Avagy a szentgyörgyi szerecsen esete a mosónõvel
Amint annak idején beszámoltam róla, 2017 áprilisában panaszt tettem DT ellen a Diszkriminációellenes Tanácsnál az általa ével óta mûvelt diszkrimináció, illetve magyarellenes uszítás miatt. Bizonyítandó hogy a mesék sokszor túloznak (ott ugye hét nap szokott lenni egy esztendõ), a Tanács a törvényes négy hónap helyett négyszer négy hónap teltével ki is közölte az állítólag már négy hónappal korábban meghozott határozatát, errõl itt számoltam be. Az eredmény ugyan pozitív volt, de meglehetõsen soványka, elvégre a folyamatosan elkövetett törvénysértés dacára a legkisebb kiróható büntetést szabták ki, ráadásul figyelmen kívül hagyták azt a jogos kérésemet, hogy kötelezzék õt arra, hogy a határozatot jelentesse meg a sajtóban.
Tekintettel arra, hogy ezek a határozatok bíróságon megfellebbezhetõek, nagy meglepetés nem ért, amikor még ugyanazon hónapban (tavaly augusztus) Brassóból vaskos borítékot kaptam, benne a határozat ellen benyújtott panasszal. Ezen a ponton pedig mûködésbe lépett a Brassói Táblabíróság folyamat-lassítója, s szemben az ilyen esetekben szokásos két, maximum három hónappal ennek a pernek a végeredménye, a jogerõs ítélet kerek tíz hónap után született meg. Bevetettek mindenféle trükköt (félreértettek, módosították, visszakérdeztek, elküldték ugyanazt az iratot mindenkinek kétszer, halasztottak és megint halasztottak, s ami még elképzelhetõ). Tehették ezt bátran, mert ahogy személyesen megtapasztaltam van idejük bõven ezeket a cseleket kitalálni, ez lévén az egyetlen bíróság a környéken (márpedig jártam nem egyen az elmúlt években), amelyik kihalt mint egy kripta, embert elvétve látni a folyosókon. Két alkalommal mentem el a tárgyalásra (talán mondanom sem kell, hogy mindkétszer teljesen hiába, nem történt semmi), s elsõ alkalommal abban a tárgyalóteremben két ügyet tárgyaltak aznap, a második esetben csak egyet, a mienket. (Mely tárgyalás úgy zajlott, hogy bejött a bíró, közölte hogy egy iratot ki kell közölni valamelyik félnek, ezért halasztani kell, ezzel állt fel és ment ki. Az egész nem tartott két percet). Aztán áprilisban csak megszületett az ítélet (hogy ne csigázzam a tisztelt olvasók érdeklõdését, már itt elárulom, hogy igazat adott DT-nek és érvénytelenítette a Diszkriminációellenes Tanács által kirótt büntetést), az indoklás megszövegezése ellenben nem készült el a törvényes 30 napon belül, mert a bírónõ nagyon-nagyon elfoglalt volt, ezért – amint az ebbõl a jegyzõkönyvbõl kiderült – 30 napot halasztott:
Azok kedvéért, akik nem értik: mivel május nyolcadikán ügyeletes volt a bíróságon, ezért nem tudta idõben elkészíteni az ítélet indoklását, így 30 napot halasztja azt.
Június 19-én lejárt a harminc nap, de aki azt gondolja, hogy akkorra elkészül az indoklás is, az szálljon magába, s gondolkozzon el, vajon van-e fogalma a romániai valóságról? Ugyanis június 19-én ítélet helyett ez érkezett:
Vagyis tekintettel arra, hogy a bírónõ május nyolcadikán ügyeletes volt, nem sikerült elkészítenie az ítélet indoklását, ezért újabb harminc napot halaszt!! (Akiket netán elõzõ mondatom a romániai valóságról sértett, azokat megkövetem, mert el kell ismerjem, hogy a pofátlanságnak ez a szintje már engem is meglep.)
Ezek után csodával határos módon nem kellett kivárni az újabb harminc napot, a postás már kilenc nap múlva kézbesítette az ítéletet, itt van:
Az utca embere számára bizonyára nem könnyû olvasmány, ellenben igen jellemzõ és tanulságos, ezért röviden összefoglalom.
Az elsõ oldalakon csak össze van foglalva az eset, hogy ki mikor mit nyújtott be, mikor volt tárgyalás, miért halasztottak, stb. Lehet ugrani. Maga az indoklás az ötödik oldalon kezdõdik és két lényeges elemre épül:
1. A bírónõ félreérti a világosan megfogalmazott panaszt, s úgy érti, hogy én kizárólag négy íráshoz fûzött hozzászólásokat kifogásoltam, ezt a hármat (nem elírás, valóban három, ez a bírónõ megállapítása) fel is sorolja a hetedik oldal elején. Ezt követõen megállapítja, hogy azok közül kettõ már nem elérhetõ a DT blogján, így maradt egy, ami alatt mindössze hét, illedelmes hangnemben megfogalmazott hozzászólás van. Következésképpen csak ez a hét hozzászólás, illetve az általam eredetileg kinyomtatott másik hét (amik egy olyan cikk alatt voltak, amely már nem elérhetõ) áll a bíróság rendelkezésére, s ezek alapján megállapítja, hogy azok nem is olyan gonoszak, hogy miattuk bárkit meg kellene büntetni. A helyzet tehát az, hogy a Diszkriminációellenes Tanács (nem félreértve a panaszomat) megvizsgálta a DT blogján megjelent írásokat s az azokhoz fûzött hozzászólásokat, majd azok alapján arra a következtetésre jutott, hogy fennáll a törvénysértés esete, ezért megbüntette DT-t. Erre jön ez a bírónõ, aki szemrebbenés nélkül leírja azt, hogy ugyan a Tanács által megvizsgált bizonyítékok igen csekély része áll rendelkezésére, de ezek alapján bizton állítja, hogy DT nem sértett törvényt. S közben nem teszi fel magának azt a számomra legalábbis nagyon logikus kérdést, hogy vajon, ugyan biza, de tényleg miért törölte idõ közbe DT a többi írást és a hozzászólások – nem túlzás – százait? Elfogyott volna a tárhely, s már nem fértek az újak? Vagy netalán az történt, hogy a Diszkriminációellenes Tanács határozatának a kézhezvétele után az a huncut DT kitörölte a rá nézve terhelõ dolgokat, majd nagy ártatlanul megfellebbezte a határozatot? Nem azért mert gonosz és rosszhiszemû vagyok, hanem azért, mert figyelemmel követem a illetõ tevékenységét: bizony bizony ez valahogy így történt.
2. Hogy az ítélet komolyabbnak és szakmaibbnak tûnjön, keresett két, az Emberjogi Bíróság által korábban hozott ítéletet, amelyek úgy szólnak, hogy az államnak nem szabad indokolatlan módon korlátozni a szólásszabadságot, majd diadalmasan kijelentette, hogy jelen esetben is ez a helyzet, a Diszkriminációellenes Tanács túllépte a hatáskörét, ezek miatt az ugyan méltatlankodó, néha vulgáris, de megalapozott kritikák miatt nem szabad senkit megbüntetni.
Igen ám, de a jelek szerint az elkerülte a bírónõ figyelmét, hogy ezek az ítéletek mind megtalálhatóak az Emberjogi Bíróság honlapján. Vagy netán abban bízott, hogy rest leszek ennek utánanézni? Ha igen, akkor tévedett, vettem a fáradságot és megkerestem az általa említett ítéleteket, itt van az elsõ. S ha már megkerestem, át is rágtam magam a szövegen, s nicsak mire akadtam benne:
“76. Furthermore, the expressions used in the comments were offensive, one of them being outright vulgar. As the Court has previously held, offence may fall outside the protection of freedom of expression if it amounts to wanton denigration, for example where the sole intent of the offensive statement is to insult.” Azaz nem lehet a szólásszabadság jogára hivatkozni akkor, ha egy kijelentés kizárólagos célja az, hogy sértegessen. Márpedig az általam kifogásolt hozzászólások közt nem egy ilyen van, itt egy jellemzõ példa: “Un Bozgor idiot si ipocrit ,fiind primarul” (a polgármester egy hipokrita, idióta hontalan).
Magyarán a bírónõ úgy járt el, hogy szelektív módon használta az Emberjogi Bíróság ítéletét, utalt az általa követett célnak megfelelõ részekre (ne szemérmeskedjünk, az egész ítéletbõl messze lerí, hogy az ítélet úgy született, hogy eldöntötte hogy érvényteleníti a büntetést, majd megkereste hozzá az érveket), miközben átsiklott azon rész felett, ami egyértelmûen azt bizonyítja, hogy a Diszkriminációellenes Tanács helyesen döntött, ezen szövegek esetében nem lehet a szólásszabadság jogára hivatkozni, ezek nyilvánvaló módon törvénysértõek és mint ilyen büntetendõek.
Ilyen körülmények között természetesen megfellebbezem az ítéletet, de a következõ gondot érzékeltetendõ hadd mondjam el, hogy egy másik ügyben tavaly december 12.-én nyújtottam be fellebbezést a Legfelsõ Bíróságra, a tárgyalás pedig – tessék megkapaszkodni – 2021 szeptember 29.-ére van kitûzve. Ennek alapján úgy saccolható, hogy a 2017 áprilisában tett panaszom esetében a jogerõs ítélet valamikor 2022 áprilisában fog megszületni, ez testvérek között is 5 év! Ráadásul semmi garancia nincs arra, hogy az az ítélet korrekt lesz, annak ellenére, hogy a Diszkriminációellenes Tanácshoz benyújtott – bátran mondhatom – igen alaposan megindokolt, nyolc oldalt kitevõ panaszom egy korábbi hasonló ügyön alapszik, annak felépítése, jogi érvelése pedig a Diszkriminációellenes Tanácsnak illetve a Legfelsõ Bíróságnak az ügyben született határozatainak indoklása alapján készült. Ezzel együtt megeshet, hogy az ügy Brassóhoz hasonlóan Bukarestben is bírónõ helyett egy mosónõ kezébe kerül, annak a erõfeszítései pedig szintén a szentgyörgyi szerecsen mosdatására fognak irányulni.