A nyár elején indított kezdeményezésünk e hónap elején lépett a konkrét megvalósítás szakaszába, ugyanis akkorra készült el az a típus-kereset, amit az Emberi Jogok Európai Bíróságára nyújthat be minden olyan magyar fiatal, aki a román írásbeli vizsga miatt nem kapott az idén érettségi oklevelet. Az azóta eltelt bõ két hét után pedig egy viszonylag kerek számot ünnepelhetünk, mert múlt héten postára került az ötödik panasz is. Ez nem egy nagy szám, az eltelt idõ sem hosszú, de néhány következtetést már le lehet vonni, s ezt érdemes is megtenni, azért, hogy a következõ hónapokban ez a szám a lehetõ legnagyobbra növekedjen.
Az elsõ dolog az, hogy idén is nagyon magas volt azoknak a száma, akiket az érettségi diszkriminatív jellege sújtott, ugyanis csak a három gyergyószentmiklósi középiskola végzõsei közül 43, azaz 16,5% esett ebbe a csoportba. 43 fiatal, aki egyetemre készült, szakmát szeretett volna tanulni, de ebben a román állam megakadályozta. Országos szinten, az egész romániai magyarság viszonylatában pedig ez a szám nyilván sokkal nagyobb, jogos tehát panaszt tenni és igen sokak számára nem mindegy, hogy a bíróság mikor fog ebben a kérdésben ítéletet mondani. Éppen ezért a kezdeményezés igencsak fontos volt s köszönjük azoknak, akik ezt különféle módon támogatták, ideértve az anyagiakat is..
A panasztevés lehetõségének megteremtése azonban csak az elsõ lépés, amit követnie kell a többinek is, nevezetesen minél több érintetthez el kell juttatni ennek a hírét, ezeket meg kell gyõzni, hogy érdemes és fontos lépniük, illetve meg kell adni nekik az összes szükséges segítséget, hogy a panaszt maguk is postázzák. E célból folytatunk tájékoztató kampányt minden elképzelhetõ csatornán, illetve vállaljuk azt is, hogy a potenciális panaszosok kezébe kész keresetet adunk, nekik csak az a dolguk hogy azt aláírják, utána a postázást (és az azzal járó költségeket is) az alapítványunk vállalja.
A tapasztalatunk az, hogy a frissen végzett fiatalok számára teljesen idegen a jog világa, ezért nem kis erõfeszítés nekik elmagyarázni, hogy mi is ez, mire jó, illetve hogy nem jelent számukra semmiféle kockázatot vagy veszélyt. Éppen ezért a gyakorlat azt mutatja, hogy csak egy felhívás elolvasása nyomán szinte senki nem jelentkezik, egyenként kell megkeresni az érintetteket, s elmagyarázni nekik azt, hogy mirõl is van szó s az mire jó. Ez sajnos nem megkerülhetõ, éppen ezért a kezdeményezés akkor lesz valóban sikeres, ha minél több olyan személy, intézmény/szervezet/jogvédõ kapcsolódik be, akik el tudják végezni ezt a munkát. Hála Istennek ilyen partnereink már vannak, de még van hely bõven, lehet jelentkezni és csatlakozni. Gondolunk itt elsõsorban szülõkre, rokonokra és tanárokra, de szakmai szervezetekre, ifjúsági szervezetekre és szövetségekre is, illetve az erdélyi magyar pártokra. Kérjük és várjuk õket, hogy vállalják ezt és keressenek meg, mert nemzeti közösségünk számára nagyon fontos témáról van szó.
Ilyen körülmények között ezúton is szeretnénk köszönetet mondani annak a hat fiatalnak (egy tavaly is öt idén), akik vállalták az úttörõ szerepet, bíztak bennünk és nagyfokú társadalmi felelõsségtudatról tettek tanúbizonyságot. Ugyanakkor bízunk benne, hogy példájuk másokat is arra fogja késztetni, hogy kövessék õket. Erre egészen január elejéig, tehát még több mint két hónapon keresztül mód van.
Az elmúlt idõszakban számos félreértéssel is találkoztunk, ezek eloszlatása is fontos. Éppen ezért szeretnénk itt is leszögezni, hogy a kezdeményezés kizárólag arról szól, hogy az érettségin mindenki egyenlõ feltételekkel méretkezhessen meg, ugyanannyi és ugyanolyan jellegû vizsgát kelljen letegyen. Ettõl teljesen független (s ezért nem idekeverendõ) például az, hogy meg kell-e tanulni románul, illetve hogy mikor és milyen módszertan szerint kell az állam nyelvét tanítani. Természetesen arról is lehet bárkinek véleménye, ellenben nem jó, ha összekeverünk dolgokat, az csak zavarja a tisztánlátást. Éppen ezért ezúton is arra kérünk mindenkit, hogy a kezdeményezésünk kapcsán ne kalandozzon el a témától, õrizze meg a szükséges rendet.