“Meg van oldva” – frissítve

Épp csak szóvá tettük az idõhúzást, s máris azzal szembesültünk, hogy megérkezett a várva várt válasz a tavaly augusztusi petíciónkra. Igaz hogy csak románul, de azzal az ígérettel, hogy hamarosan érkezik a magyar fordítás is. Tekintettel arra, hogy olvasóink közül nem mindenki tud románul, türelmesen megvártuk a fordítást, ami most érkezett:

allitolagos-valasz-a-peticiora-HU

Az elsõ pontról óhatatlanul Karinthy jut eszünkbe (lásd: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek), épp csak fordítva, ugyanis abból az derül ki, hogy véleményük szerint nem áll jogukban felszólítani minden közintézmény vezetõjét, éppen ezért nem szólítanak fel senkit. Azokat, sem, akik esetében õk is elismerik, hogy kötelezõ a magyar nyelv használata!! Arról nem beszélve, hogy szokás szerint nincs igazuk, a prefektusokra vonatkozó törvény 19. cikkelye (1) bekezdésének m) pontja tételesen arról szól (Maros megye viszonylatában), hogy biztosítja a magyar nyelv használatát az állami intézmények területi kirendeltségeiben. Ezt amúgy már a petícióban és a per folyamán is jeleztük, de folyamatosan úgy tesznek, mintha nem tudnák, s ontják a témába nem vágó magyarázkodásokat, lelkesen félremagyarázva minden általuk említett jogszabályt. Arra ellenben végképp nem létezik magyarázat, hogy miért nem teljesítik a kérést a helyi közintézmények esetében.

A második pont kapcsán is sajátos a válaszuk, ugyanis a törvény értelmében a prefektus nem bíróság, aki panasz esetén intézkedik, hanem egy olyan személy, akinek kötelessége biztosítani a törvények betartását, akkor is, ha amúgy senki semmilyen panaszt nem fogalmaz meg.
Tovább menve az is nyilvánvaló, hogy egy dolog az ellenõrzés, s egészen más azt kérni intézmények vezetõitõl, hogy önként vallják be, hogy megszegik-e a törvényeket. Jó esély van ugyanis arra, hogy akinek vaj van a fején, az nem fogja ezt megtenni.
Arról nem beszélve, hogy igen nagy túlzás volna lázas tevékenységnek nevezni azt, hogy ilyen felkérést az elmúlt kilenc évben kétszer fogalmaztak meg az intézmények felé. Ilyen körülmények között az már végképp nem meglepõ, hogy a beérkezett válaszokkal csak annyit tettek, hogy összesítették és továbbították a Belügyminisztériumnak. Az fel se merült, hogy ahol a válasz alapján megállapítható, hogy nem tartják be a törvényt, ott intézkedniük kellene, holott a szövegbõl egyértelmûen kiderül, hogy számos ilyen hely van.

A harmadik pont kapcsán már meg kell elégedjünk két, általánosságokat tartalmazó mondattal, amibõl azért az ismét kiderül, hogy a prefektus bíróságnak képzeli magát és csak konkrét panasz esetén intézkedik, holott nem ez a dolga, mint már fennebb jeleztük. Arról nem beszélve, hogy a petíciónk arra vonatkozott, hogy ellenõrizzen, ha szükség figyelmeztessen, s ha az se használ akkor büntessen, tehát nem azt kértük, hogy leírja, hogy miképpen szokott úgy általában eljárni, hanem hogy most konkrétan cselekedjen valamit.

A negyedik pontra adott “válasz” ismét a petíciónk félremagyarázása, hisz nem azt kérdeztük, hogy legutóbb honnan érkezett panasz hozzá, hanem azt, hogy minekutána megtette azt, amire kértük (lásd az elsõ három pontot), tájékoztasson arról, hogy miket tapasztalt és milyen intézkedéseket hozott.

Végezetül felteszik a pontot az “i”-re azzal, hogy kijelentik, ezzel megoldották a petíciónkat, részükrõl az ügy lezárva. Holott abból amit a petícióban kértünk semmit de semmit nem tettek meg, olyan körülmények között – ismételjük a rend kedvéért – hogy minden amit kértünk törvényes kötelessége a prefektusnak, kérés nélkül kellene tegye. Következésképpen ezt a “választ” nyilván nem tudjuk elfogadni (ezt már írásban közöltük is velük), lesz még az ügynek folytatása.

Amire még érdemes – ismét – figyelni: ez az irat december harmadikán született, akkor Maros megyének még volt hivatalban levõ prefektusa, Dusa Mircea. A levelet ellenben – nem tudni milyen megfontolásból – nem õ írta alá, így azt se lehet egyértelmûen kijelenteni, hogy tudott róla, az õ utasítására írták-e, stb. Egy dolog biztos csak: a levél tartalmát ismerte és azzal egyetértett az a személy, aki aláírta. És ez szerintünk gond. NAGY gond!

Frissítés:
Ma újabb “válasz” érkezett, amiben Nagy Zsigmond alprefektus (mert prefektus jelenleg nincs, õ a hivatalban a fõnök!) arról tájékoztat, hogy amit mondtak megmondták, részükrõl az ügy le van zárva. Hát ezért mondjuk továbbra is, hogy NAGY a gond a maros megyei prefektusi hivatalban. Folytatás már a törvényszéken.

Kategória: Tájékoztatás | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.