Jó hírek Strasbourgból

A napokban két jó hír is érkezett az Emberi Jogok Európai Bíróságáról. S hogy érthetõbb legyen, hogy ezek miért jó hírek, hadd bocsássunk elõre pár információt.

1. A Dan Tanasã féle egyesület évek óta zaklatja a székelyföldi önkormányzatokat különféle mondvacsinált ügyekkel. Ezek közül az egyik típus azt célozza, hogy tûnjenek el a Megyeháza, Városház és Községháza feliratok az illetõ épületek homlokzatáról. S mivel (legalábbis a gyakorlat ezt mutatja) a székelyföldi bírók (nemzetiségre való tekintet nélkül, sajnos) vagy sovének vagy megalkuvóak, az ilyen pereket rendszerint meg is nyeri. Erre való tekintettel szorgalmaztuk és szorgalmazzuk, hogy ezekbe a perekbe avatkozzanak be választott helyi képviselõk, jogvédõ szervezetek vagy egyszerû állampolgárok, hogy vesztes per esetén tudjanak panaszt tenni a strasbourgi bíróságon. Mondtuk és mondjuk ezt annak ellenére, hogy az elsõ kísérletek (Csíkszereda, Korond, Csíkdánfalva) kudarcba fulladtak, ugyanis a bíróság elsõ szûrõjén nem mentek át, azzal az indoklással, hogy nem találtak arra utaló jeleket, hogy jogsértés történt volna.
2. Lehet azt véletlennek is nevezni (habár annak az esélye igen kicsi) de tény, hogy az utóbbi két évben azt tapasztaltuk, hogy ezeket a beavatkozási kéréseket a Marosvásárhelyi Táblabíróság futószalagon utasítja el, azzal az indoklással, hogy a beavatkozni kívánónak nincs semmilyen személyes érdeke, érintettsége az adott ügyben. Hogy ez mennyire abszurd, azt világosan mutatja, hogy egy Bukarestben bejegyzett egyesület indítja a pert, amelyiknek a képviselõje életébe nem járt azon a településen amelyiknek a polgármesterét beperelte, s amely egyesület csak akkor indíthatna pert, ha személyes jogát vagy érdekét sértené az adott felirat. Ezt a polgármesterek rendszerint fel is vetik, de a bírók azzal szokták elintézni a kérdést, hogy mindenkinek érdek, hogy az országban a törvényeket betartsák, ezért joggal indít pert az egyesület, hisz annak alapja egy (állítólagos) törvénysértés. S akkor jön például egy helyi választott képviselõ, aki a közösség szavazatai révén lett az, akit a közösség azzal bízott meg, hogy az érdekében cselekedjen, be szeretne avatkozni a perbe, megvédendõ egy feliratot (ami mióta a világ világ a községháza homlokzatán van), s ugyanazok a bírók azt mondják, hogy neki ehhez semmi köze. S teszik ezt olyan körülmények között, hogy ugyanõk (de konkrétan, név szerint ugyanõk) pár éve még szó nélkül hagyták jóvá az ilyen perbelépési kéréseket. Ezek után jogos arra gyanakodni, hogy a váltás nem volt véletlen, hanem azt célozza, hogy ezek az ügyek ne jussanak el az Emberjogi Bíróságra. S hogy ez garantáltan így legyen, az elutasításokat sorra és kivétel nélkül megerõsítette a Legfelsõ Bíróság is.

Nos ezen elõzmények ismeretében jogos azt mondani, hogy a két hír amiket fennebb említettünk jó, kifejezetten bíztató.
Az elsõ ugyanis arról szól, hogy egy ilyen elutasított beavatkozási kérés miatt tett panaszt egy helyi képviselõ (Korpos Levente Csomafalváról), és azt a bíróság befogadta (ami azt jelenti, hogy úgy értékelték elsõ látásra, hogy valóban jogsértés történt, tehát meg fogják részleteiben vizsgálni és ítéletet fognak hozni):

EJEB-befogadva-17439-20.jpg

Ismerve a bíróság gyakorlatát ez azt is jelenti, hogy be fogja fogadni a többi hasonló panaszt is (márpedig másik kettõ már postázva van, s még folyamatban van további 5 ilyen per), s azok nagy számára való tekintettel még az is megeshet, hogy sürgõsségivé nyilvánítják a témát (mint tették az érettségire vonatkozó panaszok esetében).
A második hír pedig arról szól, hogy megtört a jég, s egy “Községháza” perre vonatkozó panaszt (ez Csíkszentdomokos) befogadott a bíróság. Ehhez szükség volt arra is, hogy a perbe beavatkozzon az alapítványunk, mert az jogvédõ lévén (tehát a státusa hasonló a Tanasã-féle egyesületéhez) a beavatkozását kénytele-kelletlen jóváhagyták. Már csak ezért is bíztatunk továbbra is minden polgármestert és önkormányzatot, hogy az ilyen pereket vállalja fel, illetve fogadja el az alapítványunk által felkínált segítséget, együttmûködés, mert az magában hordozza annak a lehetõségét, hogy ha hosszabb idõ után is, de igazság tetessen ezekben az ügyekben.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy mi értelme van annak, hogy mások is próbáljanak beavatkozni ezekbe a perekbe, ha adott a recept, az alapítványunknak erre joga és lehetõsége van. A válasz pedig az, hogy ha más is próbál beavatkozni és a kérését elutasítják, akkor egy ilyen hazai perbõl két strasbourgi panasz származhat, vagyis két bizonyíték arra, hogy Románia nem jogállam. Közösségünknek pedig – mint újra és újra elmondjuk – alapvetõ érdeke, hogy minél több ilyen bizonyítékot mutasson fel.

A két ügy száma 17439/20 és 22760/20, itt lehet majd követni az alakulásukat.