Mint köztudott, az európai méltóság jegyében egy bukaresti egyesület számolatlanul indítja a pereket székelyföldi önkormányzatok ellen, s mit ad Isten ezen pereket lényegében futószalagon nyeri is, annak ellenére, hogy a kérései nyilvánvalóan jogtalanok. Ilyen körülmények között igazi kuriózumnak számít az, amikor egy-egy pert elveszít, jellemzõen formai okok miatt (pl. mert nem nyújt be egy a bíró által kért iratot). Ezen pereket jó ideje követjük nyomon és dokumentáljuk, s ennek alapján elmondható, hogy úgy néz ki, mintha a bírói karba való felvétel egyik fontos kritériuma a magas szintû sovinizmus lenne, ugyanis a bírók jellemzõ módon érvényes jogszabályok nyilvánvaló áthágásával hozzák meg az önkormányzatok számára kedvezõtlen ítéleteket.
Ezeket tudva valódi csoda történt idén május hetedikén a Brassói Táblabíróságon, legyezzük hát fel ezt a napot pirossal a naptárba! Konkrétan:
Tavaly augusztusban az említett egyesület pert indított Sepsiszentgyörgy polgármestere ellen, azért, mert a városi képviselõtestület által Pro Urbe díjjal kitüntetett személyeknek az anyanyelvükön kiállított diplomákat adott (s ezek nagyobb része nyilván magyar ember volt, magyar nyelvû diplomával). Azt kérték a törvényszéktõl, hogy állapítsa meg hogy ez törvénytelen, kötelezze a polgármestert hogy a jövõben kizárólag román nyelvû diplomákat állítson ki, illetve hogy a már kiadott diplomákat vonja vissza és cserélje ki román nyelvûekre. (Egy zárójel erejéig nem árt elképzelni azt, amikor a városháza egy alkalmazottja bekopog XY köztiszteletben álló polgárhoz azzal, hogy kéri vissza a tíz évvel korábban kapott magyar nyelvû diplomát, itt van helyette egy másik, román nyelven.)
A megyei törvényszék részben helyt adott a kérésnek, s megállapította hogy a diploma hivatalos irat, ezért arra kötelezte a polgármestert, hogy a jövõben kizárólag román nyelven állítsák ki. A régi diplomák cseréjére vonatkozó kérést hála a Fennvalónak elutasította.
Ez ellen – mint az várható volt – mindkét fél fellebbezett, a végsõ döntés pedig múlt hónap elején született meg a fent említett Táblabíróságon. A teljes dokumentum megtekinthetõ itt (forrás: http://rolii.ro). Akinek ideje és kedve van, az olvassa végig, de a lényeg ez: részben megsemmisítették az alapfokú ítéletet, s végeredményben teljes egészében elutasították az ADEC kérését, azaz a régi diplomákat sem kell kicserélni, s ez után is állíthat ki a polgármester magyar nyelvû diplomákat. Ez már önmagában csoda, de ami a csúcs, amire példát ezidáig nem láttunk romániai bíró által hozott ítéletben, az az indoklásnak ez a része:
“Or, fatã de aceastã naturã juridicã, raportat la art. 120 din Constitutie, art. 10 din Carta europeanã a limbilor regionale sau minoritare, ratificatã prin Legea nr. 282/2007 si la dispozitiile Legii nr. 215/2001 si ale H.G. nr. 1206/2001, ce reglementeazã dreptul minoritãtilor nationale de utilizare a limbii materne în raporturile cu autoritãtile publice locale, Curtea retine cã întocmirea acestor diplome în limba maternã a destinatarului titlului Pro Urbe reprezintã o formã suplimentarã de manifestare a respectului si recunostintei comunitãtii locale fata de acesta, fireascã în conditiile unei societãti multiculturale.”
Vagyis az alkotmánynak meg több hazai törvénynek a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatára vonatkozó elõírásaira való tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy az a tény, hogy a díjazott anyanyelvén állítják ki ezeket a diplomákat, egy további kifejezése a díjazott személy helyi közösség általi elismerésének, egy gesztus, ami természetes egy multikulturális társadalomban.
Ahhoz, hogy ennek a mondatnak (ami jobb helyeken maga volna a normalitás) a rendkívüliségét értsük, tudni kell, hogy ezidáig számos olyan ítéletrõl tudunk, amikkel a Nyelvi Charta elõírásait kancsal módon értelmezve magyar feliratokat távolítottak el, ez az elsõ és egyetlen olyan eset, amikor egy bíró korrekt módon hivatkozik erre a Románia által 12 éve ratifikált nemzetközi egyezményre.
Van ugyanakkor ennek az esetnek egy másik, nagyon fontos tanulsága. Ugyanis nem egy esetben az ADEC által megtámadott polgármesterek reménytelennek tekintik a védekezést, mondván, hogy az ADEC úgyis nyerni fog. Nem egy magyar felirat és zászló esett ezen hozzáállás áldozatául úgy, hogy a megtámadott meg se várta a per végét, önként tett eleget ez ADEC felszólításának. Bízunk benne, hogy ezután ilyenre nem kerül sor, a megtámadottak a végsõkig védeni fogják álláspontjukat, mert sosem lehet tudni, hogy ez a csoda mikor ismétlõdik meg. Azt már csak a rend kedvéért tesszük hozzá, hogy ilyen esetekben alapítványunk megad minden jogi támogatást a megtámadottaknak.