Ma kézhez kaptuk a Székelyudvarhelyi Bíróság ítéletét, amivel elutasították azt a kérésünket, hogy a tavaly januárban azonosított táblafestõt állítsák bíróság elé etnikai uszítás miatt is (ne csak rongálásért).
Ha valaki nem emlékezne már, errõl az esetrõl van szó. S tekintettel arra, hogy Székelyudvarhelyen a helyi (tehát nem az állami) rendõrség tette a dolgát, az elkövetõt sikerült azonosítani, aminek ez lett a következménye.
Mivel éltünk a gyanúperrel, hogy az illetõ megússza annyival, hogy megfizettetik vele a táblák letakarításának a költségeit, tettünk az ügyben egy büntetõ panaszt etnikai uszítás miatt, s felhívtuk az ügyészség figyelmét arra is, hogy ha egy bûncselekményt etnikai indíttatásból követnek el, akkor az súlyosbító körülménynek számít.
Az ügyészség alaposan kivizsgálta az ügyet (s ezt most komolyan így kell érteni, meglepõen vaskos iratcsomó lett az eredmény), ennek ellenére a panaszunkat ejtette, amint az itt látható:
Tekintve, hogy azt gyakorlatilag csak kijelentette, anélkül, hogy bár egy tõmondattal megindokolta volna, a fõügyészhez fordultunk, s kértük az ügyész rendeletének a megsemmisítését és az eljárás elindítását. A fõügyész már kicsit jobban megerõltette magát, de az eredményen nem változtatott:
Így maradt az utolsó lehetõség, panaszt tettünk a bíróságon, s attól kértük, hogy állapítsa meg, hogy az ügyészség nem végezte az elvárható szakmaisággal a munkáját, semmisítse meg az panasz ejtésére vonatkozó rendeletet s kötelezze az ügyészséget a kivizsgálás folyatatására, illetve ha úgy értékeli a már meglevõ bizonyítékok alapján, hogy a panaszunk megalapozott, akkor indítsa el az eljárást az elkövetõ ellen.
A tárgyaláson szóban is elõadtuk az érveinket, kiemelve két dolgot:
- A hatóságok nagyon elnézõen kezelik az uszítási ügyeket (errõl bõvebben itt), ennek pedig az a következménye, hogy szaporodnak az ilyen esetek.
- A tett azt eredményezte, hogy különbözõ internetes oldalakon rengetegen írtak gyûlölködõ bejegyzéseket és hozzászólásokat. Ezek esetében panaszt tettünk a Diszkriminációellenes Tanácsnál, s az határozatban mondta ki, hogy azok diszkriminációnak minõsülnek. Márpedig ha egy cselekedet diszkriminációt vált ki, akkor az nyilvánvaló módon diszkriminációra való uszítás.
A bíró pár napot gondolkozott, majd úgy döntött, hogy elutasítja a panaszunkat. Az indoklás a mai napon érkezett, és így néz ki:
A közel hat oldalból négy és fél az érveink összefoglalása, elmondható, hogy lényegében tartalmazza a lényegét annak, amit mi hosszabban kifejtve nyújtottunk be a bíróságra. Ezzel szemben az ítélet lényege egyetlen mondat, az 5. oldal utolsó elõtti bekezdése. Ahhoz pedig nem kell hosszú éveken át a jogi egyetem padjait koptatni, hogy egyértelmû legyen: ez az indoklás vérlázító. Elég ezt alátámasztandó csak az elõzõ bekezdést elolvasni, amiben az uszítás definícióját idézi a bíró, hisz abban az áll, hogy “prin orice mijloace”, vagyis bármilyen módon. Ilyen “bármilyen mód” például az, amikor az éj leple alatt valaki egy gyalázkodó szöveget fest egy ház falára. Arról nem beszélve, hogy milyen “hatékonyan” lehet uszítani például egy tévémûsor révén, ahol az uszító nyilván nincs egyszerre egy idõben egy helyen a nézõkkel.
Nem mellékes szempont: mint az iratcsomóból kiderül, egy többszörösen visszaesõ, börtönviselt személyrõl van szó, akit más ügyekben gondolkodás nélkül elítéltek, ezzel szemben most megtapasztalhatta, hogy ha a cselekmény a magyarok ellen irányul, akkor nyert ügye van. Lehet tippelni, hogy a jövõben fog-e hasonló cselekedeteket elkövetni.
Marad tehát ebben az esetben is az Emberjogi Bíróság, hátha annak a bírái másképp fogják értelmezni ezt a helyzetet.
Cu parere de rau, chiar nu vad unde.i discriminarea! Legal vorbind.
Cu respect, o zi buna!
Fiecare dintre noi are dreptul ca la intrarea în localitatea în care trãieste denumirea acesteia sã fie scrisã în limba lui maternã. Cel care acoperã cu vopsea o denumire în limba maghiarã afecteazã acest drept, discrimineazã etnicii maghiari. Aceasta contravine OG 137/2000.
În altã ordine de idei, tot legal vorbind este vorba de faptul, cã legea prevede obligativitatea inscriptionãrii bilingve, astfel cel care a acoperit denumirea în limba maghiarã cu vopsea a încãlcat si acea lege.
Iar acest caz este si mai problematic datoritã faptului, cã judecãtorul în loc sã aplice legea a interpretat-o într-un mod partizan, cu scpul vãdit de a disculpa fãptuitorul. Si procedând asa a dat apã la moara lui si a celor de teapa lui, care comit si vor mai comite astfel de fapte, vãzând cã se poate.
Si mai este un aspect: fapta respectivã a avut un ecou extrem de puternic în societate, îndemnând sute si sute de persoane sã-si manifeste sentimentele (de obicei fãrã vreun temei, bazate pe dezinformare si legende urbane) negative fatã de maghiarii. Chiar poate cineva crede, cã toate acestea sunt OK?
Ugyanez törtènne ha lefùjnàm a romàn feliratokat?