Arról számtalan esetben beszámoltunk már ezen az oldalon, hogy Románia a kisebbségek Kánaánjának nevezi magát, miközben rendszeresen semmibe veszi a kisebbségi jogokat, függetlenül attól, hogy azok a saját alkotmányában vannak rögzítve, avagy a parlament által ratifikált nemzetközi egyezményekben. A mai nap azzal szembesültünk, hogy a hatóságoknak van gondjuk arra is, hogy esetenként a román anyanyelvû állampolgárokat is semmibe vegyék, hadd érezzék, hogy õk fontosabbak az állam számára mint mi magyarok, de azért annak a fontosságnak is megvannak a maga határai.
Erre példa az, ha a néha autót is vezetõ polgárnak lejár a jogosítványa és szeretné kicserélni. Ezt megteheti hagyományos módon, vagyis elutazik a megyeszékhelyre, elmegy az illetékes hivatalba, s aztán ott hosszas sorban állás után vagy szerencséje van, vagy nem kerül sorra a munkaidõ lejártáig. Van azonban korszerûbb módszer is, elõzetesen idõpontot lehet foglalni, ráadásul onlájn, a prefekturák honlapján. Ezeket hosszas fejetlenség/összevisszaság után (amikor minden prefektus az ismerõse cégével készíttetett egy ilyen-olyan honlapot) egységesen a Belügyminisztérium készíttette el, s a https://XX.prefectura.mai.gov.ro/ címen érhetõek el (ahol XX a megye nevének két betûs rövidítése, ami a rendszámokon is szerepel). Ellátogathat tehát az ember a megyéje prefekturájának a honlapjára, ott viszonylag könnyen megkeresi azt a menüpontot, hogy idõpont-foglalás jogosítvány cseréjéhez, s viszonylag egyszerûen boldogul. A viszonylagosság abban áll, hogy attól függõen boldogul egyszerûen vagy nem, hogy milyen családnevet örökölt az õseitõl és milyen keresztnevet kapott a szüleitõl. Ha szerencséje van, akkor az idõpont lefoglalása banális pár kattintás, ehhez mindössze az kell, hogy a családja a római birodalomból származzon, s szülei konzervatívizmusa például abban nyilvánuljon meg, hogy korabeli keresztnevet adtak neki. Más szóval: a siker feltétele az, hogy az ember neve csak a latin ábécé betûit tartalmazza. Illetve még két kivétel megengedett, a szóköz (bizonyára azok kedvéért, akiknek több keresztnevük van), illetve az aposztróf (itt már megáll a tudomány, nem is tippelhetõ, hogy az miért megengedett egy névben). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez csak egy feltételezés, amit ennek alapján lehet levonni:
Ugyanis a magunk részérõl esküdni mernénk, hogy az “Á” és az “á” betûk (caractere alfabetice), de a minisztérium honlapjának errõl más a véleménye, amint a képen látható. S ez persze érvényes az “â”-re meg a “ã”-re is, tehát a kiszúrás etnikumfüggetlen.
Innen kezdve az embernek két választása van:
- Ragaszkodik a nevéhez, amit õseitõl meg a szüleitõl kapott, s lemond arról, hogy idõpontot foglaljon ezen a módon.
- Erõszakot követ el magán, beírja a nevét ékezetek nélkül, s utána módja lesz az idõpont-foglalásra.
A történetnek két érdekessége is van:
Egyik az, amire már utaltunk fennebb, nevezetesen hogy ebben az esetben a minisztérium nem diszkriminál, ezzel a módszerrel a legrománabb románokkal is kiszúr, õk sem írhatják be a nevüket helyesen, ha az netán ékezetes betût is tartalmaz.
A másik pedig az, hogy ezt a rendszert ugyanaz a Belügyminisztérium készíttette és használja, amelyik a személyi igazolványokat készítõ rendszert is mûködtetni, márpedig ott semmi gond nincs, az mindenféle ékezetes betût tud kezelni. Következésképpen a minisztériumban tudják, hogy léteznek ékezetes betûket tartalmazó nevek, s amikor akarják, akkor tudják azokat is kezelni.
Márpedig ez nem valami engedmény az állampolgárok felé, az ország által ratifikált Kisebbségi Keretegyezmény 11. cikkelye világosan kimondja, hogy az állam kötelessége biztosítani azt, hogy a polgárai a nevüket helyesen használhassák. A jelek szerint szükséges a minisztériumot erre a kötelességére emlékeztetni. Rajtunk nem múlik, ezt mi már meg is megtettük.