A bürokrácia és a törvénytisztelet

Közzétéve 2022. október 10. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Romániában egy jogerõs bírósági ítéletet fõszabály szerint 30 napon belül kötelezõ végrehajtani. Ez lenne az elmélet.
S akkor nézzünk egy példát arra, hogy miképpen mûködik ez a gyakorlatban:


Idén február 15-én mondta ki jogerõs ítéletben a bíróság, hogy az adóhatóság elleni pert megnyertem, s a hatóság köteles számomra megtéríteni 500 lej perköltséget. S ugyan õk ismerik a bankszámlám számát (mert õk minden ilyen információhoz hozzáférnek), de mivel két és fél hónap teltével se fizettek, hogy kifogásuk ne legyen, május elején levélben nem csak felszólítottam õket a fizetésre, de egyúttal tájékoztattam õket a bankszámlaszámomról.
Azóta eltelt további öt hónap, váltottunk pár levelet, de fizetésnek nyoma sincs a mai napon sem. Ellenben végre felcsillant a remény, mert ma ezt a levelet kaptam, amibõl pár dolog kiderül:

  • Ugyan az adóhatóság helyi kirendeltségét pereltem, de az nem illetékes fizetni, a magasabb hatóságok fogják azt megtenni. Bezzeg ha van öt lej adósságom az állam felé, a helyi kirendeltség úgy végrehajtja, hogy csak na!
  • Ahelyett, hogy lenne egy arra kijelölt személy aki ilyen esetben átutalja a perköltséget, a hatóság több szintjén számos alkalmazott és bizottság “dolgozik” azon, hogy ezt a banális mûveletet végrehajtsák. Mert ha már ott van az a rengeteg alkalmazott, azoknak munkát is kell adni.
  • Ugyan egy bírósági ítéletrõl van szó, az adóhatóság veszi magának a bátorságot és megvizsgálja annak törvényes voltát, s arról még egy igazolást is kiállít valamelyik aktatologató (vagy bizottság). Kíváncsi lennék, hogy meg szokott-e történni az, hogy egy ítéletet nem találnak törvényesnek és nem hajtják végre?
  • Ezt az igazolást több mint hét hónappal az ítélet megszületése után méltóztatnak kiállítani, fittyet hányva arra, hogy 30 napjuk van arra, hogy fizessenek.
  • Az igazolás kiállítása óta további két hét telt el, de pénznek nyoma sincs. Bezzeg ha én tartozom az államnak akkor kiküldenek egy felszólítást amit 15 napon belül ugyan bíróságon lehet megtámadni, de megesik, hogy õk már másnap leveszik a pénzt a számlámról, nem várják ki azt a 15 napot.

Ilyen az az ország, amiben “szerencsénk van” élni.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

A munka dicséri mesterét

Közzétéve 2022. szeptember 27. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Egyes felmérések szerint a romániai iskolások jelentõs része funkcionális analfabéta, ami ugye nem csak szégyen, de kellemetlen is. Arról nem szólnak a hírek, hogy végeztek-e ilyen felmérést bírók között, de nekem van egy nem túl bíztató példám. Ugyanis a múlt héten volt tárgyalásom egy olyan ügyben, ami még 2020-ban indult, a tárgya pedig egy kormányhatározat érvénytelenítése. A tárgyalás elõtt pedig ezt az átiratot küldtem a bíróságnak, tisztázandó azt, hogy ugyan a szóban forgó határozat már nincs érvényben, de mégis ragaszkodom ahhoz, hogy a kérésemet elbírálják, mert az ügynek elvi jelentõsége van, a döntésnek jelentõsége lehet a jövõben, ha újra hasonló helyzet lesz.
A tárgyaláson nem született döntés, a bíró halasztott, én pedig ezt a levelet kaptam ma, amiben azt kérik, hogy a következõ tárgyalásig jelezzem, hogy ragaszkodom-e a kérésem elbírálásához.
S erre egy udvarias, tárgyilagos választ kell nekem adni. Hát erõt veszek magamon.

(Ha pedig valaki a postára gyanakodna azt megnyugtatom hogy ellenõriztem, az átiratom ott volt az iratcsomóban a tárgyalás pillanatában.)

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Kéne egy távcsõ…

Közzétéve 2022. szeptember 22. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Eme eszközre a romániai igazságszolgáltatásnak lenne szüksége, hogy megpillanthassa a békának az alfelét. Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy ez túlzás, az figyeljen:
2019 nyarán egy levelet kaptam bizonyos DT-tõl, amiben az áll, hogy a blogomon beleegyezése nélkül közzétettem személyes adatait, ezért felszólít, hogy haladéktalanul töröljem azokat és fizessek neki 5000 lej erkölcsi kártérítést. Tekintettel arra, hogy az állítása nem volt igaz, röviden annyit válaszoltam neki, hogy téved, ezért a kérései tárgytalanok.
Erre panaszt tett ellenem az adatvédelem terén illetékes bukaresti hatóságnál, az meg emilben pár kérdést intézett hozzám, amikre rögvest válaszoltam is, megnyomva a válasz (reply) gombot. Mint késõbb kiderült ez tévedés volt, ugyanis ama hatóság egy olyan sajátos módszert alkalmaz, hogy egy bizonyos címrõl küldi a leveleket, de egy másikra vár választ. Következésképpen õk úgy tekintették, hogy nem kaptak választ, ezért elküldték a kérdéseket postán is, arra meg – abban a hitben, hogy már megválaszoltam azokat – nem küldtem választ. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy késõbb egy kihágási jegyzõkönyv érkezett a címemre szintén postán, amiben az áll, hogy megrovásban részesítenek, mert nem válaszoltam a kérdéseikre. A dolognak nem lévén anyagi vonzata a jegyzõkönyvet nem támadtam meg, beértem azzal, hogy ajánlott levélben újra elküldtem nekik a válaszokat. Késõbb pedig kaptam tõlük egy zavaros levelet a DT panasza kapcsán, ami tele volt idézetekkel a vonatkozó törvényekbõl, illetve amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy azokat tartsam be. Ennyi, magyarán nem állapítottak meg semmiféle törvénysértést ama panasz kapcsán.
Emberünk – türelmetlen levén – idõközben érdeklõdött a hatóságnál a kivizsgálás mentérõl, mire ezt a tájékoztatás küldték neki. S ugyan az elsõ bekezdésben világosan le van írva, hogy a kivizsgálás még zajlik, s a végén majd tájékoztatják az eredményrõl, valami megmagyarázhatatlan okból a második bekezdésben a rám kirótt büntetésrõl is említést tesznek. Õ pedig ennek megörvendve rögtön a bíróságra rohant, s azt állítva, hogy a bukaresti hatóság is igazolta hogy törvényt sértettem, duplázva a tétet azt kérte, hogy a bíróság kötelezzen 10.000 lej erkölcsi kártérítés megfizetésére. A keresethez – nem tudni miért, de minden logikát mellõzve – csatolt egy korábbi hasonló esetben született bírósági ítéletet. Abban a perben egy szervezet és két természetes személy ellen tett panaszt és kért szintén 10.000 lej kártérítést, minekutána elõzetesen szintén a bukaresti szakhatósághoz fordult amelyik a jogi személy esetében megállapította a törvénysértés tényét. Az eredmény pedig akkor az lett, hogy a bíróság megállapította, hogy természetes személyek a kifogásolt jogsértést nem is követhetik el (a törvény adatkezelõ jogi személyekre vonatkozik), ezért azokat felmentette, a jogi személyt pedig – figyelembe véve a szakhatóság tény-megállapítását – 500 lej kártérítés megfizetésére kötelezte.
Nem kell ahhoz gyakorlott jogásznak lenni hogy az ember észrevegye a két eset közti eltérést, nevezetesen hogy abban az ügyben a szakhatóság megállapította a jogsértés tényét ami esetemben nem történt meg. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy tényszerûen hamis az az állítás, hogy közzétettem volna a személyes adatait. Tehát akkor megtörtént eset miatt tett panaszt, aminek során valóban jogsértés történt, de a bíróság a perben érintett természetes személyeket felmentette, mert rájuk nem érvényesek azok a jogszabályi elõírások amik alapján DT engem is beperelt. Ennek ellenére ebben az ügyben gyakorlott ügyvédek szolgálatait vettem igénybe, azért, hogy megelõzzem az esetleges kellemetlen meglepetéseket.
Hát mit is mondjak … ez nem volt elég.
Itt vannak a perben született ítéletek kivonatai:

Három bírói tanács, összesen hat bíró akikben az a közös, hogy a jelek szerint egyik se vette a fáradságot, hogy meglátogassa a blogomat és megnézze, hogy igaz-e amit DT állít, illetve egyiket sem zavarták tények és törvények, valami másra hallgattak, amikor ítélkeztek.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy vajon bár egy ilyen nyilvánvaló és egyértelmû esetben számíthatok-e arra, hogy Strasbourgban korrekt ítélet szülessen? Tippelni nem mernék, inkább kivárom.
Némi elégtételt csak az jelent, hogy ezt a “gyõzelmét” DT nem tudja kiélvezni, mert ugyan eldicsekedett vele a Facebookon, de válaszképpen az esetek döntõ többségében nem dicséretet kapott, hanem fejmosást azért, mert a pártja is megszavazta a parlamenti képviselõk fizetésének a megemelését.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

A Diszkriminációellenes Tanács esete a sánta kutyával

Közzétéve 2022. július 30. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Az úgy kezdõdött, hogy a mindenki által ismert megélhetési román adott pillanatban személyesen ellenem uszított a Facebookon, aminek az lett az elõre látható következménye, hogy a bejegyzés alatt egy halom gyalázkodó hozzászólás jelent meg. Következésképpen panaszt tettem ellene a Diszkriminációellenes Tanácsnál nem csak a bejegyzés, de a hozzászólások miatt is.
A panaszomat iktatták, megküldték neki, õ megfogalmazta a maga védelmét, s már jöhetett volna a határozathozatal, amikor e hó 11-én egy kiegészítést tett le a védekezéséhez, amit szabály szerint megküldtek nekem is, hogy tudjak válaszolni rá. Mint látható, ebben azzal védekezik, hogy már hónapokkal korábban beállított a Facebook oldalán nem kívánt szavakat, következésképpen a Facebook elrejti elõle azokat a hozzászólásokat amik ezeket a szavakat tartalmazzák, így õ nem is látja azokat, tehát nem tudja törölni. Ezzel a védekezéssel két gond van, az egyiket a tájékozottabb olvasók gondolom már ki is találták, de a rend kedvéért hadd írjam le mindkettõt:

  1. Egy ilyen beállítás eredménye nem az, hogy az inkriminált szavakat tartalmazó hozzászólásokat a Facebook elrejti az oldal tulajdonosa elõl (hogy megvédje annak mimóza lelkét), hanem az, hogy elrejti mindenki más elõl, csak az oldal tulajdonosa láthatja azokat, akinek ráadásul még arra is lehetõsége van, hogy adott hozzászólás esetében kézileg felülbírálja az elrejtést, s láthatóvá tegye azt. Következésképpen ez a védekezés nem él, sõt, ez által csak nevetségessé tette magát az illetõ, illetve okot adott a Tanácsnak arra, hogy ezt a kísérletet súlyosbító körülményként vegyék figyelembe (elvégre megpróbálta becsapni õket).
  2. Ráadásul az állítása hamis (nevezzük nevén: ordas hazugság), ezt pedig roppant könnyû bizonyítani, csak meg kell nyitni ezt a bejegyzését, azt az opciót választani, hogy a Facebook mutasson minden hozzászólást, s megkeresni szám szerint a másodikat, ami így szól:
    “Dan Tanasa, daca bozgorii isi permit sa ne injure de mama acasa la noi iar noi trebuie sa facem plecaciuni in fata lor sa nu care cumva sa i suparam nu mai am cuvinte. Dumnezeu sa – I ocroteasca pe cei cu inima romana.”
    A bejegyzés egy nappal az után született, hogy az illetõ elküldte a “védekezését” a Tanácsnak (amiben az áll, hogy hónapokkal korábban hozott létre tiltólistát), s mit ad a Fennvaló, ebben a hozzászólásban szerepel az egyik állítólag a tiltólistán szereplõ szó.

Ezek után már csak az a kérdés, hogy miképpen fogja díjazni a Tanács ezt a kísérletet. A több éves tapasztalataim alapján erre még jó sokat kell várni, de elõbb-utóbb kiderül.

Kategória: Uncategorized | Hozzászólás most!

Ügyintézés

Közzétéve 2022. május 25. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Létezik egy törvény aminek értelmében a kommunista rendszerben mindenféle hátrányokat elszenvedettek különféle kárpótlásokban részesülnek. Maga az eljárás elsõ látásra meglepõen egyszerû, létezik egy típus-kérés, amihez csatolni kell pár iratot, azt postán el lehet küldeni az illetékes hatóságnak (Hargita megyében a megyeszékhelyen található, a Kossuth Lajos utca 94 szám alatt), az megvizsgálja a kérést és határozatot hoz a jóváhagyásáról vagy elutasításáról.

S akkor nézzük a gyakorlatot egy konkrét eset kapcsán:
A törvény értelmében a kéréseket 30 napon belül kell megoldani. Következésképpen a tavaly áprilisban benyújtott kérést a hatóság kicsivel több mint három hónap múlva (!), júliusban oldotta meg. De mivel mindent rendben talál, a megoldás kedvezõ, az érintettnek december végén (!) kiküldött határozatban pedig az áll, hogy visszamenõleg, május elsejétõl jogosult a havi X lej kártérítésre.
A határozatban az is írva van, hogy a törvény elõírásának megfelelõen a hatóság a határozatot maximum 10 napon belül továbbítja a megyei nyugdíjpénztárnak, mert az illetékes a kifizetéseket eszközölni.
Ezek után eltelt kerek tíz hónap, de kifizetésnek nyoma nincs. Érkezett ellenben tíz hónap után egy levél, attól a hatóságtól, amelyik a kérést rendben találta és jóváhagyta, s amiben az áll, hogy nyugdíjpénztár azt állapította meg, hogy a benyújtott halotti bizonyítványon nem szerepel az annak idején politikai okból bebörtönzött apa születési dátuma, ezért kérik, hogy 15 napon belül nyújtsák be a születési bizonyítványának a másolatát.
Felmerül itt pár kérdés, amikre a lakonikus levélke nem tér ki:

  • Netán amikor a kérést elbírálták, akkor még szerepelt az a dátum azon a halotti bizonyítványon?
  • Ha nem szerepelt, holott szükség van rá, akkor miért nem jelezték még annak idején?
  • Ha a nyugdíjpénztár ebben az ügyben a végrehajtó, aki fizet, milyen alapon ellenõrzi az iratcsomót és fogalmaz meg igényeket?
  • Egyáltalán miért lenne szükség egy rég meghalt ember születési dátumára ahhoz, hogy a gyermekének ma kárpótlást fizessenek?
  • Ha a kérés netán jogos, mit csinált a nyugdíjpénztár az elmúlt tíz hónapban, mióta kézhez kellett elvileg kapja az iratcsomót?
  • Ha netán az a születési bizonyítvány valahol elkallódott, megsemmisült, stb, akkor az illetõ már nem is volt börtönben, nem jár utána a kárpótlás?

A sort még folytathatnám, de álljunk meg itt.
Szerencsére a kért irat megvolt, így az érintett személynek – aki jóval közelebb van a kilencvenhez mint a nyolcvanhoz – egy rokona, akinek amúgy is útja volt Csíkszeredába, bevitte az illetékes hatósághoz. Tette ezt azért mert így gyorsabb, de azért is, mert egyúttal választ is szeretett volna kapni a fenti kérdések közül bár néhányra. Hát kapott is meg nem is. S tekintettel a kapottak milyenségére, felhatalmazott arra, hogy kitegyem ide a kirakatba.
Mint kiderül, a szóban forgó hatóság egy épületben mûködik a nyugdíjpénztárral, így igazán könnyen mehetne az iratcsomók átadása maximum tíz napon belül. De valamiért nem megy.
A kapus küldte a titkárságra, onnan meg küldték tovább, de az illetõ végül csak eljutott abba az irodába, ahonnan a születési bizonyítványt kérõ levél kiment. Sõt, ahhoz a személyhez, aki a levelet küldte. Az pedig elõadta, hogy átadták az iratcsomót a nyugdíjpénztárnak (azt nem árulta el, hogy mikor), az ellenõrizte, s ezt a hiányosságot találta, ugyanis a születési dátum hiányában nem tudnak személyi számot generálni a rég elhunytnak, márpedig anélkül nem tudnak fizetni a leszármazottnak. Hogy ebben mi a logika, azt ismét csak nem sikerül megtudni, ahogy azt sem, hogy ha ez így van, akkor a kérés elbírálása elõtt miért nem kérték be azt az iratot.
Hasonlóképpen válasz nélkül maradt az a kérdés is, hogy az elmúlt tíz hónapban mégis mit csináltak, miért csak most derül ki ez a probléma. Ezen a ponton azonban már kibukott az önérzet a hivatalnokból (aki úgy néz ki nem tudja, hogy az állampolgárok adóiból kapja a fizetését), s háborogni kezdett, hogy õt mit zaklatják itt! Ez van, szükség van a születési bizonyítványra, ezt másik húszezer ember megértette, õ még ilyen számonkéréssel nem találkozott eddig!


(Itt álljunk meg egy pillanatra, s rögzítsük, hogy ez igen nagy gond. Ha az emberek tízezerszámra tûrik az ilyen idõhúzást, packázást, csak nyelnek egyet s mennek tovább, akkor annak az lesz az eredménye, hogy a hivatalnokok úgy képzelik, hogy ez így van rendjén. Holott nyilvánvalóan nincs, sõt nagyon nincs.)


Erre az illetõ felhívta a figyelmét, hogy kerek egy éve ülnek valakinek (de ezek szerint nem csak neki, akárhány más érintettnek is) a pénzén. Az illetõ maholnap meghal azzal a tudattal, hogy járni ugyan jár neki, de még nem jutott, ami mégis csak botrányos. Na erre jött az a válasz, amit már minõsíteni sem lehet: nem kell itt háborogni, nincs itt semmi baj, majd megkapják a pénzt a leszármazottai! Épp csak azt nem mondta az “együttérzõ” hivatalnok, hogy maga csak hallgasson és örvendjen, mert esélye van, hogy a rokona pénze végül a maga markát üsse.
Ez volt az a pont, ahol az illetõ – miután levegõt kapott – kifordult az ajtón, azzal a meggondolással, hogy akkor beadja azt a fránya másolatot közvetlen a kérést megfogalmazó nyugdíjpénztárhoz, hogy haladjon gyorsabban az ügy. Igen ám, de ott meg azzal fogadták, hogy az iratcsomó nincs náluk, nem vették át, mert hiányos volt. (Azt most ne kérdezze senki, hogy honnan tudták hogy hiányos volt ha nem vették át, abban az épületben reménytelen dolog logikus kérdésekre választ találni.)
Az illetõ tehát kénytelen volt visszamenni az ügyet csigalassúsággal intézõ hivatalnokhoz, s átadni neki a kért iratot azzal, hogy bízik benne, hogy az idõhúzást nem folytatják tovább. (Hogy ebben valóban bízik-e, azt ismét ne firtassuk.)

Befejezésképpen még hadd fogalmazzak meg egy kérdést: vajon ezek a hivatalnokok maguktól ilyen gazemberek, vagy pedig felsõbb parancsra, azért, hogy az állam minél késõbb (lehetõleg soha se) kelljen fizessen? Nem mintha ez az érintettek szempontjából bármi jelentõséggel bírna…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | 2 hozzászólás

Ügyfelünk a fejõstehenünk

Közzétéve 2022. április 21. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

avagy: hogy kell szellemi fogyatékosnak nézni az ügyfeleket

A mai nap levelet hozott a posta. A bankból. Szép hosszú, két oldalas levél, ami így kezdõdik:

Kedves ügyfelünk,

Amint azt már a kezdetekben megígértük, transzparensek akarunk lenni és biztosítunk arról, hogy mindig azon vagyunk, hogy megtaláljuk a számodra legmegfelelõbb megoldásokat. Ezért folyamatosan beruházunk a termékeink fejlesztésébe, hogy azok számodra minõségi szolgáltatásokat nyújtsanak.

Ezt követi egy 11 pontból álló felsorolás, amúgy semmi különös, nagyjából olyan dolgok, amiket eddig is tudtam. Gondolom ezzel mások is nagyjából így vannak, s jó eséllyel sokan végig sem olvassák a levelet. De én végigolvastam, egészen az utolsó helyen szerénykedõ bejelentésig, miszerint a következõ hónaptól a számlakezelés havidíja 20 lej lesz. Ilyen információkat nem szoktam észben tartani, de pár kattintás elõkeresni a legutóbbi számlakivonatot, amiben az áll, hogy ez a díj 15 lej. A levél lényege tehát az, hogy ezt a díjat hipp-hopp megemelték 33%-kal, a feladat pedig az volt, hogy ezt úgy közöljék az ügyfelekkel, hogy azok lehetõleg észre se vegyék, de utólag ne reklamálhassanak, lehessen az orruk alá dörgölni, hogy õk idõben szóltak.

Hát ezért tartanak a bankok kommunikációs szakembereket, akik az ilyen feladatokat ilyen ragyogóan meg tudják oldani. S akik fizetése azokból a díjakból kerül ki, amiket most épp megemeltek.
Ügyes!

Kategória: Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Egy lépéssel közelebb

Közzétéve 2022. február 4. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Közel négy évvel az elsõ lépés megtétele után, hosszas hercehurca árán sikerült egy lépéssel közelebb kerülni a célhoz, ahhoz, hogy egyszerû halandó létemre megtudhassam (s utána persze közkincsé tegyem) azt, hogy továbbra is többlet-fizetést kapnak-e a Belügyminisztérium azon alkalmazottai, akik Hargita és Kovászna megyében tevékenykednek.
Ugyanis korábban kaptak, amint kiderül itt.
Az akkori elutasításnak az lett az eredménye, hogy pert indítottam a Belügyminisztérium ellen, ami aztán körbejárta az országot, s végül Bukarestben látványosan megfeneklett. Átmenetileg. Ugyanis az ottani ítélettel egyet nem értve, de abból tanulva tavaly újraindítottam a folyamatot, benyújtva egy keresetet a Marosvásárhelyi Táblabírósághoz, azt kérve, hogy az kötelezze minisztériumot a fizetéseket szabályozó miniszteri rendelet titkosításának a feloldásár. Ez a per már viszonylag gyorsan lezajlott, s a mai nap birtokomba került az ítélet is.
Habár a téma roppant egyszerû (a rendõrök fizetése közérdekû információ, hisz a közpénzek elköltésérõl szól, nyilvánosságra kerülésük pedig semmilyen módon nem jelent veszélyt s nemzetbiztonságra), a bíró ezt annyiban másképp látta, hogy ritka alapossággal és részletességgel vizsgálta meg a témát és fogalmazta meg az ítéletet, olyannyira, hogy egyszerû halandónak ezt a 16 oldalt még végigolvasni is több mint nehéz., a lényeg azonban ott van az utolsó oldalon: kötelezi a bíró minisztériumot a tikosítás feloldására. Ha pedig ez megtörténik, utána bárki kikérheti a minisztériumtól a szóban forgó rendeletet, az minisztérium pedig köteles lesz kiadni neki.


S csodák csodájára ama utolsó oldalon még a nevem is helyesen, ékezetetekkel szerepel! 🙂

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Mindennapjaink a 21. században, Politika, siker | Hozzászólás most!

Jogállam román módra (folytatás)

Közzétéve 2022. február 1. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Ez a történet másfél éve kezdõdött, annak idején itt számoltam be a kezdetérõl, vagyis arról, hogy a megyei vészhelyzeti bizottság elfogadott egy minden jogalapot nélkülözõ határozatot. Mely határozatot felszólításra nem voltak hajlandóak visszavonni, így kénytelen voltam bíróságon megtámadni, mert jogaimat korlátozta, ráadásul az egészségemre káros módon.

A keresetemet 886/96/2020-as számmal iktatták, szokás szerint jó ráérõsen kezelték, majd alapfokon is és másodfokon is elutasították azt a kérésemet, hogy érvénytelenítsék a szóban forgó határozatot. Tették ezt olyan körülmények között, hogy a helyzet kristálytiszta volt, ráadásul mire tárgyalásokra került sor az egész téma okafogyottnak volt tekinthetõ, mert idõközben új szabályok láttak napvilágot. De a bírók még ilyen körülmények közt is körömszakadtáig védték a bizottság védhetetlen álláspontját, szembe menve a józan ésszel és áthágva törvényeket.

Mivel ez igen látványos példa arra, hogy Románia mennyire távol áll attól, hogy jogállam legyen, az ügyben panaszt tettem Strasbourgban, ahonnan ma érkezett a válasz, miszerint a panaszomat befogadhatónak találták, 39647/21-es számmal iktatták, s érdemben le fogják tárgyalni. A fejleményekre még várni kell, de amint lesznek, garantáltan be fogok számolni azokról. Ha ellenben valaki maga is figyelemmel szeretné kísérni az ügyet, az megteheti ezen az oldalon.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Megyei ügyek, Politika, siker | Hozzászólás most!

Mindent az állampolgárért!

Közzétéve 2022. január 8. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Ez lenne ugye az állam értelme és szerepe: begyûjti az adót a polgáraitól, s cserében mindenféle szolgáltatásokat nyújt neki.
Ha kinevették magukat, akkor folytassuk, s nézzük meg ezt Romániában, két konkrét példa fényében:

  1. A parlament törvénybe foglalta még hónapokkal ezelõtt, hogy a 2021 november – 2022 március között idõszakra maximálja a földgáz és a villamos energia árát, olymódon, hogy ha egy szolgáltató ára a törvényben megszabottnál magasabb, akkor a fogyasztónak a maximált áron számláz, s a különbözetet kifizeti neki az állam. Itt vagyunk 2022 januárjában, a törvényt két hónapja alkalmazni kellene, de nem tudják, mert még nem sikerült elkészíteni a végrehajtási utasításait, se a szolgáltatók se a kormány nem tudják, hogy miképpen kell alkalmazni. Következésképp legalábbis mi még a tavaly novemberi számlákat se kaptuk kézhez, fogalmunk sincs, hogy mennyi lesz azok értéke, izgulhatunk, hogy egyszer majd megérkezik egyszerre két-három számla, s csak gyõzzük kifizetni a félretett pénzünkbõl.
  2. A kormány december 15-én elfogadott egy sürgõsségi rendeletet, aminek értelmében aki az országba belép, az még azelõtt, de maximum 24 órával a belépés után ki kell töltsön egy ûrlapot, amiben szerepel az, hogy honnan érkezik, milyen országokat látogatott meg korábban, meg hogy hol fog lakni az országban. A rendelkezés állítólagos célja az, hogy segítsen a járvány megfékezésében, de akárhogy töröm a fejem, nem bírok rájönni, hogy ezt hogyan teszi. No de lépjünk ezen túl, tegyük fel, hogy valóban segít, s nézzük mi történt a továbbiakban.
    Meglepõ módon a szükséges informatikai alkalmazás pikk-pakk elkészült, mûködik is (legalábbis úgy néz ki, nem csináltam végig a procedúrát), lehet használni.
    A következõ kérdés nyilván az, hogy miképpen szerez róla tudomást az, aki beutazik Romániában? Mert az nem életszerû, hogy az ide igyekvõ turisták (már amennyiben van még ilyen) rendszeresen böngészik a Hivatalos Közlönyt, sõt, ez nem várható el még a külföldön dolgozó és karácsonyra hazaigyekvõ román állampolgároktól sem. Ép ésszel megáldott ember arra gondolna, hogy az illetékesek kiadták szigorú parancsban az összes határõrnek (elvégre az állampolgárok egészségének a megvédése fontos, nemes cél), hogy mindenkinek aki bejön az országba, mondják meg nyomatékosan, hogy töltse ki az ûrlapot. Hogy ez mennyire nincs így, azt azzal tudom alátámasztani, hogy nem egy emberrel találkoztam akik azóta jöttek haza, de senki sem tudott errõl. Amibõl még csak az következne, hogy ismét hoztak egy teljesen felesleges intézkedést, ami a gyakorlatban nem mûködik, de hátra van még a csattanó: az ûrlap ki nem töltése kihágásnak számít és 2000-tõl 3000 lejig terjedõ büntetés róható ki miatta. (Ami már csak azért is érdekes, mert felmerül a kérdés, hogy milyen alapon döntik el, hogy kit hány lejre büntessenek? Lehet netán egy ûrlapot kicsit vagy nagyon nem kitölteni?) S láss csodát, itt egyik percrõl a másikra sikerült elkészíteni a végrehajtási utasításokat, felkészítették a büntetést kiróni illetékes személyeket, elkészült a kihágási jegyzõkönyv mintája, s már írják is a jegyzõkönyveket futószalagon, a posta alig gyõzi kézbesíteni. Mindebbõl logikusan csak azt a következtetést lehet levonni, hogy egy nagy átverés az egész, a “járványmegelõzõ” intézkedés valódi célja az emberek szívatása, a kongó államkassza feltöltése.

Csak hogy tudjuk: ez itt Románia!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Tûrhetetlen elnyomás!

Közzétéve 2021. november 16. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Az aktuális román himnusz szövege szerzõjének rövid élettörténete:

“Sunt probabil putini cei care stiu ca cel care a scris „Marseilleza românilor” (dupa cum spunea Nicolae Balcescu), poetul Andrei Muresanu s-a nascut în urma cu 205 ani la Bistrita, într-o familie modesta. Tatal sau avea o moara de argasit scoarta, care asigura cu greu la vremea respectiva existenta unei familii cu trei copii. De altfel, a ramas la doar câtiva ani fara tata, acesta murind în urma unui accident de munca.
Andrei Muresanu este autorul poemului „Un rasunet”, scris la Brasov si publicat în numarul 25 din 21 iunie 1848 al revistei „Foaie pentru minte, inima si literatura”. Acest poem a fost transpus pe melodia anonima a unui vechi imn religios „Din sânul maicii mele” (culeasa de Anton Pann), poem denumit ulterior „Desteapta-te, române!” si a devenit imn, din 1990 fiind imnul de stat al României.
Poetul Andrei Muresanu, care s-a ridicat intelectual prin multa munca, truda si sacrificii din partea familiei sale, a studiat doi ani filosofia, apoi teologia la Academia Greco-Catolica din Blaj. Acolo l-a avut coleg de studentie pe George Barit, împreuna cu care s-au numarat printre conducatorii Revolutiei din 1848. A scris consecvent poezii patriotice, cu caracter social protestatar.
Dupa înfrângerea revolutiei, poetul se refugiaza în Muntenia, împreuna cu Barit. Aici a fost luat prizonier de armata tarista si dus pâna în nordul Moldovei. La întoarcere, s-a stabilit ca functionar la Sibiu : „concepist guvernial” si translator de limba româna la Buletinul oficial al guvernului.”
Tehát Erdélyben, ahol a románok évszázadokon át mérhetetlen elnyomásnak, kizsákmányolásnak és szenvedésnek voltak kitéve, ennek a derék embernek az édesapja nem jobbágy volt, hanem mesterember, magánvállalkozó.
Aztán felcseperedvén nem szolga lett valamelyik gróf portáján, hanem román nyelvû egyetemet végzett, filozófiai és teológiai tanulmányokat végzett és értelmiségi pályára került. S ugyan részt vett az 1848-as román ellenforradalomban, s folyton a magyarok ellen lazító, hazafias verseket írt, õt nem végezték ki se Aradon se máshol, még bár börtönben se került, hanem állami állást kapott Szebenben. S az sem mindegy, hogy hol, mert abból meg az derül ki, hogy abban az idõben az elnyomó és elnemzettelenítõ kormány hivatalos közlönyének volt román nyelvû változata is.
Mit lehet erre mondani? Tényleg pokol volt szegény erdélyi románok élete, leszármazottaik joggal gyûlölik a magyarok utódait hetedíziglen!
S a poén még csak ezután jön! Honnan lehet megtudni mindezt? Ki nem találják! Egy olyan román politikus Facebook oldalán olvasható ez a történet, aki magyarellenességbõl doktorált és szíve szerint reggel-délben-este magyarokat enne. A neve Marius Pascan. Akinek az intelligenciájáról mindent elmond az, hogy közzéteszi ezt a történetet, s nem veszi észre, hogy mit is tett.

ui.

A román Márszejesz helyett – ha jobban belegondolunk – sokkal inkább a román “Talpra magyar” a megfelelõ megnevezése ennek a szövegnek.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Holnaptól más lesz életünk?

Közzétéve 2021. október 24. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Tele van a közbeszéd azzal, hogy hétfõtõl közintézményekbe csak az mehet be, aki be van oltva vagy átesett a “betegségen”. Ennek kapcsán ezeket jó tudni:

1. A korlátozásokat lehetõvé tevõ 55/2020-as törvényben közintézményekre vonatkozó korlátozásokról egyetlen helyen van szó, ez az 5. cikk 3. bekezdés, f pontja és így szól:
“limitarea sau suspendarea pe durata determinata a activitatii unor institutii sau operatori economici;”
2. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy hosszabb-rövidebb idõre be lehet zárni közintézményeket, arra nem ad lehetõséget, hogy olyan korlátozást vezessen be a kormány, hogy X bemehet, Y meg nem. Tehát ha van is ilyen rendelkezés a friss kormányhatározatban, annak nincs jogalapja.
3. Átnézve a szóban forgó kormányhatározattal elfogadott intézkedéseket, konkrétan azt, ami a 1.090/2021-as kormányhatározat 3. mellékletét cseréli le, annak a 12. cikkelye 4. bekezdése mégis tartalmazza azt, hogy csak a betegségen átesett, oltott, vagy negatív teszteredményt felmutató személyek mehetnek be közintézményekbe. Ennek a korlátozásnak azonban – mint jeleztem – jogalapja nincs, tehát ha van minimális jóérzés és kötelességtudat a közalkalmazottakban, akkor nem fogják alkalmazni.


A dolog külön pikantériája, hogy a jogszabály egy kivételt is tesz, éspedig az ügyvédekre ez a korlátozás nem vonatkozik. Indoklás ugyan nem tartozik hozzá, de feltételezhetõ hogy azért, mert az a munkához való jogukat korlátozná, amirõl még Arafat is tudja, hogy csak törvénnyel szabad korlátozni. Ennek kapcsán pedig el kell mondani, hogy vannak ám egyéb alkotmányos jogok is, amiket csak törvénnyel szabad korlátozni. Sõt, ha már az ügyvédekkel kivételez a kormány, akkor ott van az igazságszolgáltatáshoz való jog, amirõl az alkotmány 21. cikkelye azt mondja, hogy még törvénnyel sem szabad korlátozni. Ezt (és még sok mást, mint a kultúrához, oktatáshoz, mozgásszabadsághoz, stb. való jogot) nyilván elnézték Arafat “szakemberei”, mikor kiötölték a korlátozásaikat. Az ugyanis egy jogállamban igen súlyos lenne, ha tudatosan sértenének alkotmányos jogokat.


Nem lepne meg, ha hasonlóan más, a járvánnyal összefüggõ kormányhatározatokhoz, ezt is többen bíróságon támadnák meg, s a fentiekre való tekintettel jó eséllyel egy ilyen pert meg is lehet nyerni, még akkor is, ha a jogerõs ítélet megszületéséig sok idõ telik el. Arra való tekintettel pedig bárki megteheti azt, hogy ezeket a korlátozásokat nem tartja be, s ha azért megbüntetik, akkor a jegyzõkönyvet bíróságon támadja meg, majd azt kéri a bíróságtól, hogy a pert függesszék fel addig, míg jogerõs ítélet születik a jogokat korlátozó kormányhatározat ügyében. Ugyanis ha ott pozitív döntés születik, akkor a bíróságok el kell töröljenek minden büntetést, amit a jogsértõ kormányhatározat alapján róttak ki.


Mindezek figyelembevételével a rövid és pozitív válasz a címben szereplõ kérdésre úgy hangzik, hogy: ha hagyjuk!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Van a pofátlanságnak az a szintje …

Közzétéve 2021. szeptember 14. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Négy éve húzódó ügyben (legutóbb itt írtam róla) van újabb fejlemény. Nem, nem az, hogy az ügyészség végre munkához látott, arra még várni kell. Hanem az, hogy a pénzügyi igazgatóságtól felszólítást kaptam, hogy fizessek perköltséget. Érkezik ez a felszólítás öt hónappal azután, hogy megszületett a bíróság ítélete, amiben írva van, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, ezért a panaszomat ejtõ rendeletet a bíróság megsemmisíti, s arra utasítja az ügyészséget, hogy folytassa (lényegében kezdje el) a munkát. S mit tesz erre az ügyészség? Azt, amire a bíróság utasítja? Ugyan, dehogy! Elindítja a végrehajtását annak a perköltségnek, amirõl a bíróság kimondta, hogy nem fizetendõ, mert a pert én nyertem. S ugyan nem nagy összeg, mindössze 20 lej, de maga a gesztus, na az minõsíthetetlen. Nem elég, hogy a bûnpártolás minõsített változatát követik el, amikor egy napnál világosabb esetben négy éve hagynak egy fiókban porosodni egy iratcsomót, ráadásul abba a helyzetbe hoznak, hogy ha nem akarok fizetni (s miért fizetnék?), akkor most pereskednem kell, ami ugyanakkora munka függetlenül attól hogy 20 vagy 20.000 lej a tét. Idõ és energia, amit másra is fordíthatnék.
Az elkövetõ pedig az ügyészség, aminek az lenne a dolga, hogy a társadalom érdekeit védje, üldözze a bûnt és állítsa bíróság elé a bûnözõket. Ezekre valahogy nincs ideje…

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Dolgozni csak pontosan, szépen…

Közzétéve 2021. szeptember 8. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Van ebben az országban egy testület, aminek minden mozdulatára kiemelten figyel több mint egy éve az egész ország, amelyiknek minden szava szent (és megkérdõjelezhetetlen), amitõl élet és halál függ. A neve Országos Vészhelyzeti Bizottság. (Egyfajta) közhivatal lévén, a tevékenysége átlátható kellene legyen, bárki kérhet tõlük bármilyen a tevékenységükkel kapcsolatos információt, s õk azt kötelesek kiszolgáltatni. Legalábbis ez az elmélet.

S akkor nézzük a gyakorlatot:
Elvileg egy ilyen testület tevékenységének hû tükre kell legyen az üléseinek a jegyzõkönyve, ezért tavaly szeptemberben adatigényléssel fordultam hozzájuk, kértem másolatban a 2020 február elseje után üléseik jegyzõkönyveit. Mire október elején (tehát jóval a törvényes 10 napos határidõn túl) nagylelkûen megküldték nekem a bizottság határozatait. Ez nyilván nem ugyanaz, de ismételt kérésemre is csak mellébeszéltek, ezért a hónap végén bírósághoz fordultam, s kértem, hogy kötelezze õket a jegyzõkönyvek kiadására.
Ez persze nem eredményezett varázsütésre megoldást, pár hónapig ment a pingpongozás már azon, hogy ki is jogosult a bizottságot a bíróságon képviselni, de végül április végén eljött az a nagy nap, amikor a postás vastag borítékban hozta a kért jegyzõkönyveket. Legalábbis a Bizottság állítása szerint ez a 109 lap tartalmazza hét és fél hónap alatt tartott 44 ülésük jegyzõkönyveit.

Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy azért voltam kíváncsi ezekre a jegyzõkönyvekre, mert érdekelt, hogy milyen alapon és milyen mérlegelések után hozták meg azokat az intézkedéseket, amelyek ésszerûsége – legalábbis számomra – nem egyszer megkérdõjelezhetõ volt. No meg egyáltalán, érdekelt az, hogy miképpen és milyen munka zajlik abban az igen fontos bizottságban. Hát megtudtam, s itt most meg is osztom.

Kezdem azzal, hogy úgy gondoltam, hogy idõrendben egymást követõ ülések idõrendben egymást követõ jegyzõkönyveit fogom megkapni. Hát nem. A teljes lista hosszú volna, ezért következzen csak az elsõ pár jegyzõkönyv dátuma (abban a sorrendben, ahogy a paksamétában voltak):
2020.III.4.
2020.IV. 4.
2020.III.8.
2020.III.9.
2020.IV.9.
2020.III.15.
2020.V.11.
Ennyi gondolom elég azt bizonyítandó, hogy milyen rend lehet annak a bizottságnak a titkárságán. Ha ugyanis létezne ott egy irattartó, amibe szépen egymás után lefûzték az ülések jegyzõkönyveit, akkor az azokról készített másolatok maguktól idõrendi sorrendben lennének, s úgy továbbították volna azokat. De hogy miképpen történt a valóságban ez a továbbítást, azt illusztrálandó álljon itt egyike azon leveleknek, amelyekkel a jegyzõkönyvek a bizottságtól a törvényszékre kerültek:

Bizottság a törvényszéknek

Amint látható (az “Atasari” mezõben), ezzel a levéllel hat jegyzõkönyvet továbbítottak, azok dátuma július 2, június 11, május 14, augusztus 15, május 18 és május 28. Hatalmas talány számomra, hogy miképpen sikerült ezt a sorrendet felállítani, de tény, hogy sikerült, illetve hogy az összes többi levél esetében ugyanez a helyzet.

Lényeg, hogy némi munkába került megtalálni az idõrendben legelsõ ülés jegyzõkönyvét, erre február másodikán került sor, s itt van:

Február 2

Mielõtt a tartalmára térnék, erõsítendõ a korábban leírtakat hadd mondjam el, hogy az elsõ oldala valahol a paksaméta közepén volt (a hátán a március 11.-i jegyzõkönyv), a másik három pedig jóval odébb, úgy hogy a negyedik oldal hátán a március negyedikei jegyzõkönyv elsõ oldala találhat (a többi abból valahol máshol). Ennek a jegyzõkönyvnek már az elsõ oldalából is le lehet vonni két tanulságot arra nézve, hogy milyen (katonás) rend jellemzi a bizottság munkáját és hogy mennyire vették komolyan a helyzetet. Ugyanis:

  • a február másodikán született jegyzõkönyvet rá 24 napra (február 26-án, lásd a jobb felsõ sarokban) sikerült beiktatni. Addig bizonyára azon tûnõdtek, hogy mit is kezdjenek vele. (Avagy csak 26.-án sikerült emlékezetbõl megírni?)
  • mint az utolsó bekezdésbõl kiderült, azért ült össze a Bizottság gyorsan-gyorsan, mer 11 nappal azelõtt az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy nagy baj van, mindenki szedje össze magát, s készüljön a világjárványra.

A továbbiakban az egészségügyi miniszter és Arafat doktor kap szót, majd az ismeretlen tartalmú megbeszélések után a bizottság négy pontban döntött a konkrét tennivalókról. Ezek közül a harmadik pont c) és d) bekezdéseire érdemes figyelni, mert azok jól mutatják, hogy mennyire reálisa látták azt, ami következni fog. Kirívó a d) pont ahol az áll, hogy egy éven belül kell a szükséges eszközöket és felszereléseket beszerezni! Döntöttek errõl kevesebb mint másfél hónappal azelõtt, hogy az elnök kihirdette a járvány miatti sürgõsségi állapotot.

S azzal ment mindenki dolgára, a következõ bevallott ülésre 22 nap múlva, február 24-én került sor:

Február 24

Ennek a jegyzõkönyvnek is megvan mint a négy oldala (ráadásul egy helyen), így elvileg pontos képet kaphatnánk annak lefolyásáról, ha nem olyan általánosságok lennének benne, hogy a jelenlevõk által javasolt módosítások és kiegészítések után Marcel Vela szavazásra bocsátotta a Bizottság 2. határozatát. Így nem lehet tudni azt sem, hogy a határozat tartalma azért nem egyezik azokkal a javaslatokkal, amik a jegyzõkönyvben szerepelnek mert azok a vita során változtak, vagy valami más okból. De hogy eltérések vannak, az tény.
S még egy apró megjegyzés: ez a jegyzõkönyv február 25-én került iktatásra, egy nappal korábban, hogy ugyanaz megtörtént volna a február másodikai jegyzõkönyvvel.

Február folyamán még egy ülést tartott a bizottság (a jegyzõkönyvére a paksaméta vége felé bukkantam), de ebbõl sokat nem lehet megtudni, inkább azért mutatom be itt alább, hogy ezzel is szemléltessem azt az alaposságot, ami a Bizottságot jellemzi:

Február 28 – május 14

Ez ugyanis elsõ látásra egy darab, hat oldalas jegyzõkönyv (oldalszám a lapok alján), de a figyelmes olvasónak már a harmadik oldal elején feltûnik, hogy itt valami nincs rendben, az nem a másodiknak a folytatása. Aztán a hatodik oldalon ez a gyanú megerõsítést nyer: az utolsó négy oldal a május 14.-i jegyzõkönyv része.

Márciusban aztán beállt a rutin, s ugyan a Bizottság – elvileg – tartott üléseket, de hogy ott mi történt, az a jegyzõkönyvekbõl egyáltalán nem derül ki. Ezt jól példázza a március kilencedikei jegyzõkönyv, amit nem csak a rövidsége és semmitmondó volta miatt érdemes látni (mint jeleztem ez a jellemzõ a február után született jegyzõkönyvek döntõ többségére), hanem azért is, mert az elsõ oldal alapján az ember azt gondolná, hogy ez a jegyzõ könyv egyetlen oldalas, de nem, van második oldala is, ami ráadásul nem tévedés, valóban a 2020 március 9.-i jegyzõkönyv része, de épp attól lesz az egész szürreális:

Március 9

Nem teljesen érdektelen az sem, hogy miképpen lett tavaly március közepétõl sürgõsségi állapot Romániában. Ez ugyanis úgy kezdõdött, hogy március 15-én online összeült a Bizottság, aminek Arafat doktor bemutatott egy határozat-tervezetet, s 13 támogató szavazattal meghozták a 10/2020.III.14.-es határozatot, amiben javasolják a sürgõsségi állapot kihirdetését. Itt van a jegyzõkönyv:

Március 15

Ha valakinek nem tûnt volna fel: a Bizottság 15-én ismerte meg a tervezetet és szavazott egy olyan határozatról, ami a dátuma szerint 14-én született. Ezt nevezik koronás idõutazásnak.

Innen kezdve a dolgok még simábban mentek, a jegyzõkönyvek jelentõs része úgy néz ki, mint ez:

Március 19

Az elnök összehívta online ülésre a bizottságot, Arafat megmutatta az irányt, s azt a tagok vita és ellenszavazat nélkül elfogadták. S lényegében így fogadják el azóta is egyik határozatot a másik után. Amibõl levonható az a következtetés, hogy nem tévednek azok akik úgy gondolják, hogy bizonyos értelemben az országot egy jó ideje Arafat doktor vezeti, miniszterek, államtitkárok, prefektusok, stb. pedig bólogatva mennek utána. Nincs kérdésük és nincs véleményük.

Konklúzióként mindössze annyit, hogy a Vészhelyzeti Bizottság üléseinek a jegyzõkönyveibõl arról semmit nem lehet megtudni direkt módon, hogy milyen alapon, milyen indoklással hozták meg a döntéseiket tavaly február és szeptember között. Ezzel együtt nem érdektelen a jegyzõkönyvek tanulmányozása, mert ha indirekt módon is, de az fényesen kiderül, hogy a döntéseik óvatosan fogalmazva is joggal megkérdõjelezhetõek. Ahol ugyanis ekkora a fejetlenség és nemtörõdömség, ott jó döntések esetleg véletlenül születhetnek. De úgy is csak elvétve.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Banciu, B1

Közzétéve 2021. június 15. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Lassan négy év telt el a székelyudvarhelyi Kaufland botrány óta, aminek nyomán büntetõ panaszt tettem Radu Banciu és a B1 tévé ellen, uszítás miatt. Az ügyészség 39 hónapnyi idõhúzás után ejtette a panaszt, ennél szerencsére jóval kevesebb idõbe telt elérni, hogy a bíróság ezt felülvizsgálja.
Most kézhez kaptam az ítélet indoklását is, itt van.

Mondhatni nem nagy dolog, valahol természetes (hisz az ügyészség csúsztatása annyira nyilvánvaló volt), de láttam én már nagyobb gazemberséget is bírói ítéletekben, így megtanultam örvendeni annak, ha egy bíró korrekt.

Az pedig már a csúcs, hogy nagyon ritka kivételként a nevem helyesen van leírva többször is az ítéletben. S ezt ráadásul Bukarestben írták, miközben csíkszeredai és marosvásárhelyi bíróságokon külön kérésre sem hajlandóak általában megtenni.

Innen kezdve az a kérdés, hogy mit fog lépni az ügyészség, mert hogy ebben az ügyben a medvével tartanak, az több mint nyilvánvaló.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, siker | 1 hozzászólás

Rendõr logika

Közzétéve 2021. május 8. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Közszájon forgott (forog?) az, hogy nem elég, hogy az ország távoli részeibõl hoznak magyarul nem tudó rendõröket Székelyföldre, de ráadásul plusz fizetést is adnak nekik. S ez nem volt városi legenda, valóban éveken keresztül kaptak pótlékot a székelyföldi rendõrök, ez állt a fizetéseket szabályozó belügyminiszteri rendeletben, ami nyilvános volt, megjelent a Hivatalos Közlönyben. Aztán változott a közalkalmazottak fizetését szabályozó törvény, s annak alapján a miniszter új rendeletet adott ki, amit – minden ésszerû magyarázat nélkül – hivatali titoknak minõsített, s így nem nyilvános. Ez a lépés olyannyira nem volt logikus, hogy egyenesen törvénytelen, ugyanis a vonatkozó törvény világosan rögzíti, hogy milyen típusú információkat szabad titkosnak minõsíteni, illetve a másik oldalon ott van az, hogy ez a rendelet lényegében a közpénz elköltésérõl szól, márpedig ilyen információkat tételesen tilos titkosítani.
Talán mondanom sem kell ezek után, hogy lassan három éve perben vagyok a Belügyminisztériummal, mert kíváncsi voltam, hogy továbbra is kapnak-e plusz pénzt az itt szolgáló rendõrök, ezért kértem, hogy küldjék meg nekem azt a rendeletet, õk pedig megtagadták, hivatkozva arra, hogy hivatali titok.
A részletekkel nem untatom az olvasót, a lényeg az, hogy az ügyben végül eljáró Bukaresti Táblabíróság elutasította a kérésemet, azzal, hogy a törvény értelmében nem a határozat megküldését kellett volna kérnem a minisztériumtól, hanem a titkosítás feloldását, s ha azt nem teszi meg, akkor fordulhattam volna bírósághoz. S ugyan ez a vaskalapos törvény-értelmezés támadható lenne, hogy haladjon az ügy, írtam egy petíciót, amiben kértem a minisztériumtól a titkosítás feloldását. Mely petícióra ez a válasz érkezett:

Belügyminisztérium válasza

Már az is megér egy misét, hogy a Belügyminisztériumban nem tudják hogy mi a neve az 535500 irányítószámú romániai településnek, de az igazi csemege az elutasítás indoka: Tekintettel arra, hogy a szóban forgó irat titkosítását még nem oldották fel, nem tehetõk lépések a titkosítás feloldása érdekében! Más szavakkal: a titkosítás feloldását csak akkor lehet majd kezdeményezni, ha a titkosítás már fel lesz oldva.
Gyergyószék hegyvidék lévén, megpróbálkozom egy turisztikai hasonlattal: Egy turista meg szeretne mászni egy hegyet, de közlik vele, hogy csak akkor indulhat el a völgybõl a csúcs fele, ha már fent van a csúcson.
S ez a szellemi teljesítmény ráadásul nem egy falusi rendõrõrs kapusától származik, hanem egy minisztériumi vezérigazgatótól. Igaz mondhatom azt is, hogy a rendõr az rendõr és kész.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!