Ugyan a részletes indoklások még nem ismertek, de mivel azokra néha hónapokat kell várni (habár a törvény 30 napos határidõt ír elõ), úgy gondoljuk hogy azok hiányában is célszerû beszámolni arról, hogy múlt hét végén két perben is kedvezõ ítéletet hozott a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Lássuk tehát:
1.
Az elsõ ügy a 275/96/2019-es, amiben – amint itt látható – a bírók elutasították az alapítványunk kérését. Elsõ látásra furcsa lehet az, hogy jó hírként tekintünk egy elvesztett perre, de ez tökéletesen mutatja a romániai helyzet fonákságát. Ugyanis ez egy – nevezzük így – taktikai per, amiben azt kértük a bíróságtól, hogy mondja ki, hogy törvénytelen az, hogy a személyi igazolványokon a román nyelvvel egy szinten vannak más nyelvû szövegek is, és kötelezze a Belügyminisztériumot arra, hogy cserélje le a személyi igazolványokat olyanokra, amelyeken a más nyelvû szöveg a román alatt van (errõl bõvebben itt).
A valamennyire is tájékozott olvasók tudják, hogy ezzel a célunk nem az volt, hogy valóban kapjunk új személyi igazolványt, hanem az, hogy kézzel fogható bizonyítékot kapjunk arról, hogy az igazságszolgáltatás kettõs mércével mér. S lám, ez be is következett, elértük célunkat, s ezt az ítéletet majd használni tudjuk más perek esetében (folyamatban van például ez, melynek tárgya a gyergyószentmiklósi színház homlokzatán levõ felirat), illetve kifele, a nemzetközi sajtó, szervezetek meg intézmények felé, mint bizonyíték arra nézve, hogy a magyarokat (ideértve a magyar nyelvet is) diszkriminálják Romániában. Annyit még hadd tegyünk hozzá, hogy ez csak elsõ fokú ítélet (ami másodfokon változhat), de ismerve a hazai viszonyokat az olvasók talán egyet fognak érteni velünk, hogy ennek a valószínûsége elhanyagolható.
2.
A második ügy már egyértelmûbb – legalábbis elsõ látásra – ugyanis ott jogerõs ítéletben mondta ki a Táblabíróság, hogy a keresetünk megalapozott volt. Maga az ügy tavaly nyáron indult, bõvebbet róla itt lehet olvasni. A három per közül ez a harmadik, s az külön érdekessége, hogy míg a másik kettõben (itt és itt) negatív döntés született, itt a döntés pozitív lett: http://www.curteadeapelmures.ro/Detalii_Dosar.aspx?id=126%2f96%2f2019&idinstanta=43.
Az ítélet értelmében Maros megye prefektusa (aki most Mircea Dusa!) a következõket kell megtegye (amint az a petícióban le volt írva):
“1. Szólítsa fel a megyében található összes közintézményt, hogy szigorúan tartsák be a 35/1995-ös és a 282/2007-es törvény, valamint az 1206/2001-es Kormányhatározat valamennyi elõírását.
2. Beosztottai révén rendszeresen ellenõrizze, hogy a közintézmények betartják-e ezeket az elõírásokat.
3. Büntesse meg azon közintézmények vezetõit, amelyek az említett jogszabályok elõírásait nem tartják be.
4. Ezek után tájékoztasson bennünket az egyes hivatalokban tapasztaltakról, illetve az azok nyomán meghozott intézkedéseirõl.”
S hogy miért írtuk fennebb azt, hogy “elsõ látásra”? Nos azért, mert egy ilyen ítélet született már korábban Hargita megye prefektusa esetében (röviden itt), ellenben azt az ítéletet az illetõ máig nem hajtotta végre. S tehette ezt bátran, mert se a törvényszék nem volt hajlandó megbüntetni az ítélet végre nem hajtása miatt (bezzeg a magyar polgármestereket …), se az ügyészség nem hajlandó eljárást indítani ellene hivatali visszaélés miatt.
Ilyen körülmények között kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni ebben az esetben. Arra pedig számíthatnak az olvasók, hogy bármi lesz az eredmény, arról országot-világot tájékoztatni fogjuk.