Székely Figyelõ

Jövõ héten lesz az elsõ tárgyalás abban a perben, amit a kormány ellen indítottunk, azért, hogy az tartsa tiszteletben a román nyelv hivatalos jellegét és cserélje le a személyi igazolványokat olyanokra, amelyeken a többnyelvû feliratok úgy szerepelnek, hogy felül a román és alatta a másik kettõ (a per elõzményeirõl itt lehet olvasni http://blog.sic.hu/szekelyfigyelo/2019/02/27/partatlan-e-a-roman-igazsagszolgaltatas/).
A napokban kézhez kaptuk a kormány válasziratát, amibõl megtudhattuk, hogy miképpen magyarázzák a személyi igazolványok jelenlegi formáját. A több oldalas dokumentumban vannak mindenféle formai kifogások meg mellébeszélés bõven, az érdemi rész ellenben igen sovány és így néz ki:

a-kormany-ervelese

A különbözõ nyelvû szövegek elhelyezésére vonatkozóan az elsõ oldalon aláhúzott két érvet hozzák fel:
1. A szövegek ilyen elhelyezését a jobb helykihasználás indokolja.
2. Az, hogy elõbb van a román, utána pedig a francia és angol szöveg egyértelmûen bizonyítja, hogy a román a hivatalos nyelv.
Talán mondanom sem kell, hogy a Tanasã által indított felirat-perekben ezeket az érveket valamilyen formában mindig felhozzák a megtámadott polgármesterek is, nem beszélve arról, hogy õk még másokat is említenek általában. Minekutána nekik eddig még soha nem sikerült meggyõzniük a bírókat (akik mindig arra kötelezték õket, hogy helyezzék át a feliratokat úgy, hogy a román legyen felül, a magyar meg alatta) nagyon kíváncsian várjuk, hogy ebben azok ebben az esetben mennyire lesznek következetesek.

Az már csak egy apró érdekesség, amit a második oldal alján látni, ahol a kormány jogászai az igazolványon használt nyelveket úgy sorolják fel, hogy francia, román, angol. Valami azt súgja, hogy ezért nem fog lesújtani rájuk Justitia könyörtelen kardja, fényesen bizonyítandó, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a székelyeknek.
Pedig itt még a jobb helykihasználást sem lehet érvként felhozni.

Amint korábban márt említettük, februárban és márciusban több (szám szerint hat) panaszt is tettünk két magyarellenességben és uszításban jeleskedõ tévé-adó, illetve az azok által sugárzott mûsorok ellen, amelyekben változatos módon hazudoztak a magyarokról és sértegették azokat. Így utólag bevallhatjuk, hogy tettük ezt mérsékelt derûlátással, mert az egyéb hatóságok kapcsán korábban felgyûlt tapasztalatok alapján látványos és fõleg gyors eredményben nem reménykedtünk.
Éppen ezért mondhatni kellemes meglepetést okoztak számunkra, amikor alig pár hét után már intézkedtek is. Errõl elõször (mondjuk úgy, hogy jellemzõ módon) a mindenhol jelenlevõ, mindig mindent látó és tudó Dan Tanasã-tól értesültünk, így jutottunk el az intézmény honlapjára, ahol azt láttuk, hogy az általunk kifogásolt mûsorok is szerepelnek a felsorolásban. Ma aztán megérkeztek azok a levelek, amikben hivatalosan visszaigazolják, hogy valóban az általunk benyújtott panaszok nyomán (vagy azok nyomán is, ezt nem tudhatjuk) indult a kivizsgálás, aminek az eredménye büntetés lett:

1.

Catre: Dl. Árus Zsolt István
E-mail: …

Cu stima,
Maria Monica GUBERNAT
Vicepresedinte Interimar

2.
Catre: Fundatia Szekler Monitor
E-mail: szekler.monitor@sic.hu

Cu stima,
Maria Monica GUBERNAT
Vicepresedinte Interimar

Ez kezdetnek mindenképp bíztató, remélhetõleg sorra kerül majd az a két panaszunk is, amelyek témája a RealitateaTV-n március 8-9-én bemutatott ámokfutás, amikor hosszú órákon keresztül szapulták a székelyeket. Már csak azért is, mert azokban a panaszokban már jeleztük azt is, hogy tudomásunk szerint az illetõ adó visszaesõ, márpedig indokolt esetben az ilyenek sugárzási jogát meg lehet vonni. Bizonyára mondanunk sem kell, hogy mekkora jelentõsége leenne egy ilyen lépésnek. Éppen ezért mostantól rendszeres megfigyelés alatt tartjuk ezt az adót, s újra és újra kérni fogjuk az Audiovizuális Tanácstól, hogy tegye meg ezt a drasztikus lépést. Akkor fog majd kiderülni, hogy meddig terjed a korrektségük.

Amikor tavaly nyáron az Erdélyi Magyar Ifjakkal együtt arra bíztattuk azokat a magyar fiatalokat, akik a román vizsga miatt nem kaptak érettségi diplomát, hogy tegyenek panaszt az Emberi Jogok Európai Bíróságán, akkor azt abból a meggondolásból tettük, hogy legyen ez jel a bíróságnak arra nézve, hogy itt egy rendszer-szintû probléma van, ami nagyon sok fiatalt érint, s ez által próbáljuk elérni azt, hogy minél hamarabb szülessen ítélet a témában.
Az elgondolás úgy néz ki bevált, mert most azt az örömteli hírt tudjuk közzé tenni, hogy az elsõ panaszos (aki még 2017 õszén tett panaszt), illetve a tavaly panaszt benyújtók közül az elsõ öt a napokban levelet kapott a bíróságtól, amiben arról értesítik õket, hogy esetükben – mondhatni szokatlanul gyorsan – elindították az eljárást, s megküldték a panaszukat a román kormánynak, hogy az szerezzen tudomást azokról:

EJB-level-eljaras-indul

A levélben azt kérik a panaszosoktól, hogy április 19.-ig közöljék azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén hajlandóak peren kívül megállapodni a román kormánnyal, ugyanis az elsõ szakaszban a bíróság arra ösztönzi a feleket, hogy egyezzenek ki békés módon. Ha pedig nem jön létre ilyen megállapodás, akkor indul a per, melynek elsõ lépéseként a kormánynak 6 hét áll majd rendelkezésére, hogy kifejtse az álláspontját a keresetekrõl.
Ugyanakkor arról is értesítik a panaszosokat, hogy párhuzamosan folytatják az eljárást mind a hat esetben.
Mindebbõl ugyan még semmi nem következik a végeredményt illetõen, de ok arra hogy bízzunk benne, hogy a Bíróság megfelelõ súllyal kezeli a továbbiakban is a témát, azaz hozzánk hasonlóan úgy látja, hogy az sürgõs és fontos. Ezt támasztja alá az is, hogy a levélben többek közt tételesen az áll, hogy a Bíróság úgy döntött, hogy sügõsségiként kezeli ezeket az ügyeket.
Még hosszú az út addig, míg ez a probléma végleg megoldódik, de ha figyelembe vesszük, hogy általában évekbe telik míg a strasbourgi bíróság napirendre vesz egy panaszt, ez a fejlemény már önmagában pozitív, s óvatos bizakodásra ad okot, táplálja a reményt, hogy elõbb-utóbb igazságos lesz a romániai érettségi-rendszer.
Ezúton is szeretnénk megköszönni azoknak a fiataloknak, akik pozitívan válaszoltak a felkérésünkre és panaszt tettek, valamint Karsai Dániel ügyvéd úrnak (www.drkarsai.hu, karsai.daniel@drkarsai.hu), aki a típus-panaszt elkészítette, illetve vállalta, hogy a továbbiakban ellátja a fiatalok jogi képviseletét.
Természetesen a további fejleményekrõl is beszámolunk majd.

A magyarellenességérõl híres Realitatea TV két egymást követõ napon (március 8 és 9) több órás hazug-sovén-uszító mûsorfolyamot sugárzott, az elsõ részt Marosvásárhelyrõl, a másodikat pedig Maroshévízrõl. A nézõnek az volt az érzése, hogy visszatértünk a kilencvenes évekbe, amikor a hírhedt HarKov botrányok zajlottak. A két mûsorvezetõ olyan “illusztris” és “mértékadó” személyeket hívott meg, mint Dan Tanasã, Ilie Sandru, Marius Pascan vagy Ioan Aurel Pop, akik közül gondolom egyiket se kell különösebben bemutatni.

Ilyen körülmények között még akkor panaszt tettünk az Audiovizuális Tanácsnál mindkét mûsor ellen, de megítélésünk szerint (fõleg mert ismerjük a precedenseket, amikor hasonló esetekben a Tanács pár hónap késéssel kirótt némi pénzbüntetést a tévére, amit az kifizetett, s azzal az élet ment tovább) ez ebben az esetben kevés, ezért úgy döntöttünk, hogy az ügyészségen is panaszt teszünk, a magyar közösség elleni uszítás miatt. A panasz el is készült múlt kedden, de tekintettel arra, hogy szerdán Csíkszeredában voltam tárgyaláson (ebben az ügyben), csütörtökön meg Bukarestben voltam kihallgatáson (ebben az ügyben), csak pénteken jutottam oda, hogy bevigyem az ügyészségre.
Ahol azzal fogadtak (a kapunál), hogy potyára mentem, mert ügyfélfogadás csak hétfõn, szerdán és csütörtökön van. Mi tagadás, elsõre nem hittem a fülemnek, mert felfoghatatlan, hogy legyen egy olyan közintézmény, ahol nincs ügyfélfogadás minden egyes munkanapon. Egyáltalán hogy képzelik azt, hogy valaki odamegy (esetleg távolabbról ide utazik e célból), ott meg zárt ajtóval várják, mert aznap nincs ügyfélszolgálat. Tudva azt, hogy a bûnözõk még hétvégén meg éjjel is “dolgoznak”, vajon hogy képzelik a fõ-fõ bûnüldözõk, hogy õk meg az öt munkanapból csak háromon hajlandóak szóba állni azokkal, akiket valamilyen jogsértés ért. Botrányos! S ugyan az interneten fellehetõek az ügyészség elérhetõségei, azt épeszû ember nem feltételezi, hogy nincs minden nap ügyfélszolgálat, így azt se fogja senki megtenni, hogy elõzetesen érdeklõdik. Egy szó mint száz, ezen véleményem szerint változtatni kell.
S ha ez nem volna elég, akkor mondom tovább, hogy miképpen jártam ma, amikor már másodszor vittem be a panaszt. Gondolom többen már ki is találták: a kapunál azzal fogadtak, hogy ma nincs a titkárnõ, jöjjek vissza szerdán.

Ismét eltelt egy hét, ráadásul eseményekben igencsak zsúfolt, már ami a különbözõ helyekre benyújtott panaszokat illeti. Vegyük hát ezeket sorra:
Már korábbi beszámolónkban jeleztük, hogy két ügyben is panaszt szándékszunk tenni, ezek közül az elsõ hétfõn postáztuk is a Diszkriminációellenes Tanácshoz, témája egy cikk-sorozat, amit Ilie ªandru ír az Informatia Harghitei-ben. Az elsõ folytatás megjelenése után ugyanis felszólítottuk a kiadót, hogy törölje a cikket, mert az hazug és uszító, ezt pár nap után meg is tették, ellenben késõbb újabb folytatásokat tettek közzé (a 2. itt olvasható), s ezeket – természetesen – lelkesen reklámozza Dan Tanasã meg a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma. Ezekre a részletekre való tekintettel a panaszt a szerzõ, a kiadó, illetve a két reklámozó ellen fogalmaztuk meg, azt kérve, hogy a Tanács állapítsa meg hogy törvényt sértenek, ezért kötelezze õket az uszító tartalom törlésére, illetve a továbbiakban tartsák megfigyelés alatt ezeket az oldalakat, s ha további törvénysértõ írásokat tennének közzé, akkor indítson ellenük hivatalból eljárást.
Ugyanaznap este a Realitate tévében ismét a magyarok voltak napirenden, különös tekintettel arra, hogy az RMDSZ kongresszuson határozatot fogadtak el a romániai magyarok jelképeirõl. A mûsor a szokásos mederben zajlott, következésképpen kedden újabb panaszt tettünk az Audiovizuális Tanácsnál az adó ellen, szóvá téve az elhangzottakat, illetve az ilyen hazug és uszító feliratokat:

A szerdai napról már bõvebben beszámoltunk, ezért arra most nem térünk ki.
Csütörtökön és pénteken két panaszt fogalmaztunk az ügyészségnek, egyik témája a már említett ªandru cikk-sorozat, a másiké meg egy Gheorghe Funar által írt cikk, a magyarok és a katolikusok ellen uszító elképzelhetetlen hazugság-gyûjtemény. Mondhatná erre valaki, hogy Funar köztudottan nem épelméjû, nem érdemes foglalkozni vele, azonban megítélésünk szerint ez az álláspont téves, legalább két okból. Egyik az, hogy távolról sem evidencia mindenki számára a Funar elmeállapota, sokan nincsenek ezzel tisztában, ezt jól mutatják a cikk utáni hozzászólások. A másik pedig az, hogy ha valaki mérgezi a magyar-román viszonyt, az ellen fel kell lépni, mert az veszélyes és káros tevékenység.
A két panaszt péntek délelõtt be szerettük volna nyújtani az ügyészségnek, ellenben az ügyészségen arról tájékoztattak, hogy az intézmény sztrájkol, esetleg hétfõn majd módunk lesz benyújtani a panaszokat.
Végül a mai nap folyamán elkészült a panasz a Diszkriminációellenes Tanácshoz is Funar és az írását megjelenítõ oldal ellen, ezt is postázni fogjuk hétfõn.
Ez tehát hat nap alatt hat panasz, amiben az az igazán rossz, hogy nem valamiféle sztahanovista lendület vezérel bennünket, hanem hogy olyan szinten zajlik folyamatosan a romániai magyarok jogsértése, hogy ha lenne rá kapacitásunk, akkor ennél lényegesen több panaszt is benyújthattunk volna, mert jól megalapozott ok lenne rá bõven.

A kérdés meglehetõsen költõi, valószínûleg sokan kapásból rávágják hogy nem, s ebben bizonyára igazuk is van. Ha ellenben változást szeretnénk elérni, akkor azzal kell kezdjük, hogy szolid bizonyítékokat gyûjtünk, amelyek késõbb hivatkozási alapként szolgálhatnak. Ezt célozza a következõ kezdeményezésünk:

Elõzménye ennek az, hogy a Dan Tanasã féle ADEC, hivatkozva arra hogy Romániában az állam hivatalos nyelve a román, több pert is kezdeményezett már az évek során azért, hogy a bíróságok kötelezzenek közintézményeket, hogy többnyelvû feliratok esetén felül legyen a román, s alatta a más nyelvû. Legutóbb a gyergyószentmiklósi színház és mûvelõdési központ feliratai bántották meg a Tanasã szemét, ezért felszólította a polgármestert, hogy helyezze át azokat, majd miután azt a választ kapta, hogy a kérésének nincs jogalapja, pert indított, amit alapfokon meg is nyert:
http://portal.just.ro/96/SitePages/Dosar.aspx?id_dosar=9600000000042984&id_inst=96

Ez az ítélet indította alapítványunkat arra (illetve szolgáltatott jó, kézenfekvõ lehetõséget), hogy teszteljük az igazságszolgáltatás pártatlanságát. Az eljárás pedig az, hogy az ADEC felszólításának mintájára küldtünk egy felszólítást a Miniszterelnöknek, amiben arra kértük, hogy kezdeményezzen kormányhatározatot a személyi igazolványok mintájának a megváltoztatására, ugyanis álláspontunk szerint alkotmányellenes az, hogy az illetõ dokumentumon többnyelvû szövegek találhatóak úgy, hogy az idegen nyelvû nem a román alatt van. Azért, hogy a kísérletünk minél relevánsabb legyen, lényegében szó szerint másoltuk az ADEC felszólítást, csak a címzett és a konkrét kérés más. Vigyáztunk arra, hogy a két irat formailag is hasonló legyen, amint itt látható:

Felszolitas-ADEC

Felszolitas-SZM

A felszólításunkra a törvényes harminc napon belül nem érkezett válasz, így megtettük a következõ lépést, panaszt tettünk a közigazgatási bíróságon, kérve azt, hogy kötelezze a kormányt a kérésünk teljesítésére. Kezdeményezésünket bizonyos értelemben a román parlament is támogatta (persze nem szándékosan), ugyanis tavaly augusztus elején megváltoztatták a törvényt, s míg azelõtt a panaszt az alperes lakhelye szerinti törvényszékre kellett benyújtani (ez Gyergyószentmiklós polgármestere esetében ugyebár Hargita megye törvényszéke), azóta a felperes lakhelye szerint illetékes törvényszéken kell ezt megtenni, így a mi panaszunk esetében is Hargita megye törvényszéke illetékes dönteni.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy a keresetet is (az eset leírását, a jogi érvelést, stb.) lényegében szóról szóra az ADEC-érõl másoltuk, s ezúttal is figyeltünk arra, hogy formailag is egyezzen meg az ADEC panaszával:

Kereset-ADEC

Kereset-SZM

Ezt ma délelõtt postáztuk. S hogy az egybeesés még tökéletesebb legyen, mi sem mellékeltük hozzá azt az igazolást, amit az ADEC sem szokott soha mellékelni (amibõl kiderül, hogy a keresetet aláíró személy az egyesület törvényes képviselõje, s aminek hiányában a keresetet hivatalból el kellene utasítani), annak ellenére, hogy nekünk van ilyen, s csatolhattuk volna a keresethez. Csatoltuk ellenben a fennebb említett ítéletet példaként, ahogy az ADEC is szokott hivatkozni a joggyakorlatra.
Innen kezdve a labda Hargita megye törvényszékének a térfelén van, a fejleményekrõl pedig természetesen be fogunk számolni.

1.
Amint azt a nyár folyamán jeleztük, tavaly szeptember végére elkészült az a típus-panasz, amit azok nyújthatnak be az Emberi Jogok Európai Bíróságára, akik a tavalyi évben érettségiztek, s azért nem kaptak diplomát, mert románból nem sikerült átmenõ jegyet kapniuk, vagy pedig a román jegyük elérte ugyan az ötöst, ellenben az általánosukat hatos alá csökkentette. A cél az volt, hogy az ilyen helyzetben levõk közül minél többen tegyenek panaszt, azért, hogy ez által jelezzék a Bíróságnak, hogy ez egy sokakat érintõ súlyos probléma, amiben éppen ezért célszerû minél hamarabb döntést hozni.
Az azt követõ hónapokban többen is éltek az általunk felkínált lehetõséggel és panaszt tettek. Ezek közül az elsõ hat december 13-án esett át az elõzetes vizsgálaton, s az arra kijelölt bíró azt állapította meg, hogy tartalmaznak arra utaló jeleket, hogy Románia megsértette a panaszosoknak az Európai Emberjogi Egyezményben rögzített jogait, ezért azokat iktatták, s errõl a panaszosoknak egy-egy ilyen értesítést küldtek:

panasz-befogadva

Innen kezdve a panaszosoknak már csak az a dolguk, hogy várják, hogy a bíróság érdemben is letárgyalja az ügyüket és döntést hozzon.
Tekintettel arra, hogy a Bíróságra benyújtott panaszok nagyobbik része már ezen az elõzetes szûrõn fennakad, ez mindenképp pozitív fejlemény, s okot ad reménykedni, hogy a végsõ döntés is kedvezõ lesz, s annak nyomán változni fog az érettségi rendszere. Ezt elõsegítendõ továbbra is bíztatjuk azokat az érintetteket akik eddig kivártak, hogy maguk is tegyenek panaszt, növelve a siker esélyét. Mivel az õsz folyamán volt pótérettségi is, a hat hónapos határidõ március hatodikán jár le, van tehát még idõ. Az eddigi tapasztalatok alapján pedig az érintettek szüleihez, tanáraihoz és osztályfõnökeihez is fordulunk ezúton, kérve õket, hogy vállaljanak szerepet az érintettek tájékoztatásában és meggyõzésében. Fontos közösségi cél a jelenlegi diszkriminatív rendszer megváltoztatása, aki ilyen téren tehet valamit annak egyben felelõssége is, hogy éljen ezzel a lehetõséggel. Ennek kapcsán fontosnak tartjuk ismét elmondani, hogy az eljárás írásban zajlik, nem kell sehova elutazni vagy tárgyalásokon részt venni. Ugyanakkor mindez pénzbe se kerül, perköltséget nem kell fizetni, a postázásokkal kapcsolatos költségeket pedig az alapítványunk átvállalja. Végezetül szintén fontos tudni, hogy ügyvédet fogadni nem kötelezõ, ellenben ha valaki mégis fogadni akar, akkor abban is tudunk segíteni, hogy olyan ügyvédet ajánlunk neki, aki nem kér honoráriumot, sikerdíj fejében (a bíróság által megítélendõ kártérítés egy részéért) elvállalja a megbízatást. Keressenek hát levélben a szekler.monitor@sic.hu címen, vagy Facebookon.

2.
A hazai bíróságokon lezárult a Székely Figyelõ Alapítvány által indított elsõ per, s mivel az eljárás egyértelmûen sértette az Emberjogi Egyezményt, így az is a strasbourgi bíróságon fog folytatódni.
Konkrétan arról van szó, hogy a nyár folyamán Maros, Hargita és Kovászna megyék prefektusait felkértük, hogy ellenõrizzék, hogy a megyéjükben mûködõ közintézményekben betartják-e az anyanyelv használatára vonatkozó törvényes elõírásokat, figyelmeztessék azon intézmények vezetõit ahol ez nem áll fenn, illetve késõbb büntessék azokat, akik a figyelmeztetés ellenére továbbra is törvényt sértenek. Ennek a felkérésnek egyik prefektus sem tett eleget, így mindhárom esetben pert indítottunk, ezek közül pedig a Maros megyei ért véget, gyakorlatilag úgy, hogy el sem kezdõdött. Ugyanis a prefektusokkal magyar nyelven leveleztünk, a bíró pedig azt kérte, hogy a keresethez mellékelt levelek hiteles román fordítását is nyújtsuk be. Mi ezt megtagadtuk, ugyanis a vonatkozó törvények értelmében a fordítás elkészítése a törvényszék feladata. Ezek után a keresetünket megsemmisítették, hivatkozva arra, hogy nem tettünk eleget a bíró felszólításának. Ez az eset pontos mása annak, ami 2015-ben Hargita megyében történt, amikor az alapítvány elnöke magánemberként indított ugyanilyen eljárást a prefektus ellen. Õ akkor is az Emberjogi Bírósághoz fordult, ott pedig a kérést 42068/15-ös számmal iktatták (itt ellenõrizhetõ), elbírálásra vár.
Ilyen elõzmények után az csak természetes, hogy ismét ugyanúgy járunk el, a hét folyamán postázzuk Strasbourgba az alapítvány elsõ keresetét. Ugyanakkor errõl az esetrõl tájékoztatjuk a nemzetközi közvéleményt, az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió illetékeseit, illetve bukaresti nagykövetségeket, ugyanis ez újabb bizonyíték arra, hogy Románia nem tartja be vállalt kötelezettségeit, de még bár a saját törvényeit sem.
Jó hír ugyanakkor, hogy a másik két per esetében ez az akadály nem merült fel, pontosabban Hargita megye esetében ugyanolyan felszólítást kaptunk, de miután válaszunkban jeleztük nekik, hogy ez a kötelezettség õket terheli, elfogadták az érvelésünket. Kovászna megye törvényszéke ellenben szó nélkül elfogadta a magyar nyelvû mellékleteket. Bíztatunk tehát mindenkit aki valamely perben magyar nyelvû dokumentumot kell benyújtson, hogy éljen törvény adta jogával és tegye meg azt bátran, ne költse a pénzét fordításra. Ha pedig a bíróság felszólítaná a fordítás benyújtására, akkor forduljon hozzánk, segítünk megadni a jogtalan felszólításra az érdemi választ.

Ugyan a Székely Figyelõ Alapítvány elsõdlegesen az országon belüli jogvédelemmel és jogérvényesítéssel foglalkozik, de a céljai között fontos helyet foglal el a nemzetközi szervezetek meg intézmények, illetve a közvélemény tájékoztatása is arról, hogy mi is zajlik valójában a “mintaország” Romániában. Ezt a cél szolgálja a részvételünk az idén 11. alakalommal megszervezett Kisebbségi Ügyek Fórumán.
Az idei fórum témája a hontalanság, ami hála a Fennvalónak a közösségünket nem sújtja (függetlenül attól, hogy a sovén románok ezt miként gondolják, lásd a sûrû bozgorozást), így a hivatalos programban nem szándékszunk felszólalni, ellenben a rendezvény ettõl függetlenül jó alkalom kapcsolatok építésére és ápolására (más határon túli magyar szervezetekkel, illetve az ENSZ és más nemzetközi szervezetek tisztségviselõivel), így igazán hasznosan lehet eltölteni ezt a három napot. Ráadásul ebben az évben a “nulladik napon” (amikor egy kevésbé formális találkozó zajlik a szervezõk és a résztvevõ civil szervezetek képviselõi között) Varennes professzor, az ENSZ Kisebbségi Jelentéstevõje bíztatására egyéb, a hontalansággal nem összefüggõ problémákról is szó esett a plénumban is, illetve mód volt arra, hogy ezekrõl személyesen is beszéljünk vele. Így sikerült szóba hozni a román hatóságok által, illetve a közremûködésükkel elkövetett jogsértéseket, kezdve a felirat- meg zászlóperekkel, s befejezve az ártatlanul börtönben ülõ (de facto politikai fogoly) székely “terroristák” ügyével.
Ennek kapcsán pedig hadd jegyezzem meg, hogy a román hatóságok az ENSZ viszonylatában is hozzák a formájukat, ugyanis még március végén tettük a zászlók- meg feliratok ügyében a következõ panaszt:

04txyxpi

Ezt – az eljárásnak megfelelõen – a Jelentéstevõ hivatala továbbította a bukaresti kormánynak, amelyik 60 napon belül köteles lett volna válaszolni, magyarázatot adni a panaszban foglaltakra, de erre ez idáig nem került sor. A késlekedés pedig nem minden, jól mutatja ezt egy másik panasz esete, ami (a Székely Szabadság Napja kapcsán) a gyülekezési jog ismételt korlátozásáról szól. Az illetékes ENSZ tisztségviselõk idén február 23-án kelt panaszára “némi” késéssel válaszolt a román kormány, de a válaszról röviden az mondható el, hogy a két és fél hónapos késés semmi ahhoz képest, hogy mennyi rágalmat, hazugságot és tényszerû félretájékoztatást sikerült belezsúfolniuk abba a 7 oldalba. Nem kell székelynek lenni, hogy az embernek kinyíljon a bicska a zsebében a válaszlevelet olvasva.
Ez a történet ugyanakkor arra is rávilágít, hogy mennyire fontos rendszeres, tárgyilagos és jól dokumentált tájékoztatásokkal ellátni a nemzetközi szervezeteket (no meg a közvéleményt), hogy azok tudják a helyükön kezelni az ilyen hazugság-gyûjteményeket.