A napokban nagy intenzitással lángolt fel a hazai magyar közbeszédben egy vita a népszámlálás kapcsán. Ennek apropóját az adja, hogy a kérdõív-tervezeten több nemzetiség esetében számos al-kategória jelent meg, ellenben a magyarnál ilyen nem volt, holott korábban bevett volt minimum kettõt feltüntetni (maghiar és ungur), illetve legutóbb szerepelt még a székely is. Az egyszerûség kedvéért mondjuk azt, hogy két tábor alakult ki, egyik azt mondja, hogy székelyek és magyarok egyaránt vallják magukat magyarnak, mert ez létfontosságú a nyelvi jogaink gyakorlása szempontjából, miközben a másik azt hányja a kérdõív készítõi szemére, hogy el akarják tüntetni a statisztikákból a székelyeket, hogy ez által lehetetlenítsék el Székelyföld autonómia-törekvéseit.
Az egész kérdés attól mondható igen problémásnak, hogy mindkét tábornak vannak megfontolandó érvei, így bármelyik álláspont fog gyõzni (jelenleg úgy néz ki, hogy a kérdõívbe mégis bekerülnek a magyar al-kategóriái is), az bizonyos veszélyeket fog hordozni magában. S ez talán fõleg arra a változatra igaz, aminek az esélyei jelenleg nagyobbak. Ugyanis megszokhattuk már, hogy a romániai hatalom hajlamos a nem tisztességes játékra, ezért ebben az esetben is megtörténhet, hogy így vagy úgy, de nemzeti közösségünk kárára próbálja majd felhasználni azt, hogy az adatok összesítése során lesz egy bizonyos számú magyar illetve székely. Ugyanis a módszertan szerint ezeket össze kell adni és így jön ki a romániai magyarok létszáma, mégis megeshet, hogy itt-ott a hatóságok a két számot külön fogják kezelni.
A kritikus terület pedig – mint fennebb már jeleztük – kétségtelenül a magyar nyelv használata a közéletben (közigazgatás, igazságügy, egészségügy), ugyanis mint köztudott az egy küszöbhöz van kötve (mely küszöb ráadásul igen magas, az Európa Tanács szaktestületei már többször felszólították Romániát arra, hogy ezt csökkentse). A “vallják a székelyek is magyarnak magukat” álláspont híveinek lényegében az az érve, hogy így lehet elkerülni azt a potenciális veszélyt, hogy ha egy település lakói közül (maximálisan sarkítva) 19% székelynek, másik 19% pedig magyarnak vallja magát, akkor ott megszûnik a magyar nyelv használatának a törvényes alapja. Ugyanis a jelenleg érvényes jogszabályi elõírások (például a Közigazgatási Törvénykönyv 94. és 195. cikkelye) a nyelvhasználat lehetõségét/kötelességét az adott településen élõ és adott kisebbséghez tartozó személyek részarányától teszik függõvé, így hiába ugyanaz az anyanyelve székelynek és magyarnak, ez nem számít, ha nincs legalább 20% székely vagy magyar, akkor a magyar nyelvet nem lehet hivatalosan használni az adott településen.
Álláspontunk szerint azonban ez a megközelítés/szabályozás téves, a “minek valljuk magunkat?” dilemma feloldása pedig a jogszabályok módosítása. Elismerjük, hogy ez egy hosszas és a nemzeti közösségünk által önállóan nem megoldható feladat, de egyrészt szükséges, másrészt hosszú távon megoldja az említett dilemmát.
Ugyanis:
Az egyik alap-dokumentum, amin a nyelvhasználati jog nyugszik, az a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (angol és magyar nyelven itt). Ennek már a címe is világossá teszik, hogy nem nemzetiségekrõl, hanem nyelvekrõl szól, s ha ez valakinek nem volna elég, akkor olvassa el a preambulumot, ahol bõvebben ki van fejtve, hogy miért tekintik az aláírók fontosnak és védendõnek a nyelveket. S ha ez sem volna elég, akkor bátran végig lehet olvasni az egész Chartát, abban kizárólag nyelvekrõl és nyelvek beszélõirõl van szó, sehol nem említenek nemzetiségeket, etnikumokat, stb. Az összes a Chartában felsorolt jogot adott nyelvek beszélõi számára kell biztosítani, függetlenül azok etnikumától.
Mint köztudott, Románia ratifikálta ezt a Chartát (282/2007-es törvény), s annak 5. cikkelyének egyes alpontjai (a, b, c, stb.) a fentieknek megfelelõen nyelvekrõl és nem etnikumokról szólnak.
Csak a rend kedvéért tegyük ezekhez hozzá az Alkotmány 11. cikkelyét, amiben az áll, hogy Románia pontosan és jóhiszemûen teljesíti a nemzetközi kötelezettségeit.
Mindezekbõl pedig egyértelmûen következik az, hogy a Közigazgatási Törvénykönyvet (s vele együtt minden olyan jogszabályt, ami nyelvi jogokat szabályoz) módosítani kell, összhangba kell hozni a Nyelvi Chartával, olymódon, hogy valamely nyelv használatának jogát nem adott kisebbség részarányához kell kötni, hanem az adott nyelvet beszélõkéhez. Ennek megfelelõen a Közigazgatási Törvénykönyv 94. cikkelyének elsõ bekezdése például így kell hangozzon:
“În unitãtile/subdiviziunile administrativ-teritoriale în care una dintre limbile la care se referã Legea 282/2007 este folositã de cel putin 20% din numãrul locuitorilor acelei unitãti administrativ-teritorialale, stabilit la ultimul recensãmânt, autoritãtile administratiei publice locale, institutiile publice aflate în subordinea acestora, precum si serviciile publice deconcentrate asigurã folosirea, în raporturile cu acestia, si a limbii respective, în conformitate cu prevederile Constitutiei, ale prezentului cod si ale tratatelor internationale la care România este parte.”
Ha pedig ezek a módosítások meglesznek, akkor nagyrészt értelmét veszti a mostani vita, mert az nyilvánvaló, hogy a székelyek anyanyelve is a magyar, tehát ha nemzetiségként netán külön is jelennének meg a hivatalos statisztikában, az anyanyelv szerinti statisztikában egy helyre kerülnének s így a nyelvhasználati jogok nem lennének veszélyben. Márpedig ilyet statisztikát kötelezõ lesz majd készíteni, pont azért, hogy lehessen alkalmazni a kisebbségek nyelvére vonatkozó törvényes elõírásokat.
Mint említettük, az összes érintett jogszabály megváltoztatása nem könnyû feladat, tekintettel arra, hogy az igazán érdekeltek (vagyis az országban élõ nemzeti kisebbségek) csak töredékét adják a parlamenti képviselõknek és szenátoroknak. Ugyanakkor a jelen pillanat szerencsésnek mondható olyan szempontból, hogy az RMDSZ is tagja egy igen nagy többséggel bíró kormánykoalíciónak, így lehetõsége van a témát a koalícióban felvetni, s ügyes érveléssel, kitartó munkával (illetve adott esetben ügyesen kihasználva azt, hogy a mérleg nyelve a két másik koalíciós pártnak egy vitájában) van esélye elérni azt, hogy még ebben a kormányzati ciklusban a szükséges módosításokat a parlament is megszavazza.
A 2011-es népszámlálási űrlapon külön volt feltüntetve, hogy mely nyelven beszélünk. Be x-éltük a magyart. Utána, aki akarta a magyar nemzeten belül választhat, hogy ő maghiar, ungur, esetleg secui. Nem szerepelt ha jól tudom székely nyelv megjelölés lehetőség. De a 2022-es űrlapon sem. Én értem, amit a nyelvhasználat döntő fontosságáról ír. De valahogy ez nem világos, sőt, ködösítésnek vélem, hogy ha én székelynek vallom magam a magyar nemzeten belül, plusz a magyar nyelvhasználatot fogadom el a népszámlálás során, milyen kisebbségi jog csökkenne a Romániában élő magyarokkal szemben, ha pont a nyelvi egység ami igazán azonos a magyar és Székely között? Ezt valóban nem értem?
Csak ismételni tudom azt, hogy Románia nem a korrekt és kisebbségbarát politikájáról ismert, ezért arra mindig számítani kell, hogy felrúgja a játékszabályokat. Ha ellenben megtörténik a nyelvhasználatot szabályozó törvények jelzett módosítása, akkor azzal lényegében megszûnik annak a lehetõsége, hogy a népszámlálás adatainak manipulálásával azt megtegye.
Azt sem értem, mi gond származik akkor, ha a közel 13.000 négyzetkilométeren lakó kb. 650 ezer székely magyar nyelvet fogad el és székelynek vallja magát alcsopotként, hisz Székelyföldön, azon belüli kisebb régiókban, településeken meg van bőven a 20%-os népességen belüli aránya. Bőven lehetne élni “etnikai”, s abból következtethetően nyelvi, s abból következtethetően közigazgatási lehetőségeivel. A székelyeken kívüli többi erdélyi magyarnak is ott, ahol 20%-ot elérni adott területen belül a részarányuk, ott hasonlóképp nem csorbul a kisebbségi jog. Gondolom, hogy a népszámlálási adatlapon szerepel majd a számlált egyén lakóhelye, illetve tartózkodási helye. Összegzésképpen megállapítható, hogy mivel a kisebbségi jogok az adott kisebbség terüten – az lehet régió, település – belüli, jelen esetben 20%-os jelenlététől függ, s csak abból levezethető nyelvhasználattól, így a székely és az erdélyi többi magyar érdekei nem keresztezi egymást. Kérdem én, a székely mi másként beszélne, mint magyarul. Ezt a Székelyföldre oly nagy tömegben odalátogató románok sem tagadják, se nem a népszámlási eredmények.
Látva a kérdésben kibontakozott igen erõteljes vitát nyilvánvaló, hogy annak az esélye, hogy minden székelyföldön élõ és magyarul beszélõ ember székelynek vallja magát gyakorlatilag nulla. Lesz aki székelynek és lesz aki magyarnak vallja magát. Ehhez tegyük hozzá, hogy van több olyan település, ahol a részarányunk alig haladja meg a 20%-ot, s rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy mi a veszély.
Árus Zsolt azt írja, hogy “it-ott a hatóságok a két számot külön fogják kezelni.” Ha ez megtörténhet az Európai Unió által előírt és kötelezővé tett népszámlálás során, oly időben, amikor pont egy román állampolgárságú szaktekintély az EU jogbiztosa? És ott, ahol az “érdekképvieslőink” egy része kormányzati hatalommal, ellenőrzési lehetőséggel bír? Ha ennek a feltételezése csak egy mákszemnyi is, bizony Árus Zsolt meg kéne Önöknek tenni a megfelelő megelőzési lépéseket. És bizony az Ön által felvetett, az EU jogszabályaihoz való igazodás elmaradása a román jogrendszernek akár nyelvi, akár kisebbségi terminus szempontjából szintén a mindenkori “érdekképviseőink” semmitevéséből, illetve ál ténykedéséséből is adódik. Én a maguk helyében arra bíztatnám a Romániában élő és a népszámlálásra hivatottak, hogy a Székelyföldön élő, lakóhely szerinti magyarok vallják magukat székelynek alcsopotként. A Székelyföldön kívüli magyarok pedig “magiar”-nak. Ilyen egyszerú. Semmi féle kisebbségi jog nem fog csorbulni ezek után, persze ha nem hagyjuk, hogy a reális eredményeket megmásítsák. Erre kéne igazán odafigyelni. Csibi Barna ötletével maximálisan egyetértek, miszerint végig ellenőrzés alá kéne vonni a népszámlálást, monitorizva, bevonva ebbe a magyarság érdekképviselőit, kaláka összefogva, házról-házra, lakásról-lakásra járva a számlálókkal, felhívás a figyelmet a számláltattaknál, hogy nyugodtan fotózzák le róluk szóló űrlapokat. Az önkéntesek segítsenek a hezitálóknak az űrlapon írottak érzelmezésében ha kell, hisz bizony garantáltan román érdekeket valló, sőt, csak románul megszólaló számláló lesznek. Segítsenek ezért főleg románul nem tudó családoknak, időseknek, s mindig legyen náluk fényképezésre alkalmas eszköz kölcsönadáshoz. Ezt kéne minél előbb megszerezni! Talán még az Európai Uniótól is segítséget kérni az ellenőrzésre.
1. Aminek a valószínûsége nem 0,00…%, az megtörténhet.
2. Hiba volna azt gondolni, hogy létezik reális esélyünk ellenörzés alatt tartani a népszámlálást.
3. Az embereket bíztatni mindenkinek joga és lehetõsége, de azt is hiba volna feltételezni, hogy minden egyes ember meggyõzhetõ ilyen módon.
4. A fentiekben leírtak lényege pont az, hogy a nyelvi jogainkat gyakorlásának a lehetõségét védjük meg a népszámlálásnak a nemzetiségre vonatkozó adatainak esetleges manipulálásától.