A kivétel, vagy a szabály?

Ez a hét is váratlanul jól kezdõdött.
Ugyanis még 2018 decemberében (is) panaszt tettünk az ügyészségen Dan Tanasã és társai ellen magyarellenes uszítás miatt, s a sepsiszentgyörgyi ügyészség hosszas vizsgálódás után ejtette a panaszunkat. Ez ellen az ügyészség fõügyészéhez fordultunk, aki – szintén szokás szerint – a beosztottjának adott igazat. Maradt tehát az utolsó lehetõség, panaszt tenni a bíróságon, és mint minden hasonló esetben, ezt tettük most is. S tizenhárom hasonló esetben történt elutasítás után ezúttal egy kisebbfajta csodának lehettünk tanúi.
A bíró megalapozottnak találta a panaszunkat, s visszaküldte az iratcsomót az ügyészségre, azzal az utasítással, hogy folytassák a nyomozást.
Ebbõl persze még bármi lehet, de az már némi haladás, hogy a bíró egyetértett velünk abban, hogy az ügyészség nem végezte jól eddig a dolgát.
S van még egy pozitívum ebben az esetben. Ugyanis Tanasã-nak az a szokása, hogy falból ügyvédet fogad (azért merjük ezt mondani, mert az ügyvédei által letett iratokról messzirõl látszik, hogy azokat õ maga szerkeszti, felismerhetõ a stílusa, az érvelése), azért, hogy jó nagy perköltséget tudjon igényelni. Most azonban hiába számított a 2000 lejre (ami egy ilyen ügyben igen tekintélyes összeg), azt bukta, miközben az ügyvédnek bár ezen összeg adóját ki kell fizesse.
Végezetül egy kérdés, amit az idõ fog eldönteni: Ez most egy kivétel, vagy csak egy olyan eset, ami azt a szabályt példázza, hogy a türelem rózsát terem?