Vagy az igazság elõbb-utóbb csak gyõzedelmeskedik? A csoda tudja, de egy dolog biztos: minekutána 2023-ban hat panaszt tettünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán (melyek közül kettõt röviden elutasítottak azzal, hogy nem látják semmiféle jogsértésnek a nyomát, míg a másik négy mintha fekete lyukba hullott volna, még semmi hír nincs róluk lassan két éve), a tavaly benyújtott három panaszunkból mindhárom átment az elsõ szûrõn, visszaigazolták hogy megkapták, s hogy majd ki fogják vizsgálni. A háromból kettõ épp ma érkezett.
Ez igencsak ösztönzõen hat ránk, miközben a másik serpenyõben az van, hogy már idén is benyújtottunk egy panaszt, s további négy van elõkészítés alatt (mert már kézhez kaptuk a kedvezõtlen jogerõs ítéleteket), illetve van még további hét olyan perünk, amikben már megszületett a jogszerûtlen, tisztességtelen, stb. jogerõs ítélet, de még nem kézbesítették azok indoklását. Munka tehát – sajnos – van, miközben türelmetlenül várjuk azt, hogy végre megszülessen Strasbourgban az elsõ olyan ítélet, amelyik kimondja azt, hogy Románia nem mintaállam, hanem egy olyan ország, ahol a magyarok jogait nem csak egyes állampolgárok illetve szervezetek, hanem az állam intézményei (köztük a bíróságok is) megsértik.