Látva azt, hogy a helyzet romlik, a hatóságok úgy döntöttek, hogy további intézkedésekre van szükség. A saját árnyékukat azonban át nem léphették, ezek az intézkedések ugyanabban a szellemben születtek, mint az elõzõek. Sõt, még olyanabban. Csak háromról, röviden:
1. A helyi hatóságokat arra kötelezik, hogy a tömbházak bejáratához fertõtlenítõ szert tartalmazó eszközöket szerepjenek fel, illetve hogy rendszeresen fertõtlenítsék a lépcsõházakat, lifteket és egyéb közös helyiségeket a tömbházakban.
Namármost: mint köztudott, a tömbházak döntõ többsége magántulajdon. A lépcsõház ajtaja zárva, s a lakók annak nyitják ki, akiknek akarják. S akkor mi van, ha a lakók nem engedik be a fertõtlenítõket a lépcsõházba? Az állam majd jól megbünteti a polgármestert?
A felvetés már csak azért is jogos, mert még csak az elsõ napjait tapostuk a járványnak, s már megjelentek élelmes emberek, akik fertõtlenítés címen próbáltak bejutni lakásokba mindenféle hátsó szándékkal.
Aztán: a fertõtlenítést végzõ személyzetet elõzõleg teszteli, hogy vírusosak-e? Nyilván nem. S akkor ez egy potenciális fertõzést terjesztõ módszer? Naná, hogy az!
Harmadsorban mit jelent az, hogy rendszeresen? Óránként? Naponta? Hetente? Havonta? Ezt nem tartalmazz a rendelet, s ez által tág teret nyit az önkénynek. Mert ha egy polgármester úgy talál dönteni, hogy hetente fertõtlenítenek, akkor jöhet az ellenõrzõ szerv azzal, hogy mi az hogy már hat nap telt el az utolsó fertõtlenítés óta, és supp egy nagyot a polgármester fejére.
Nem utolsósorban: szabad különbséget tenni az állampolgárok között olyan alapon, hogy ki lakik tömbházban és ki egyéni házban? Egyiknek jár egy bizonyos szolgáltatás, a másiknak nem? Az ilyet úgy hívják, hogy diszkrimináció.
2. Köztudott, hogy a járvány kitörése óta számos termék ára lényegesen megemelkedett. Tipikusan az élelmiszereké és a fertõtlenítõ szereké. Ezért nagy a felháborodás a lakosság körében, s ezt tudják jól a hatóságok is, érzik, hogy tenniük kell valamit az árak terén. S tettek. Megtiltották az áremelést a villanyáram, a hõenergia, a földgáz, a víz, a szemétszállítás és az üzemanyagok területén. Vagyis megkeresték azokat a termékeket, amelyek ára nem emelkedett a napokban (sõt, az üzemanyagoké látványosan csökkent), s várhatóan amúgy sem emelkedne, éppen azért, mert az irántuk való kereslet inkább csökken mint nõ. Na ezek árát halált megvetõ bátorsággal és drákói szigorral plafonálták! Mint a mesebeli lány, hoztak is meg nem is. A cinikus populizmus netovábbja!
3. Állítólag (azért állítólag, mert ugyan tegnap este a belügyminiszter bejelentette, de még nem latható nyoma a Hivatalos Közlönyben, ellentétben a fent említett rendelkezéseket tartalmazó 4. Katonai Rendelettel) drasztikusan megemelték a rendkívüli intézkedések megszegése esetén kiróható büntetéseket. Olyannyira, hogy az alsó határ 100 lej helyett 2000 lej lett! Jogos kérdés az, hogy ez hozzájárul-e annak a célnak az eléréséhez, hogy az emberek kevesebbet járkáljanak? Szerintem nem valószínû, maximum az lesz a hatása, hogy aki ki akar menni, az jobban odafigyel, hogy az útját lepapírozza. (Ide értendõk azok is, akik imádnak naphosszat kint járkálni, s van erre a célra elegendõ papírjuk.) Arra ellenben kiválóan alkalmas ez az intézkedés, hogy még nagyobbat üssenek annak a fejére, aki amúgy fontos ügyben megy el otthonról, de elfelejt papírt gyártani. Magyarán használni ugyan nem használ, de legalább árt!
S még csak két hét telt el a rendkívüli állapotból, ami várhatóan hosszan el fog húzódni. Márpedig Murphy anno megmondta, hogy ami jól kezdõdik az rosszul végzõdik, s ami rosszul kezdõdik, az pedig még rosszabbul végzõdik. Erre számíthatunk bízvást.
De hogy végleg búnak ne eresszük a fejünket, hadd zárjam egy ide illõ viccel:
Elmegy Icik a rabbihoz, azzal, hogy betegednek meg a juhai, egy már ki is múlt. A rabbi azt tanácsolja, hogy adjon nekik kamillateát. Elmegy, ad. Pár nap múlva visszamegy azzal, hogy sajnos nem használt, további három kimúlt. Ekkor a rabbi azt tanácsolja, hogy adjon nekik petróleumot. Elmegy, ad. Pár nap múlva még szomorúbban megy vissza azzal, hogy sajnos nem használt, újabb öt kimúlt. Mire a rabbi: adjál nekik sósavat. Elmegy, ad. Újabb pár nap múlva földig érõ orral megy vissza a hírrel, hogy sajnos az sem használt, az utolsó juhai is kimúltak. Mire a rabbi: kár, pedig még lett volna ötletem!