A jogvédelem definíció szerint azt jelenti, hogy “jogok biztosítására és helyreállítására irányuló hivatalos tevékenység” (A magyar nyelv értelmezõ szótára), vagyis jellemzõ módon reakció egy jogsértésre, a jogsértés negatív következményei elleni fellépés. Ebbõl azonban nem következik, hogy a jogvédõ szervezetek dolga az, hogy passzívan várják a jogsérelmek bekövetkeztét, s csak utána kezdjenek munkába. A jogsérelmek orvoslásának az esélyeit jelentõsen lehet növelni proaktív módon, úgy, hogy a sérelem bekövetkeztekor jobb helyzetbõl és jobb kilátásokkal lehessen indulni. Éppen ezért a Székely Figyelõ az elmúlt idõszakban ilyen irányba is tett lépéseket.
A közösségünket érõ jogsérelmek egyik oka az, hogy az eleve nem tökéletes törvényeket a bíróságok mintegy futószalagon rosszhiszemûen értelmezik illetve alkalmazzák. Ezért tevékenységünkkel többek közt ezen kiskapuk bezárását is célba vettük. Konkrétan olyan pereket indítottunk, amelyek tükrei a Tanasã-féle pereknek, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) számítani lehetett arra, hogy azokban más ítélet születik. Ilyen volt a Neamt megyei önkormányzat elleni per (melynek tárgya Moldva hagyományos zászlajának kitûzése egy középületre) illetve a kormány ellen indított perek (azért, mert a személyi igazolványon az angol és francia szöveg, illetve a kormány honlapján közzétett fényképeken szereplõ angol szöveg nem a román alatt helyezkedik el). Ezeket nyilván nem heccbõl indítottuk, a számításunk az volt, hogy ezekben a perekben másképp fognak ítélkezni a bíróságok (konkrétan nem vetetik le Moldva zászlaját és nem kötelezik a kormányt, hogy változtasson a személyi igazolvány formáján), a cél azonban nem csak az volt, hogy kimutassuk a bíróságok által alkalmazott kettõs mércét (habár ez sem egy értelmetlen dolog, felhasználható strasbourgi perekben), hanem az is, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amiben jogértelmezés kérhetõ a Legfelsõ Bíróságtól. Van ugyanis a Polgári Eljárási Törvénykönyvnek egy olyan cikkelye, ami azt mondja, hogy ha hasonló ügyekben különbözõ bírói tanácsok ugyanazon jogszabály alapján egymástól különbözõ jogerõs ítéleteket hoznak, akkor több intézménynek joga (illetve kötelessége) a Legfelsõ Bírósághoz fordulni, s kérni attól egy jogértelmezést. Egy ilyen kérés nyomán a Bíróság megvizsgálja alaposan az ítéletek alapját képezõ jogszabályt (azt, amelyet különbözõ esetekben különbözõ módon értelmeztek a bíróságok), majd határozatban rögzíti, hogy azt miképpen kell értelmezni. Ezen határozatok pedig kötelezõek attól kezdve minden bíróság számára, vagyis megszûnik az a lehetõség, hogy ugyanazt a jogszabály különbözõ bírók (illetve ugyanazon bírók, de különbözõ esetekben, mert erre is van példa) különbözõképpen értelmezzék.
Az egyik intézmény ami ilyen jogértelmezést kérhet, az a Nép Ügyvédje, s mivel neki eleve szakterülete a kisebbségek jogvédelme (van neki egy erre a területre szakosodott helyettese is), ezért az elmúlt hetekben hozzá fordultunk két kéréssel, nevezetesen:
- Az egyik, mindenki által ismert típus-per a községháza/városháza feliratok ellen indított. Ezekben futószalagon születtek a jogsértõ ítéletek, amik egyrészt jogosan frusztrálták a nemzeti közösségünket, de másrészt meg növelték a legitimitását Tanasã-nak, aki farizeus módon elmondhatta, hogy neki semmi baja a magyarokkal, õ csak a törvények betartását várja el, s lám, a bíróságok igazat adnak neki. Tehette ezt gond nélkül mindaddig, míg egy ilyen perbe beletörött a bicskája, azért, mert (s pont egy olyan jogértelmezõ határozat alapján, amirõl fennebb szó van) a bíró kimondta, hogy az ADEC alapszabályában rögzített célok közül egyikkel sincs semmilyen viszonyban a városháza felirat elleni fellépés. Az eredmény pedig az lett, hogy a személyes érdekeltség hiánya miatt a bíró a keresetet érvénytelenítette, megállapítva azt is, hogy egy magyar felirat csak a magyarok számára bír jelentõséggel, ahhoz másoknak semmi közük, hogy mi miképpen nevezünk az anyanyelvünkön egy intézményt vagy épületet.
Elõállt tehát az a helyzet, hogy létezik kétféle jogerõs ítélet a városháza-perekben, következésképpen azt kértük a Nép Ügyvédjétõl, hogy az forduljon ezzel a témával a Legfelsõ Bírósághoz, a cél pedig az, hogy ez határozatban rögzítse azt az elvet, amit ebben a perben a bíró megállapított, de általános formában, úgy, hogy az legyen érvényes minden olyan feliratra, ami az országban bárhol van közterületen, valamely nemzeti kisebbség nyelvén. Azt mondanunk sem kell, hogy mekkora jelentõsége lesz annak, ha ezt sikerül elérnünk, s ezzel elvegyük a kedvét Tanasã-nak és a hozzá hasonlóknak, hogy újabb pereket indítsanak magyar feliratok ellen. S hogy ez nem egy elméleti veszély, azt bizonyítja az, hogy jelenleg is folyik egy ilyen per a gyergyóremetei községházán levõ felirat ellen, melyben ráadásul az alapfokon eljáró Bukaresti Törvényszék a felirat eltávolítását rendelte el. - A másik típus-perben Tanasã (de több prefektus is) a közterületeken található székely zászlók eltávolítását szokta kezdeményezni, s rendszerint sikerrel, hivatkozva általában olyan törvényekre, amelyeknek semmi közük egy ilyen jellegû zászlóhoz. Amint fennebb már említettük, mi magunk is indítottunk egy ilyen pert, melynek tárgya Moldva zászlaja, mely pert – várakozásunknak megfelelõen – elvesztettünk, az indoklás pedig az volt, hogy Hargita megyében, Gyergyószentmiklóson bejegyzett szervezetként semmilyen személyes érdekünk nem fûzõdik ahhoz, hogy egy szomszéd megyében milyen zászló van kitûzve.
Ezt az indoklást köszönjük szépen, így már postázhattuk az újabb kérésünket a Nép Ügyvédjének, aki remélhetõleg – miért ne tenné meg? – a maga során a Legfelsõ Bírósághoz fordul, hogy az mondja ki, hogy egy helyi vagy regionális zászló kitûzése kizárólag az ott helyben lakók számára bír jelentõséggel, máshol lakó természetes személyeknek (illetve máshol bejegyzett jogi személyeknek) ehhez semmi közük, egy ilyen zászló ellen pert nem indíthatnak. Ha pedig a Nép Ügyvédje eleget tesz a kérésünknek, az számunkra már rögtön azt is fogja jelenteni, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróságon kérhetjük a felfüggesztését annak a pernek, aminek tárgya a gyergyószentmiklósi városházával szemben kitûzött város-zászló, illetve a mûvelõdési ház elõtti székely zászló, felfüggesztést mely addig kell tartson, míg a Legfelsõ Bíróság döntést hoz az elé terjesztett kérdésben.
Fennebb említést tettünk meg két perrõl amelyeket a kormány ellen indítottunk, amelyekben azonban még nem kaptuk kézhez a jogerõs ítéletek indoklását. Amint azonban az bekövetkezik, máris kezdeményezni fogunk egy újabb jogértelmezést arra nézve, hogy szabad vagy nem egy kétnyelvû feliratban a nem román szöveget a románnal egy szinten elhelyezni. Az eddig született ítéletek alapján úgy néz ki, hogy magyar intézményvezetõk ezt nem tehetik meg, a kormány ellenben igen. Remélhetõleg a Legfelsõ Bíróság nem csak egyértelmûsíti ilyen téren a szabályt, de azt a józan és alapján fogja tenni, a felirat elhelyezõjére bízva azt, hogy a különbözõ nyelvi változatok egymás mellé vagy egymás alá kerüljenek. Jelezzük ugyanakkor azt is, hogy ez sem egy elméleti probléma, jelenleg per tárgyát képezi a gyergyószentmiklósi mûvelõdési ház homlokzatán található felirat is.