A nagy “román” nemzetvédõ!

Van a parlamentben egy alak (jobb szó nem illik rá), aki úgy szerzett országos ismertséget, hogy éveken keresztül folyamatosan piszkálta, zaklatta a magyarokat, perelt zászlók meg feliratok ellen, kihasználva a – sajnos – bírói karban is bõségesen meglevõ sovinizmust.
A “munkája” meghozta a gyümölcsét, immár három éve éli a képviselõk luxustól nem mentes világát, telik neki bõven mindenre. Ennek egyetlen pozitívnak nevezhetõ következménye van, nevezetesen hogy immár kevesebb ideje vagy pereskedni meg uszítani, mással is kell foglalkozzon. Ha ellenben autonómiára vonatkozó törvénytervezetek kerülnek a parlament asztalára, akkor nyilván félretesz mindent, s ugrik, szidja, gyalázza a magyarokat.

Az köztudott, hogy a pártja népszerûsége folyamatosan növekszik, de az eltelt 3 év arra is jó volt, hogy szaporodjon a kétkedõk tábora is, ezért a hozzászólások nem mind pozitívak, például került valaki (Ovidiu Muresan néven található meg), aki számon kérte rajta a párt egyik parlamenti szavazását, hivatkozva egy nagykárolyi sajtóhírre.
S akkor itt tartsunk kis szünetet, hogy az egész legyen érthetõbb.
Történt ami történt a múlt század negyvenes éveinek elsõ felében Észak-Erdélyben, többek közt voltak olyanok akiket hatóságok zaklattak, állítólag kizárólag az etnikumuk miatt. (Hogy ez pont így volt-e, abba most ne menjünk bele, mert nem releváns.) Lényeg az, hogy létezik ma egy magyar jogszabály ami az érintettek számára kártérítést ír elõ, illetve létezik egy hasonló román is, amire az jellemzõ, hogy évek óta halogatják a gyakorlatba ültetését (magyarán az érintettek kaphatnának kártérítést, de egyelõre nem kapnak).
S akkor vissza a történethez:
Hõsünk egy jót uszított nemrég a magyarok ellen, s háborgott, hogy Magyarország máig nem kért bocsánatot azokért az atrocitásokért és nem kárpótolta semmilyen módon az érintetteket, mely állítás – mint immár tudjuk – tényszerûen hamis.
Aztán eljött a november vége, amikor a parlamentben napirendre került a kormány azon javaslata, ami egy érintett szerint arról szól, hogy a kifizetéseket újabb évvel halasztják (nem arról szól, de mint látni fogjuk ez irreleváns), ezért dörgedelmes cikkben szidta hosszan a kormányt. A hozzászóló pedig erre a cikkre hivatkozva kérte számon a képviselõ és párttársai szavazását, amire arrogáns választ kapott, a képviselõ úr bizonyítékot követelt. Erre pedig a hozzászóló megszeppent, elnézést kért s nem feszegette a témát.
Holott ha ellátogatott volna a Képviselõház honlapjára, hamar ki tudta volna deríteni, hogy az újságcikk annyiban igaz, hogy a szóban forgó szavazáson az aranyos párt tagjai egy kivétellel mind tartózkodtak, amint az itt látható.

Ha pedig az ember legörget a lap aljára, akkor megállapíthatja, hogy maga a híres nemzetvédõ is a tartózkodók közt volt, tehát nem szavazott az ellen a tervezet ellen, ami állítólag a románok jogait sérti.
S hogy a történet teljesebb legyen, s még pontosabb képet alkothassunk arról, hogy miféle alakkal is van dolgunk, hadd tegyem hozzá, hogy pár nappal késõbb kiadott egy dörgedelmes politikai nyilatkozatot (itt olvasható) amiben ostorozza a kormányt azért, mert az ilyen-olyan gazember, nem akar fizetni a szegény meghurcoltaknak.
Egy tõrõl metszett Dambovita-parti nemzeti hõs!