Tekintettel arra, hogy ugyan jó ideje törvény tiltja, a hazai nyilvános térben nem ritkák a Vasgárdát és/vagy annak vezetõit dicsõítõ (vagy legalábbis pozitív fényben feltüntetõ) megnyilvánulások, összegyûjtöttünk egy csokrot ezekbõl, és 2019 novemberében panaszt tettünk ellenük a gyergyószentmiklósi ügyészségen. Az pedig – tekintettel az elkövetõk lakhelyére – gyorsan ötfelé osztotta az ügyet és átpasszolta a területileg illetékes ügyészségeknek.
Az egyik általunk bepanaszolt esemény egy megemlékezés volt, amit 2019 novemberében szerveztek a Vasgárda alapítójának a tiszteletére. Ez meg volt hirdetve nyilvánosan, fel volt tüntetve a szervezõ (Buna Vestire alapítvány) és egy telefonszám.
Ennek kapcsán az ügyészség keresett és talált egy ilyen nevû alapítványt, s mivel annak vezetõje Ploiesti városában lakik, a panaszunk azon része az ottani ügyészségre került.
Tekintettel arra, hogy az ügyészségrõl tudomást szerzett az ellen zajló kivizsgálásról, az alapítvány vezetõje értesített minket, hogy tévedés esete áll fenn, õk ilyesmivel nem foglalkoznak, azt az eseményt egy másik Buna Vestire nevû alapítvány szervezte. Válaszképp jeleztük neki, hogy mi nem ellene, hanem a megemlékezést szervezõ alapítvány ellen tettünk panaszt, majd rögvest értesítettük a Ploiesti-i ügyészséget, hogy tévedésben vannak, hagyják békén ezt az embert és keressék meg a valódi elkövetõt. (Itt hadd jegyezzük meg, hogy elvileg nem létezhet két ugyanolyan nevû alapítvány, de a gyakorlat egészen mást mutat. Az Igazságügyi Minisztérium honlapján elérhetõ többek közt az országban mûködõ alapítványok listája, s ott láthatja bárki, hogy Buna Vestire nevû alapítvány tucatjával létezik szerte az országban.)
Lehet tippelni, hogy mit tesz erre a bûnök üldözõje és a törvényesség õre. Roppant egyszerû: megállapítja, hogy a Ploiesti-i alapítvány vezetõje vétlen, s ezzel a panaszt ejti:
Teszi ezt olyan körülmények közt, hogy:
- Mi a panaszt egy cselekedet miatt tettük, s nem a szóban forgó alapítvány ellen. A kivizsgálás is a tett miatt (“in rem”) indult.
- Amint a rendõr jelentésébõl kiderül (harmadik oldal, utolsó bekezdés), neki is tudomása volt arról, hogy értesítettük az ügyészséget, hogy a vétkes más, nem az, akit vizsgálnak.
- A panaszunkban megadtuk az inkriminált eseményt szervezõ alapítvány telefonszámát, tehát az ügyészségnek módja lett volna azonosítani a valódi elkövetõt. Ezzel szemben a rendõr mindössze annyit tett, hogy megkérdezte attól akirõl tudta, hogy nem õ az elkövetõ, hogy az övé-e az a telefonszám, amire megkapta a borítékolható választ, hogy nem.
- A rendõrnek tudomása volt arról (lásd 3. oldal, utolsó elõtti bekezdés), hogy a megemlékezésre sor került, sõt, több videó-felvétel is rendelkezésére állt, amik alapján pontos képe lehetett az ott történtekrõl. Erre õ csak annyit tett, hogy megállapította, hogy azokon nem látható az általa kivizsgált személy. Így lényegében õ maga követett el bûncselekményt, mert ha tudomására jut egy bûncselekmény, akkor kötelessége hivatalból eljárást indítani.
Túlzás nélkül teljesen szürreális, de valahogy így mûködik Romániában a bûnüldözés, ha a téma a Vasgárda népszerûsítése. Az ügyészségnek tudomása van a törvénysértésrõl, sõt, konkrét bizonyítékai is vannak, erre mit tesz: keres valakit, akinek ehhez semmi köze, megállapítja, hogy az nem követett el semmit, majd ejti az ügyet. Ezek után lehet tippelni, hogy a valódi elkövetõ a jövõben követ-e el hasonló cselekedeteket?