Mint korábban jeleztük, szeptemberben jogerõs ítéletben mondta ki a Marosvásárhelyi Táblabíróság, hogy Maros megye prefektus köteles megoldani a tavaly augusztusban hozzá intézett petíciónkat, illetve megtéríteni alapítványunknak a perköltséget. Az ítélet végrehajtásának a határideje 30 nap, de mi jeleztük neki, hogy tekintettel az elvégzendõ munka volumenére, beleegyezünk abba, hogy annak kétszerese alatt tegye meg azt, amire az ítélet kötelezi õt. Nem nehéz kitalálni, hogy a 60 nap eltelt, s válasz semmi nem érkezett, így múlt hónap 27.-én újabb levélben jeleztük neki, hogy igyekezzen, ellenkezõ esetben kénytelenek leszünk azt kérni a bíróságtól, hogy büntesse meg a késlekedés miatt. Válasz nyilván semmi. Eltelt egy újabb hét, s ismét írtunk neki, jelezve, hogy a türelmünk fogytán. Erre már érkezett válasz, ez:
Ebbõl megtudhatjuk, hogy közel két hónappal az ítélet megszületése után a prefektus írásban fordult az intézménye egyik irodájához (minõ pedáns ember, írásban értekezik a beosztottjaival!), s felkérte õket, hogy forduljanak a kormányhoz, megszerzendõ a perköltség kifizetéséhez szükséges pénzt. Mert ugye nyilvánvaló, hogy ha ilyen nagy összegrõl van szó, akkor szegény prefektus már nem intézkedhet (ugyan miképpen rendelkezhetne egymaga több mint 300 lej kifizetésérõl?), itt csak a kormány segíthet. Remélhetõleg a miniszterelnök elõbb-utóbb ráér ezzel a súlyos üggyel is foglalkozni, még annak az árán is, hogy a költségvetés hiánya tovább növekszik. Egyáltalán nem mellékes módon ellenben nem derül ki ebbõl a válaszból az, hogy miképpen áll a probléma lényege, nevezetesen a magyar nyelv használata a megye közintézményeiben.
S hogy miért van a cím többes számban? Hát azért, mert a nagyobb nyomaték kedvéért, egyáltalán nem szokványos módon a választ nem csak a prefektus, hanem a helyettese, Nagy Zsigmond is aláírta. Illetve van még egy oka ennek, ugyanis az egész per azért indult, mert Nagy Zsigmond alprefektus (aki prefektus hiányában az intézményt vezette akkor) a petíciónkra azt válaszolta, hogy nagyon elfoglalt, majd ha lesz ideje, akkor megoldja azt (a történet részletei itt). Ezért kellett várni több mint egy évet, míg a táblabíróság jogerõsen kimondta, hogy a petíciót bizony kötelezõ módon, és ráadásul a törvényes határidõn belül meg kell oldani.
Õk pedig természetesen és nagyon következetes módon nem ezt teszi, hanem továbbra is húzzák az idõt.
a prefektus