Mint köztudott, az elmúlt években jogerõs bírói ítéletek egész sora mondta ki (jellemzõen a Dan Tanasã féle egyesület kérésére), hogy a román alkotmány és az államnyelv elleni merénylet nyilvános helyen magyar nyelvû szöveget a román mellé, s nem alája elhelyezni. S mivel bírói ítéletekrõl van szó, azokat be kellett tartani, másképp az érintettek csillagászati büntetéseket kockáztattak.
Tudva azt, hogy Románia a “kisebbségek Kánaánja”, egy olyan ország, amelyik számos nemzetközi egyezményben vállalt garanciát arra, hogy tiszteletben tartja a nemzeti közösségek jogait, sejthetõ, hogy ezek az ítéletek nélkülözik a jogalapot. De hogy ez több legyen mint sejtés, nemrég két próba-pert indítottunk, melyekben azt kértük, hogy a bíróság kötelezzen román hatóságokat, hogy idegen nyelvû szövegeket a román nyelvû alá helyezzenek át. Nem meglepõ módon alapfokon mindkét pert elvesztettük, s mivel az egyik perben már az ítélet indoklását is megkaptuk, így immár lehetõség van két konkrét esetet összehasonlítani:
1.
Az elsõ a 937/96/2018-as ügy, amelynek tárgya ezek a feliratok:
Az ADEC véleménye szerint ezek törvénysértõek, ezért bírósághoz fordult, a következõ kéréssel:
Válasziratában a város polgármestere arra az álláspontra helyezkedett (amint az az alább látható ítélet 7. oldalán látható), hogy ebben az esetben két releváns jogszabály létezik (az 500/2004-es törvény, amelyik azt mondja ki, hogy a román és a más nyelvû szöveget ugyanolyan méretû és típusú betûkkel kell írni, és a 215/2001-es törvény, amelyik azt mondta ki, hogy olyan településeken ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20%-ot, a közérdekû információkat magyarul is közzé kell tenni), márpedig ezek a feliratok mindkét törvény elõírásainak megfelelnek.
Annak ellenére, hogy ez az álláspont helyes, íme mit döntött a bíróság:
Amint a 9. oldalon látható, a bíróság véleménye szerint nem az említett két jogszabály érvényes ebben az esetben, hanem az 1206/2001-es Kormányhatározat, amelyik azt mondja ki, hogy az intézmények magyar nyelvû névtábláját a román nyelvû alá kell elhelyezni. Látható módon a bírót egyáltalán nem zavarta az a tény, hogy az említett névtáblák az elõírásnak megfelelõ módon megtalálhatóak a bejárat mellett, ezeknek a feliratoknak semmi közük azokhoz.
A második a 40/43/2020-as ügy, aminek a tárgya egy a kormány honlapján található fénykép, amin román és angol felirat van, egy szintem elhelyezve:
Nyilvánvaló módon a két eset teljesen egyforma, ezért az általunk beadott panasz szinte szó szerinti másolata az ADEC panaszának, ugyanazt az érvelést és ugyanazokat a jogi hivatkozásokat használtuk mi is:
Válasziratában a kormányt azt közölte (amint az az alább látható ítélet 4. oldalán látható), hogy ebben az esetben egy releváns jogszabály létezik,az 500/2004-es törvény, márpedig ezek a feliratok ezen törvény elõírásainak megfelelnek.
S itt érkezik a meglepetés (?), ugyanis ebben az esetben a bíróság az elõbbivel ellentétes döntést hozott:
Amint az 5. oldalon látható, abban az áll, hogy a releváns törvény az 500/2004-es, s mivel a kormány azt betartotta, ezért a kérésünk megalapozatlan.
Konklúzió:
Nyilvánvaló módon igaz az, hogy az ilyen esetekre érvényes törvény az 500/2004-es, ami a fent jelzett elõírást tartalmazza.
Hasonlóképpen nyilvánvaló, hogy az a tény, hogy a román az állam hivatalos nyelve azt jelenti, hogy azt használják a közhivatalokban (tehát minden közalkalmazott köteles ismerni) és azon készülnek a hivatalos dokumentumok. De ennyi, semmi több, szó nincs arról, hogy magasabb rendû lenne mint más nyelvek, vagy hogy más nyelvû szöveget csak a román alá lenne szabad elhelyezni, ezek sovén kitalációk.
Éppen ezért teljesen törvényesek a kormány honlapján található fényképek (van még az általun vitatotton kívül akárhány ugyanolyan), nem törvénytelen a személyi igazolványok feliratozása (ahol a francia és az angol szöveg a román mellett és nem alatt van), és így tovább.
Ha ellenben a kisebbségek “példa értékû” kezelésen a téma, akkor két dolog történik:
- Azon jogszabályokba, amelyek tárgya az, hogy intézmények kötelesek valamit kisebbségi nyelven is feltüntetni, a szabály alkotói mindig gondosan beleírják azt is, hogy azt a román szöveg alá kell írni.
- Minden más esetben a bíróságok az 500/2004-es törvény helyett az 1206/2001-es Kormányhatározatot alkalmazzák, annak ellenére, hogy azt törvény tiltja. (Ugyanis a Polgári Törvénykönyv 10. cikkelye világosan kimondja, hogy az analógia alkalmazása tilos, minden olyan jogszabályi elõírás ami eltér az általános szabálytól s jogokat korlátoz, kizárólag az adott jogszabályban meghatározott helyzetekben alkalmazható. Következésképpen az intézmények névtábláira vonatkozó szabály nem alkalmazható semmilyen más felirat esetében.)
Ilyen esetben nem lehet fellebezni? Vagy tovabb, nemzetkozi birosaghoz, forumhoz fordulni? Valoban, barmilyen laikus, objektiven gondolkodo ember is latja, hogy ez igy valoban nem igazsagos.
Két dolog:
1. Ez még nem jogerõs ítélet, tehát fellebbezni lehet ellene, meg is tettük.
2. A végeredményt majd más perekben lehet használni akár az emberjogi bíróságon is, a diszkriminációt bizonyítandó. Ugyanis ezekben a perekben helyes ítélet született (és fog is bizonyára), a gond nem ezekkel van, hanem azokkal, ahol ellentétes a döntés.
Az én legitím kérdésem a következő:
EMIATT A NYILVÁNVALÓAN DISZKRIMINATíV DÖNTÉS MIATT, FOGNAK A NEMZETKÖZI BíRÓSÁGOKHOZ FORDULNI? MIÉRT NEM FORDUL SENKI MAGYAR ÜGYEKBEN HÁGÁHOZ VAGY STRASSBOURGHOZ? MIÉRT NEM TESZIK AZT, MINT MINDEN MÁS ÁLLAMPOLGÁR, VAGY SZERVEZET, AMIKOR IGAZSÁGTALAN DÖNTÉS SZÜLETIK ELLENE? MÉG A RABOK IS A NEMZETKÖZI BíRÓSÁGOKHOZ FORDULNAK, MERT HIDEG VOLT A KÁVÉJUK, VAGY NEM VOLT INTERNETJÜK A CELLÁJUKBAN, DE A MAGYAR SZERVEZETEK SOHASEM FORDULNAK NEMZETKÖZI BíRÓSÁGHOZ:
– SEM A SZÉKELY ZÁSZLÓK,
– SEM A FELIRATOK,
– SEM AZ ISKOLABEZÁRÁSOK,
– SEM BEKE iSTVÁNÉK,
– SEM AZ ÚZ VÖLGYE,
SEM EGYÉB, A MAGYAROKAT IGAZSÁGTALANUL MEGBÉLYEGZŐ, ELíTÉLŐ, JOGAIKAT KORLÁTOZÓ ÜGYEKBEN.
MMMIIIÉÉÉRRRTTT???
Kérdéseire a válaszokat megtalálja korábbi bejegyzéseinkben.
Álltalánosságban azt fontos tudni, hogy bírósághoz a közvetlen érintettek, illetve jogvédõ szervezetek fordulhatnak, s mi ezt rendszeresen meg is tesszük.