Valószínûleg mindenki ismeri a közmondást, miszerint kétszer ad aki gyorsan ad. Úgy néz ki azonban, hogy ennek a fordítottja is igaz, javasoljuk tehát felvenni az újkori közmondások tárába azt, hogy “Aki kétszer ad, az lassan ad.”
Történt ugyanis, hogy még januárban panaszt tettünk a Diszkriminációellenes Tanácsnál egy olyan politikus ellen, akit a közélet iránt kicsit is érdeklõdõk úgy ismernek, hogy az a fajta, aki szerint az a jó román, aki nem csak gyûlöli a magyarokat, de minden lehetséges alkalommal azt ki is mutatja, s változatos módszerekkel arra ösztökél másokat is. A neve pedig Marius Pascan. Miután kikérte a bepanaszolt álláspontját és számunkra is lehetõséget adott hogy arra reagáljunk, a Tanács a panaszt május végén megtárgyalta, és meghozta a 451/2020-as számú határozatot. Ez – tekintve azt, hogy mennyire szokták betartani a törvényes 3 hónapos határidõt – még egy elfogadható, mindössze egy hónapos késés volt.
Igen ám, de a határozatot meg kell szövegezni és kiküldeni a feleknek. Erre a törvény további egy hónapot biztosít, de téved aki azt gondolná, hogy ebben az esetben a dolgok a határozat meghozatala után is viszonylag operatívan mentek. Ezzel szemben annak van igaza aki úgy gondolja, hogy az egy hónapból hónapok lettek. Nem is kevés, öt.
Aztán ma levelet hozott a postás a Diszkriminációellenes Tanácstól. Nem is egyet, hanem kettõt. Ezeket:
A figyelmes olvasónak gondoljuk rögtön feltûnik, hogy ugyanazt a levelet iktatták egyszer szeptember 30-án, aztán meg október 14-én, végül mind a kettõt október 23-án tették postára. Most tekintsünk el attól, hogy szokványosnak nem nevezhetõ az, hogy egy iratot az iktatás után 23 nappal tegyenek postára, de tegyük fel a kérdést, hogy vajon ha csak egyszer készítik el és postázzák nekünk a határozatot, akkor hamarabb kézhez kaptuk volna? Nem teljesen kizárt.
No de ez nevezhetõ részletkérdésnek is, a lényeg ugyanis az, hogy mi van ebben a határozatban. S mivel nem kizárt, hogy ez többeket érdekel, álljon itt a teljes határozat:
Formai szempontból gondot jelent az, hogy immár harmadszor történik meg, hogy anélkül hogy a kivizsgálás során ezt felvetnék és lehetõvé tennék hogy kifejtsük róla az álláspontunkat, a határozatban megállapítják, hogy az alapítványunk nem jogvédõ szervezet, ezért nem volt illetékes panaszt tenni. Igaz ugyan, hogy ebben látszólag maguk sem biztosak, legalábbis ez derül ki, ha összevetjük a határozat 12, és 15. pontjait, mert az elsõben az áll, hogy a Tanács megállapítja, hogy nem vagyunk illetékesek, a másodikban meg az, hogy ezt a kérdést a bepanaszolt is felvetette, de a Tanács úgy döntött, hogy nincs igaza.
Ami ellenben változás az elõzõ két esethez képest az az, hogy most nem tekintették lezártnak ezzel az ügyet, hanem ha már tudomásukra hoztuk a bepanaszolt néhány konkrét ténykedését, úgy döntöttek, hogy a Tanács hivatalból indít eljárást ellene. Így érdemben is megvizsgálták a panaszunkat, s mondhatni meglepõ határozatot hoztak. Meglepõ két szempontból is: Egyrészt amint a sajtóban is megjelent, nemrég megbüntették a belügyminisztert azért, mert Húsvétkor kivételezett az ortodox egyházzal. Ott az által állampolgárok millió (a többi felekezethez tartozók) szenvedtek hátrányos megkülönböztetést, a büntetés pedig egy egyszerû megrovás volt. Másrészt nem sokkal utána Iohannis elnök vádolta meg minden alap nélkül és nagyon súlyos dolgokkal az egész romániai magyar közösséget, de megúszta egy 2000 lejes büntetéssel. Na ezekhez képest Pascan-t nagyon szigorúan büntették, konkrétan 5000 lejre. Nem mintha az túl nagy összeg lenne egy képviselõnek, de mégis jobban hangzik és komolyabb figyelmeztetéskén értékelheti mindenki, mint a másik két esetet.
A határozatot megtámadhatnánk bíróságon, elvégre az a része nyilvánvalóan nem igaz, hogy az alapítványunk nem a jogvédelem területén tevékenykedik, de véleményünk szerint a lényeg a döntés maga, illetve úgy gondoljuk, hogy kicsinyesség lenne részünkrõl felróni a Tanácsnak azt a kicsinyességet, hogy elvitatták tõlünk a maguk számára a kezdeményezõ szerepét ebben az ügyben. Végsõ soron attól függetlenül hogy a határozatban az áll, hogy a Tanács hivatalból eljárást indított és büntetést rótt ki, a helyzet lényege az, hogy panaszt tettünk egy sovén román politikus ellen, s a Diszkriminációellenes Tanács megbüntette az illetõt.