Lassan három éve történt, hogy hokiszurkolók jelezték, hogy a csendõrség nem engedte meg nekik, hogy bevigyék a székely zászlót a brassói jégpályára. Ezt még akkor szóvá tettük a brassói csendõrségnél, s azzal elindítottunk egy azóta is tartó folyamatot, aminek a vége még ki tudja hol van.
Ugyanis a csendõrség azzal védekezett elsõre, hogy a mérkõzés szervezõi miatt jártak el úgy, ugyanis azok engedélye nélkül reklámanyagot nem szabad bevinni a pályára. Ezért elsõsorban azt kellett tisztázni, hogy az a zászló nem reklám-anyag, majd a Corona sportklub illetékeseivel levelezve azt, hogy részükrõl ilyen tiltás nem létezik.
Ezt követõen azzal jött a csendõrség, hogy ez nem egy jóváhagyott zászló, ezért a használata tilos. Ami elsõ látásra értelmetlenség, mert törvény csak az ország és a közigazgatási egységek zászlaira van (márpedig Székelyföl jelenleg ugye egyik sem), de tulajdonképpen teljesen hamis, mert az ország zászlajára vonatkozó törvény végrehajtási utasításaiban van egy olyan cikkely, miszerint a nemzeti kisebbségek használhatják a saját zászlaikat, s erre hivatkozva az RMDSZ már évekkel korábban kongresszusi határozatban rögzítette, hogy a hazai magyar közösségnek kér zászlaja van, egyik a piros-fehér-zöld, a másik meg a szóban forgó kék-arany.
Van tehát egy alkotmány, amelyik garantálja a nemzeti kisebbségek azon jogát, hogy kifejezzék önazonosságukat, szintén alkotmányos jog a szólásszabadság is (ami vonatkozik az önkifejezés minden módjára), aztán van egy törvény és annak alapján egy határozat amivel a székely zászló el van fogadva, tehát annak használatát semmilyen módon korlátozni nem szabad, illetve aki azt teszi, az jogot sért. No de tudva azt, hogy ilyen jogsértés megtörtént (s történik ugye mostanában is az FK Csíkszereda meccsein), petícióval fordultunk négy megye (Hargita, Kovászna, Maros, Brassó) csendõrparancsnokaihoz, azzal a kéréssel, hogy adják írott parancsban a beosztottaiknak, hogy ne korlátozzák a székely zászló használatát. Tettük ezt azzal az indoklással is, hogy a csendõrség törvényes feladatai közé tartozik a jogsértések megelõzése is, márpedig egy ilyen határozat nyilvánvalóan ezt a célt szolgálná.
Ezen a ponton már 2025-öt írtunk, s nem meglepõ módon a kérésünket sorra elutasították, így bírósághoz fordultunk, egyelõre két megye (Kovászna és Hargita) esetében. A kérésünk pedig az, hogy a bíróság kötelezze a csendõrparancsnokokat a kért parancs kiadására. Ez Hargita megye esetében a 676/96/2025-ös ügy, amiben a csendõrparancsnok ezt a válasziratot találta letenni. Az még hagyján, hogy azt kéri, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy õ nem perképes, mert pert csak intézmény ellen lehet indítani, s õ mint magánszemély amúgy is semmiféle jogsértést nem követett el, de az igazán szürreális rész a 3. oldal alján, félkövér betûkkel és aláhúzva olvasható, tételesen hogy õ nem adhat ki olyan parancsot, ami megfosztaná a beosztottait annak lehetõségétõl, hogy teljesítsék a törvényes feladataikat. Amivel lényegében azt állítja – s ezt annak tudatában, amit fennebb a jogi környezetrõl leírtunk! – , hogy a csendõrség törvényes feladata fellépni a székely zászló használata ellen. Aminek ugyebár pont a fordítottja igaz.
De hát mit is várhatnánk el egy olyan embertõl, aki a “csapatai” élén azért vonult ki anno az úzvölgyi temetõbe, hogy biztosítsa azt, hogy a brassói fogdoktor és a hívei háborítatlanul gyalázzák meg a temetõt, felállítva benne 150 fakeresztet? A kérdés tehát csak az, hogy mit fog dönteni a bíróság. Illetve – ha jól belegondolunk – sajnos az sem igazán kérdés. De ezeket a lépéseket akkor is meg kell tenni, mert van arra is példa, hogy korrekt ítélet születik (lásd pl. Kovászna megye zászlaja esetében), illetve amit meg sem próbálunk, az nincs hogy sikerüljön.