Immár bírósági szakaszba érkezett a Kovászna megyei prefektushoz intézett petíciónk ügye is, ugyanis elsõ körben azt a választ adta, hogy a nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat rendszeresen ellenõrzik a megyében, s azokat mindenhol maradéktalanul betartják, majd mikor kétségünket fejeztük ki, illetve azt kértük, hogy tegyen eleget törvényes kötelezettségének és oldja meg a petíciónkat, akkor azt azzal hárította el, hogy egyszer már válaszolt a kérésünkre, így a megismételt kéréssel kapcsolatban semmi további tennivalója nincs. Nem maradt tehát más választásunk, a törvényszékhez fordultunk.
A folyamat tehát elindult, s a hét elején kézhez kaptuk a prefektus válasziratát, s azzal együtt egy csomó mellékletet, köztük a petíciókat:
amin valaki alaposan bekarikázta az alapítvány nevét, majd ráírta, hogy Demeter urat arra kéri, fordítsa le románra.
Demeter úr pedig eleget tett a kérésnek, tessék megkapaszkodni, itt az eredmény:
Történik mindez a 21. században, amikor a kisgyermekek is számítógépet használnak, de nem úgy Demeter úr, aki a jelek szerint csak a saját kezében bízik.
Mondhatnánk persze, hogy lelkük rajta, a forma akár el is hanyagolható, ha a tartalom rendben van. Igen ám, de ha az ember nekiveselkedik ennek a mûnek, akkor hamar rájön, hogy ez távolról sincs így, a fordítás hozzávetõleges, pontatlan. Így ha netán a prefektus pozitívan állt volna a petíciónkhoz, akkor ez lett volna a teljesítés akadálya. Ugyanis négy pontból álló kérések közül az elsõben még alá is húztuk, hogy a megyében mûködõ összes közintézményre vonatkozik a kérésünk, ezt Demeter úr nemes egyszerûséggel “institutii deconcentrate”-ként fordította, ami csak az állami intézmények megyei kirendeltségét jelenti, egy jóval szûkebb csoportot. S ami hasonlóképpen problémás, az indoklások lefordításával nem fárasztotta magát Demeter úr, így járt a petíció két utolsó bekezdése is, amelyekbõl a fordításban csak annyi szerepel, hogy kérjük, hogy a közvéleményt tájékoztassa rendszeresen az ellenõrzésekrõl és azok eredményérõl, illetve hogy tegye közzé a honlapján a szóban forgó két törvényt is. Márpedig aki megnézni a petíció eredetijét az remélhetõleg egyet fog érteni azzal, hogy mindkét esetben fontos dolgok vannak leírva az indoklásban.
Ilyen körülmények között paradox módon azt kell mondjam, hogy még szerencse, hogy a törvényes elõírásokat megszegve a magyar nyelvû petíciónkra román nyelvû válasz érkezett. Könnyû ugyanis belátni, hogy ha a hozzávetõleg lefordított petícióra adott választ Demeter úr szintén hozzávetõleg fordítja le magyarra, akkor valami olyasmi állt volna fenn, amit anno Karinthy megírt.