi nem fogadtuk el, így kaptunk egy második ugyanolyat. Következésképp ismét bírósághoz kellett forduljunk, kérve, hogy az kötelezze, hogy a rendõrparancsnok adjon konkrét választ a konkrét kérdéseinkre.
Ez az ügy sem volt egyszerû, ugyanis elsõ nekifutásra azzal szembesültünk, hogy a törvényszék azt kérte, hogy tegyük le az adatigénylés román fordítását. Mi szokás szerint jeleztük, hogy a fordítás nem a mi kötelességünk, tekintettel a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekre. Erre a válasz az volt, hogy a törvényszék felfüggesztette az ügy tárgyalását, mindaddig míg letesszük a román fordítást. Ez mi megfellebbeztük, de a táblabíróság a fellebbezésünket elutasította, így kénytelenek voltunk elkészíteni és letenni a román fordítást is. Így sikerült elérni azt, hogy idén februárban (közel három év után) végre érdemi döntés született, a megyei törvényszék kötelezte a rendõrparancsnokot, hogy válaszoljon az adatigénylésünkre.
Ezt az ítéletet azonban az alperes megfellebbezte, összehordva hetet-havat (kezdve azzal, hogy nem is kötelesek használni a magyar nyelvet, s befejezve azzal, hogy õ nincs honnan tudja, hogy mely rendõrségeken van magyar felirat). Ellenben a táblabíróság immár dicséretes sebességgel letárgyalta és elutasította a fellebbezést, meghozva a jogerõs ítéletet, amiben kötelezte a rendõrparancsnokot arra, hogy adja ki a kért információkat. Erre annak 30 napja a volt, s csodák csodájára mindössze 29 nap után meg is érkezett az a válasz.
Összegezve: minekutána 2023 májusában maga Bihar megye rendõrparancsnoka vallotta be, hogy törvényt sértenek azzal, hogy nincs a megyében minden rendõrség épületén magyar felirat, s ígéretet tett a hiánypótlásra, el kellett teljen 3 év és 1 hónap ahhoz, hogy bár azt megtudjuk hogy most (tehát nem akkor) mi a helyzet, melyek azok a települések, ahol abban az idõben nem volt magyar felirat a rendõrség épületén. Ugyanakkor az is kiderült ebbõl a válaszból, hogy mit jelent a “rövid idõ” egy megyei rendõrparancsnok számára Romániában.
A helyzet pedig – gondoljuk sokakat nem lep meg – egyáltalán nem fényes, ugyanis a 60 érintett településbõl (nem mellékesen: 106 év után meg mindig van ennyi olyan település a megyében, ahol a lakosság jelentõr része magyar, ebbõl is látszik, hogy milyen igazságos volt a trianoni diktátum) összesen 4 olyan van, ahol – állítólag – van magyar felirat a rendõrségen. Hogy a valós helyzet mi, az még csak ezután derül ki, ugyanis már elküldtük azt a levelet, amiben egyrészt azt kértük, hogy a rendõrparancsnok bocsásson rendelkezésünkre fényképeket arról a négy rendõrségrõl, illetve felszólítottuk, hogy igyekezzen mihamarabb pótolni a hiányosságot a több 56 esetében.
Tehát folytatás következik.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Abszurd plusz

Közzétéve 2026-05-07 | Szerző: Árus Zsolt

Tegnap tettünk közzé ezt a nyílt levelet és az ODT kapcsán máris újabb fejleményrõl számolhatunk be, ugyanis ma levelet kaptunk a Szenátus emberjogi bizottságától.
Annak megértéséhez azonban menjünk vissza az idõben tavaly õszig, amikor az addigi tapasztalatainkra alapozva petícióval fordultunk az államelnökhöz, amiben – hivatkozva alkotmányos hatáskörére és kötelezettségeire – azt kértük, hogy avatkozzon be az állampolgárok és az ODT közötti viszonyba, konkrétan hogy tegyen róla, hogy a Tanács tudjon mûködni a törvényes kötelességeinek megfelelõen (amibe az is beletartozik, hogy járjon közbe, hogy a Parlament biztosítsa annak a feltételeit). Ugyan a petíció megfogalmazása egyértelmû volt, az elnök közbenjárását kérte, az elnöki hivatalnak “sikerült” “félreértenie”, és ezt a tájékoztatást kaptuk onnan nemsokára. Ezt nyilván nem fogadhattuk el, ezért jeleztük az elnöknek, hogy az ODT magában képtelen a helyzet megoldására, ezért kértük az õ közbenjárását. A siker azonban továbbra is elmaradt, mert csak annyit értünk el, hogy újabb válaszában az elnök hosszabban magyarázta félre a helyzetet.
Kitartóak lévén továbbra sem adtuk fel, s harmadszor is nekifutottunk, hátha a magyar igazság mûködi Cotroceni-ben is. Hát nem. Az elnöktõl ugyan ezúttal már nem érkezett válasz, de ma reggel ezt találtuk a postaládánkban. Ebbõl elsõsorban azt tudtuk meg, hogy az elnök a hárítás újabb útját választotta, a petíciónkat továbbította a Parlamentnek. Másodsorban azt, hogy itt a vége, ideje feladnunk ezt a próbálkozást, ugyanis s Szenátus Emberjogi Bizottsága úgy döntött, hogy a panaszunknak az irattárban a helye, nekik azzal semmi dolguk, hisz ugyanebben a térmában korábbi években már fordultunk hozzájuk. Ami színigaz, hisz válaszoltak is akkor a petíciónkra, éspedig azt, hogy továbbították azt az ODT-nek! Azt pedig mondanunk sem kell, hogy az ODT nem oldotta meg, hisz nem is oldhatta, nem az õ hatásköre például olyan költségvetést megszavazni, amibõl több szakembert lehet megfizetni. Akkor bepereltük a Parlament mindkét házát, mert a petíciót õk maguk kellett volna megoldják, de a pert elvesztettük, mert a bíróságok álláspontja az volt, hogy a petícióval megszólított intézmény egyetlen kötelessége az, hogy arra 30 napon belül választ adjon, az pedig megtörtént, tehát minden a legnagyobb rendben van. S ilyen elõzmények után még egyszer azt a hibát nem követjük el, hogy szûkös anyagi forrásainkat egy ilyen – borítékolhatóan vesztes – perre pazaroljuk.
Marad tehát az, hogy a közbeszédben ömlik a gyûlöletbeszéd, ami ellen – immár objektív okra való hivatkozással – az ODT semmit nem tesz, a Parlament (amelyik az ODT gondjait orvosolni illetékes) a Tanácsra vonatkozó panaszokat a fiók mélyére süllyeszti, az államelnök pedig (akinek ilyen esetben kötelessége lenne közbenjárni) “félreért” és hárít.
Ezek után az már csak jelentéktelen apróság, hogy kik a mostani válasz aláírói, a Szenátus emberjogi bizottságának a vezetõi. Az elnök köztörvényes bûnözõ, volt titkosszolgálati vezetõ, a mélyen demokratikus AUR szenátora, a titkár pedig egy magyar ember.

Kategória: román hatóságok, Tájékoztatás | 1 hozzászólás

Nyílt levél Románia parlamentjének

Közzétéve 2026-05-06 | Szerző: Árus Zsolt

Tisztelt szenátor- és képviselõ urak!

Egy olyan problémával fordulunk önökhöz, amely igen súlyosan érinti az egész hazai társadalmat, s melynek megoldása az önök kezében van. Ez pedig az Országos Diszkriminációellenes Tanács mûködése. Ahhoz, hogy a helyzet súlyosságát fel tudják mérni, kérem vegyék figyelembe a következõket:

  1. Idén márciusban közérdekû adatigénylést nyújtottunk be az intézményhez, s annak nyomán kaptuk meg ezt a kimutatást. Abból pedig az derül ki, hogy ugyan a panaszok megoldásának törvényes határideje 90 nap, ezt a határidõt már 2015-tõl kezdve rendszeresen és jelentõsen átlépték, mely jelenség az utóbb években már riasztó méreteket öltött. Konkrétan ez így néz ki:

Panaszok helyzete

Amint látható, a törvényes határidõt már sok éve messze túlhaladják, ami nyilván nagyon rossz hatással van az intézmény hatékonyságára, hisz az lenne a célszerû, ha az elkövetõket minél rövidebb határidõ után büntetnék, annak lenne visszatartó ereje. Ráadásul a helyzet az utóbbi 5 évben drámaian és exponenciális mértékben romlott, el addig, hogy a tavaly benyújtott panaszok majd mindegyike mostanig megoldatlan. Ezt a helyzetet többek közt a nem megfelelõ létszámú és felkészültségû szakszemélyzettel magyarázzák.

  1. Ráadásul a helyzet az idén végleg lehetetlenné vált, ugyanis az igazgatótanácsnak mindössze 5 tagja maradt (a többiek mandátuma lejárt), miközben az intézmény belsõ szabályzatának 78. cikkelye szerint minimum hat tagnak kell jelen lenni ahhoz, hogy döntést hozhassanak. Következésképpen jelenleg az intézmény teljesen mûködésképtelen.

Tekintettel arra, hogy az intézmény a Parlament fennhatósága alatt mûködik, szükség van az önök azonnali beavatkozására, konkrétan új tagok kinevezésére az Igazgatótanácsba és a normális mûködéshez szükséges költségvetés biztosítására. Jelezzük, hogy a kialakult helyzet igen rossz fényben tünteti fel Romániát pont akkor, amikor a Kisebbségi Keretegyezmény végrehajtását ellenõrzõ szakértõi testület látogatott az országba és többek közt ezen intézmény mûködése felöl érdeklõdött a civil társadalom képviselõtõl. A nemrég lezajlott találkozón nem tehettünk mást, mint hogy elmondtuk az itt vázoltakat, ami nyilván tükrözõdni fog a szakértõk jelentésében is. Ez még egy ok arra, hogy önök ebben a kérdésben operatívan lépjenek. A mi kérésünk is az, hogy tegyék azt.

A Székely Figyelõ Alapítvány nevében
Árus Zsolt

Kategória: Felhívás, román hatóságok, Tájékoztatás | 2 hozzászólás