avagy: lám lehet
Múlt hónap 26.-án a következõ jelzést kaptuk egy állampolgártól:
Jó napot!
A megyei munkaerõ-ügynökségek oldalai csak románul, angolul, németül és franciául vannak, még a Hargita és Kovászna megyeiek is. Ez diszkriminálja a magyar nyelvû lakosságot.
https://www.anofm.ro/harghita
Üdv,
Gergely.
Miután ellenõriztük a kapott információt, a következõ petíciót küldtünk azon hat megyei intézménynek, amelyek olyan megyékben mûködnek, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20%-ot (Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szatmár és Szilágy):
Címzett
… megye Munkaerõ-elhelyezési Ügynökség
…megyei állampolgárok jelezték nekünk, hogy intézményük honlapja román, angol, német és francia nyelven tartalmaz információkat, magyar nyelven ellenben nem.
Tekintettel a Közigazgatási Törvénykönyv (57/2019-es Sürgõsségi Kormányrendelet) 94. cikkelye elsõ bekezdésének az elõírásaira, önök – mint dekoncentrált közintézmény – kötelesek az állampolgárokkal való kapcsolattartás során a magyar nyelvet is használni, figyelembe véve azt, hogy … megyében a magyar anyanyelvû állampolgárok részaránya meghaladja a 20%-ot. Márpedig ezt a kötelezettséget önök látható módon nem tartják be. Következésképpen jelen petíciónkkal felszólítjuk önöket, hogy intézkedjenek, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül tartsák be maradéktalanul ezen törvényes elõírást, s következésképpen:
- készíttessék el a honlapjuk magyar nyelvû változatát;
- gondoskodjanak arról, hogy azon alkalmazottaik közt, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek a lakossággal legyen olyan is (illetve lehetõleg az összes legyen olyan), aki ismeri a magyar nyelvet.
Jelezzük, hogy alapítványunk többek közt a kisebbségi jogok területén tevékenykedik, ezért jelen petíciók a céljaink megvalósítása érdekében született.
Gyergyószentmiklós, 2025.VI.26.
Ugyan a petíciók megoldásának a törvényes határideje 30 nap, s ráadásul nyár van, mindössze 20 nap kellett ahhoz, hogy mind a hat helyrõl választ kapjunk, ami – hazai viszonyok között már önmagában értékelendõ. Ugyan volt olyan intézmény is, amivel ez idõ alatt két rend levelet is váltottunk, de most hadd koncentráljunk a végeredményre:
A leggyorsabb válasz Kovászna megyébõl érkezett, még aznap, amikor a petíciót elküldtük:
Ezt úgy gondoljuk nem kell minõsíteni, mert minõsíti önmagát. Tény, hogy onnan azóta semmilyen érdemi és hivatalos válasz nem ékezett.
Szintén aznap érkezett Bihar megyébõl egy kérés, hogy hívjuk fel telefonon az igazgatót. Ezt megtettük, majd a beszélgetésünk nyomán érkezett az írott válasz is:
Maros megyébõl a petíció elküldése után négy nappal érkezett válasz, magyar nyelven is:
Másnap ékezett a válasz Szatmár megyébõl:
Ez volt az egyetlen, amelyik azt a látszatot keltette, hogy nem értették meg a kéréseinket, ezért kénytelenek voltunk egy tisztázó választ küldeni nekik, amire még nem reagáltak.
Ez azonban már nem is fontos, ugyanis tegnap megérkezett a válasz Szilágy megyébõl:
Ettõl meg kell valljuk, hogy tátva maradt a szánk, de meglátogatva a honlapjukat azzal szembesültünk, hogy amit közölnek, az úgy igaz. Sõt, az történt, hogy az országos intézmény által adminisztrált összes honlap böngészhetõ magyar nyelven, akár a Tulcea megyei igazgatóságé is!
S hogy mi a magyarázat? Az kiderül a Hargita megyébõl ma kapott válaszból:
S akkor összegezzünk:
Van egy törvényes elõírás (kommunikáció írásban magyar nyelven, beleértve az intézmények honlapját is), amit egy adott minisztérium alárendeltségében mûködõ hat megyei igazgatóság nem tart be, annak ellenére, hogy az elõírás több mint 20 éve érvényben van.
Ezt szóvá tettük a hat intézmény vezetõjénél.
Már a petíció elküldésének másnapján az kiderült, hogy az összes megyei igazgatóság honlapját központosítva a felettes minisztérium hozta létre és adminisztrálja. Ezért azt kértük a minket errõl tájékoztatókat, hogy továbbítsák a kérést a minisztériumnak.
Majd eltelik kevesebb mint három hét (mindez a nyári szabadságok idején!), s azzal szembesülünk, hogy a probléma meg van oldva!
Történik mindez abban a Romániában, ahol eddigi tapasztalataink alapján (konkrétan: számos hasonló petíciónk közül a mai napig egyet sem oldottak meg pozitív módon) a magyarellenesség a velejéig áthatja az állam minden intézményét.
A következtetés tehát az, hogy lám, mégis csak lehet. Illesse ezért elismerés az Országos Munkaerõ-elhelyezési Ügynökség illetékeseit.
Azt mondanunk sem kell, hogy ez az eset mától hivatkozási alap lesz számunkra, amikor más intézményekhez intézünk hasonló petíciókat.