A mai napon nyílt levelet intéztünk az államelnökhöz. A levél itt található. Alább pedig annak magyar fordítása.
Kivek tart a román igazságszolgáltatás?
Nyílt levél Románia elnökének
Tavaly decemberben az ország fõügyésze felhívta a figyelmet egy olyann állapotra, amelyet jogosan minõsíthetünk aggasztónak, nevezetesen a közbeszéd minõségének mérhetetlen romlására. Ennek a jelenségnek valószínuleg számos oka van, köztük – saját tapasztalatainkra alapozva mondjuk – az alábbiak:
Mint ismeretes, az érintett területen fontos feladata van a Országos Diszkriminációellenes Tanácsának (ODT), amely “a diszkrimináció területén illetékes autonóm, jogi személyiséggel rendelkezõ állami hatóság, mely a Parlament ellen!orzése alatt áll, és garantálja a diszkriminációmentesség elvének tiszteletben tartását és alkalmazását, a hatályos hazai jogszabályokkal és Románia által aláírt nemzetközi dokumentumokkal összhangban.” (137/2000-es Kormányrendelet). A rendelet értelmében a ODT 90 napon belül kell elbírálja a hozzá intézett beadványokat, és 30 napon belül kell közölje a meghozott határozatokat. De hogyan is mûködik ez a gyakorlat? Alapítványunknak jelenleg 38, a ODT által még el nem bírált beadványa van, a legrégebbi 2022 novemberébõl, további 23 2023-ból, 7 2024-bol és 7 az idei évbõl, amelyek közül 32 esetében az ODT már messze túllépte ezeket a határidõket. És mi történt, amikor – erre való tekintettel – 2018-ban büntetõfeljelentést tettünk az igazgatótanács tagjai ellen hivatali visszaélés miatt? Az ügyészség elutasította a feljelentést, a bíróság pedig az ügyészség javára döntött. Ilyen körülmények között miért tenne a ODT erõfeszítéseket a törvény betartása érdekében?
Ha ez nem lenne elég, akkor tegyük hozzá, hogy amikor a ODT végül elbírál egy panaszt, az eredmény gyakran erõsen megkérdõjelezhetõ, sõt bizonyos esetekben abszurd is lehet. Íme három példa, egyfajta növekvõ sorrendben:
- Miután a bíróságok véglegesen elutasították a gyergyószentmiklósi városháza épületérõl a “Városháza” felirat eltávolítását célzó kérelmét, egy AUR-képviselõ nem adta fel, és egy Facebook-bejegyzésben kérte Hargita megye prefektusát, hogy “végezze el a dolgát”, és tegyen intézkedéseket a felirat eltávolítására, amely – a képviselõ állítása szerint – a prefektus törvényes kötelessége. Mivel a bejegyzést hozzászólások sorozata követte (amelyeket nem moderált, ahogy azt a törvény elõírja), petíciót nyújtottunk be a ODT-hez, amelyben kértük az adott képviselõ megbüntetését. Nyolc hónapnyi “mérlegelés” után a ODT meghozta az ügyben az 566/2021. számú határozatot (elérhetõ itt), amelyben az áll, hogy “a diszkriminatív cselekmény alkótóelemei nem állnak fenn” (lásd a határozat rendelkezõ részének 1. pontját). Ez annak ellenére, hogy a határozat a bejegyzéshez fûzött számos hozzászólást idézett (2. oldal, 7. pont), amelyek egyértelmûen diszkriminatívak és sértik a romániai magyarok méltósághoz való jogát.
- Egy másik általunk benyújtott petíciót követõen a ODT elfogadta az 565/2021. számú határozatot (elérhetõ itt), amelyben úgy döntött, hogy a bepanaszolt tények különösen súlyosak, ezért az iratokat az ügyészségnek továbbította (a határozat rendelkezõ részének 2. pontja, 9. oldal). Az ügyészség azonban más véleményen volt (szokás szerint, amint azt késõbb kifejtjük), és lezárta az ügyet, ezért kértük, hogy a ODT – a törvény, konkrétan a 2/2001-es Kormányrendelet elõírásainak megfelelõen – folytassa a petíció elbírálását, és büntesse meg a bepanaszolt személyt azokért a tettekért, amelyeket korábban maga a Tanács is jogsértõnek talált. A ODT eleget tett kérésünknek, de némileg furcsa módon, ugyanis elfogadta a 492/2023. számú határozatot (elérhetõ itt), amelyben úgy határozott, hogy „az alperes bejegyzéseire válaszul kapott hozzászólások nem lépik túl a véleménynyilvánítás szabadságának határát” (a határozat rendelkezõ részének 1. pontja, 10. oldal).
- Egy másik, általunk 2021-ben benyújtott petíció esetében a ODT elfogadta a 748/2021 számú határozatát (elérhetõ itt), amelyben ismét megállapította, hogy a bepanaszolt tettek különösen súlyosak, ezért úgy döntött, hogy „az 526/2021. számú iratcsomót elküldi a Kovászna Megyei Törvényszék mellett mûködõ Ügyészségnek” (a határozat rendelkezõ részének 2. pontja, 4. oldal). Mivel az ügyészség ezt az ügyet is lezárta (megjegyzés: három év után, 2024-ben), ismét a ODT-hez fordultunk azzal a kéréssel, hogy folytassák a petíció elbírálását. De meglepetés: a Tanács ezt elutasította, arra hivatkozva, hogy a 748/2021 számú határozattal már elbírálta a szóban forgó petíciót, és ha nem értettünk volna egyet a megoldás módjával, 15 napunk volt bíróság elõtt megtámadni azt. Mivel azonban ezt nem tettük meg, a határozat jogerõre emelkedett, a petíció el van bírálva.
Ez csak három példa, de a ODT számos más esetben is hasonlóan járt el, így gyakran kellett bírósághoz fordulnunk azzal a kéréssel, hogy részlegesen vagy teljesen semmisítse meg a ODT határozatait, és kötelezze a Tanácsot új, jogszerû határozatok meghozatalára. És még ha – sok év után – egyes esetekben kedvezõ ítéletek is születtek, nem az volt a jellemzõ. Terjedelmi okokból itt csak három beszédes példát említünk (megemlítve, hogy a portálunkon található angol nyelvû bejegyzésekben részletesen bemutattunk 142 olyan ítéletet, amelyek – eufemisztikusan szólva – megmagyarázhatatlanok):
- Az 573/2022. számú határozatában (elérhetõ itt) az ODT elutasította a bepanaszolt személy megbüntetésére vonatkozó kérelmünket, mely döntés legalábbis megkérdõjelezhetõ, ha csak a határozat 21. pontjában (3. oldal) található megjegyzéseket vesszük figyelembe. Ennek következtében bíróságon fellebbeztünk a határozat ellen, és a Marosvásárhelyi Táblabíróság indokolt ítéletet hozott, amelyben kötelezte a ODT-t a bepanaszolt személy megbüntetésére. Az illetõ azonban fellebbezett, és a Legfelsõ Ítélõ és Semmítõszék elfogadta a fellebbezést, hatályon kívül helyezte az ítéletet, és elutasította a kérelmünket, így a bepanaszolt személy megúszta a büntetést.
- Több esetben azonban mind a Táblabíróság, mind a Legfelsõ Bíróság elutasította a jogszerûtlen határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmeinket. Erre beszédes példa a 423/2022 számú határozat (elérhetõ itt), amely egy olyan esetre vonatkozik, amelyben egy személy tényszerûen hamis „hírt” tett közzé a Facebookon (azt állítva, hogy egy gyergyószentmiklósi parkolóban a parkolási szabályok csak magyarul vannak kiírva), ami diszkriminatív, becsmérlõ megjegyzéseket generált. Így – mivel a személy a félretájékoztatás révén gyûlöletre uszított, illetve tekintettel a bejegyzéshez fûzött hozzászólásokra, amelyek közül néhányat az 5. pontban (2. oldal) maga az ODT is közölt –, a Tanács számára normális lett volna, ha bünteti a bepanaszolt személyt, de ehelyett nem döntött semmit a hamis információ közzétételének cselekményérõl (annak ellenére, hogy mind a bejegyzést, mind a hozzászólások moderálásának elmaradását kifogásoltuk), illetve teljesen megtagadta a hozzászólások elemzését (és még kevésbé azok büntetését) egy olyan “indokkal”, amely nem létezik a törvényben (miszerint a petíció benyújtása elõtt nem kértük a bepanaszolt személytõl a hozzászólások törlését). Fellebbeztünk a döntés ellen bíróságon, de a Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította a kérelmünket (megalapozatlannak ítélve azt), a Legfelsõ Bíróság pedig elutasította az ítélet elleni fellebbezésünket.
- A fent említett 748/2021. számú ODT határozat esetében nyilvánvalóan bírósághoz fordultunk, kérve, hogy kötelezze a Tanácsot a szóban forgó petíció elbírálásának folytatására, hivatkozva a 2/2001-es Kormányrendelet 30. cikkének egyértelmû rendelkezésére. A vonatkozó kérelem az 1/43/2024-es számú iratcsó tárgya, amiben Táblabíróság kérelmet elfogadhatatlanként elutasította. Tette ezt annak ellenére, hogy ugyanaz a bíróság megállapította, hogy „A ODT a 2021. október 13-i 748. sz. határozatával úgy ítélte meg, hogy mind a kérelem tárgyát képezõ bejegyzés, mind a 2021. júniusi, a Kovászna megyei Sepsiszentgyörgyön megrendezett rendezvény szervezése gyulöletre, eroszakra és a magyar közösség elleni fenyegetésre uszító elemeket tartalmaznak.”). Aztán a Legfelsõ Bíróság a 4271/2025 számú határozatával elutasította a fellebbezésünket, így azok a cselekmények, amely az illetékes joghatóság szerint (ODT) „a magyar közösség elleni gyulöletre, erõszakra és fenyegetésre uszító elemeket” tartalmaztak, – legalábbis egyelõre, ahogy késõbb látni fogjuk – büntetlenül maradtak, és a bepanaszolt személy arra a következtetésre juthatott, hogy akadálytalanul folytathatja ugyanazt a tevékenységet.
De mi történik azokban az esetekben, amikor valaki súlyosabb cselekményeket követ el, amelyek még egy tájékozatlan személy számára is már nem kisebb vétségnek, hanem bûncselekménynek tûnnek? Mivel a romániai magyar kisebbség jogainak védelmével foglalkozunk, nagy tapasztalattal rendelkezünk ezen a területen, amelyet a következõképpen tudunk röviden összefoglalni:
2017 és 2025 között több mint 17 büntetõfeljelentést tettünk különbözõ ügyészségeken, ehhez hozzáadhatjuk azt a 6 panaszt is, amelyeket a ODT-nél nyújtottunk be, de amelyeket az továbbított az ügyészségeknek. Ezek közül a mai napig 19 ügy véglegesen lezárult (köztük 5, amelyeket a ODT küldött az ügyészségre), és minden panaszt elutasítottak, különbözõ indokokkal. A “legérdekesebb” közülük az, amelyben az ügyész hivatalosan megállapította, hogy a bepanaszolt tettek nagy valószínûséggel bûncselekmények, majd a vádirat összeállítása helyett egy fiókba tette az iratcsomót, és csak az elévülés után vette ki, majd ezt követõen az elévülésre hivatkozva ejtette a panaszt! De számos panaszt nyújtottunk be az olyan bejegyzések esetében (és nem egy vagy kettõ, hanem több száz ilyen!), mint például: “Megérdemelnétek, hogy tojásotoktól fogva akasszanak fel a szobor mellett!”, “Kapjátok be, magyarok!” vagy “Öljétek meg a gazembereket a mocskos magyar fajtájukat!”, mert az ügyészek szerint ezek csak vélemények vagy értékítéletek. Még mindig van 4 függõben lévõ ügy (2020 és 2023 között benyújtott panaszok), annak ellenére, hogy mindegyikben fordultunk a bíróságokhoz a nyomozások túlzott elhúzódása miatti panaszokkal. Néhány esetben már háromszor is megtettük ezt, a bíróságok egymás után újabb és újabb határidõket szabtak meg a panaszok megoldására, ezeket a határidõket azonban az ügyészségek egyszerûen figyelmen kívül hagyják, s ezt tehetik büntetlenül.
Ez csak néhány példa, de – úgy véljük – elég beszédesek ahhoz, hogy mindenki választ tudjon adni a címben feltett kérdésre. És hogy egy csipetnyi optimizmussal zárjuk, hozzátesszük, hogy még van remény. Ezt azért mondjuk, mert számos ilyen esetben nyújtottunk be panaszt az Emberi Jogok Európai Bíróságához, és csak idén nyolc ilyen panaszt nyilvánítottak befogadhatónak (628/25., 14662/25., 16589/25., 17993/25., 19627/25., 23099/25., 23514/25. és 25620/25. számú ügyek, amelyek állapota itt követhetõ) , így fennáll annak a lehetõsége, hogy ha nem önkéntes alapon, akkor a Bíróság döntéseit követõen (akár sok év múlva is, mivel az EJEB eljárásai hosszú idõt vesznek igénybe) a román igazságszolgáltatás köteles lesz helyesen kezelni a magyar kisebbséggel szembeni diszkrimináció és gyûlöletkeltés eseteit. Jó lenne azonban, ha ez még azelõtt megtörténne, mielõtt az erõszak, amely jelenleg “csak” szóbeli, gyakorlati szakaszába lépne.
Létezik egy másik lehetõség is, tekintettel az Alkotmány 80. cikkelyének 2. bekezdésében foglalt rendelkezésre, amely így szól: „Románia elnöke biztosítja az Alkotmány betartását és a közhatóságok megfelelõ muködését. Ennek érdekében az elnök közvetítõként lép fel az államhatalmi ágak, valamint az állam és a társadalom között.” Ezt a nyílt levelet – a nagyközönség tájékoztatása mellett – azért is fogalmaztuk meg, hogy felhívjuk az eElnök úr figyelmét ezekre a problémákra, és felakérjük az alkotmányos kötelességének a teljesítésére.
Gyergyószentmiklós, 2025.XII.10.
Árus Zsolt István
elnök