Nem, nem a nemzeti kisebbségekkel, ezt tudja már mindenki, legalább hallomásból. Ezzel szemben példásan elnézõ módon illetve támogatóan bánik azokkal, akik a magyarságot gyalázzák, uszítanak ellene, illetve egyéb hasonló tetteket követnek el. Álljon itt erre két friss példa:
- A több mint két évvel ezelõtti táblamázolós esetre bizonyára sokan emlékeznek, már csak azért is, mert kivételes módon azonosították az elkövetõt (hála annak, hogy Székelyudvarhelyen nem csak állami, hanem helyi rendõrség is van). Aki felfrissítené az emlékezetét az egész történetrõl, az megteheti itt.
Idõközben bíróság elé is állították az illetõt, s – bizonyára tekintettel arra is, hogy többszörös visszaesõ, rengeteg bûncselekmény volt már a számláján – börtönbüntetésre ítélték (amint az itt látható). Na nem évekre (az csak azoknak a székelyeknek jár, akik semmit nem követnek el), csak hat hónapra.
Ebbe õ nem nyugodott bele, fellebbezést nyújtott be, s azért, hogy az sikeres legyen, egyezkedésbe kezdett az õt feljelentõ hatósággal. Ott pedig hogy-hogy nem, megértésre talált. Ez már csak azért is igen furcsa, mert ugyanaz a hatóság nem gyõz panaszkodni azért, hogy õt folyamatosan mekkora károk érik (lásd itt), s amikor végre valakit elkapnak és példát lehetne statuálni, akkor hirtelen odalesz a harciassága. Legalábbis az tény, hogy ezzel az elkövetõvel békét kötöttek és visszavonták a panaszukat. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a az illetõ fellebbezésének a Marosvásárhelyi Táblabíróság helyt adott és felmentette, így nem kell még arra a kis idõre sem börtönbe vonuljon, megúszta azzal, hogy megtérítette az okozott (fizikai) kárt, kifizetett 500 lej perköltséget és elkobozták tõle a festékes tubust.
Ez az a pont, ahol kiderül, hogy mekkora jelentõsége volt annak, hogy az ügyészség nem emelt vádat az illtetõ ellen uszításért is, ugyanis abban az esetben a Székely Figyelõ is beléphetett volna a perbe, s azt pedig garantálhatjuk, hogy velünk nem tudott volna peren kívüli megállapodásra jutni, mi nem vontuk volna vissza a panaszunkat, aminek az lett volna az egyenes következménye, hogy másodfokon a táblabíróság nem tudta volna felmenteni.
Így már tényleg csak az maradt, hogy esetleg évek múltán a strasbourgi bíróság igazat ad nekünk, s annak nyomán perújrafelvételt kezdeményezhetünk. - A másik történet lényegében egy felvonás egy sorozatból (amire érdemes lesz egyszer külön is kitérnünk), s arról szól, hogy Dan Tanasã panaszt nyújtott be a Diszkriminációellenes Tanácshoz Gyergyóremete önkormányzata ellen, azért, mert az egy magyar nyelvû helyi újságot tesz közzé a honlapján. A “községháza” feliratok és a székely zászlók eltávolítását célzó kezdeményezései mellett ez is egyik kedvenc szórakozása, az elmúlt tíz év viszonylatában 14 ilyen kezdeményezését sikerült azonosítanunk. Itt most a részletekben nem megyünk bele, csak jelezzük, hogy ezekben az ügyekben (szerencsére) nem létezik egységes joggyakorlat, a Diszkriminációellenes Tanács is meg a bíróságok is hol így, hol úgy döntenek. S azért, hogy ebben az esetben sikerüljön egy pozitív jogerõs ítéletet elérni, ebbe a perbe a Székely Figyelõ is belépett, további érvekkel kerekítve ki az önkormányzat jogi képviselõjének amúgy is megalapozott keresetét, illetve fellebbezését. A tárgyalásra tegnap került sor, s azon az alapítványunk képviselõje is részt vett és szóban is kifejtette, hogy miért alaptalan a Tanasã kérése illetve jogszerûtlen és törvénytelen a Diszkriminációellenes Tanács és az alapfokon eljáró táblabíróság döntése, amivel az elsõ pénzbüntetésre ítélete az önkormányzatot, a második pedig megerõsítette azt a döntést. A tárgyalás teljesen normálisan zajlott le, a bírói tanács látszólag értett mindent, nem volt semmi kérdésük. Mint késõbb kiderült, ez vélhetõen annak volt köszönhetõ, hogy legalábbis a fejükben már készen volt az ítélet, amivel újabb örömöt szereztek Tanasã-nak, aki ismét az igazság bajnokaként verheti a mellét, hogy lám, igaza volt, ezt maga a Legfelsõ Bíróság erõsítette meg.
Így néz ki az a minta-ország, ahol az államelnöktõl le az utolsó segédmunkásig bárki bátran belerúghat a magyarokba, mert garantáltan nem lesz bántódása, errõl gondoskodnak az állam különbözõ intézményei. Mely intézményeket – csak hogy lássuk a helyzet perverz voltát – a mi adóinkból is tartják fenn.