2020 márciusában tettünk panaszt az úzvölgyi “hõs” fogorvos ellen xenofób uszítás miatt, konkrétan azért, mert egy általa szervezett rendezvényen elszavalták Eminescu “Doina” címû versét, ami maga a tömény idegengyûlölet, lényegében arról szól, hogy szegény románokat mindenféle más gonosz, visszataszító, stb. nemzetek nyomják el a saját hazájukban.
Az eset mint olyan roppant egyszerû, nem igényelt szerteágazó és bonyolult nyomozást, az ember azt hinné, hogy az ügyészség gyorsan a végére jár s intézkedik. No de Romániában élünk, tehát nyilván nem ez történt, kerek egy évbe telt míg (nyilván nagyon alapos) kivizsgálás után érkezett a Brassói Bíróság melletti Ügyészségrõl az ügyészi rendelet, amiben az állt, hogy a panaszt megalapozatlanként ejtették. (Ha már mindenki leült és jól megkapaszkodott, mondjuk konkrétabban is: mi a 31/2002-es Sürgõsségi Kormányrendelet megsértése miatt tettünk panaszt, az ügyész rendeletében pedig az áll, hogy márpedig nincs igazunk, az illetõ nem sértette meg a Btk. 369. cikkelyét!)
Ez ellen természeteseten panaszt tettünk az ügyészség fõügyészénél, mely panaszt a törvény értelmében 20 napon belül köteles lett volna megoldani. De természetesen nem oldotta meg 20 napon belül. Mikor eltelt már négyszer 20 nap, írásban érdeklõdtünk, de eredménytelenül. A továbbiakban ezt megismételtük – immár sürgetéssel megfejelve – újra és újra, egy teljes éven keresztül (!!!), de nem bírtuk rávenni a fõügyészt arra, hogy megoldja a panaszunkat.
Látva ezt idén májusban a bíróságon tettünk panaszt, kérve, hogy az állapítsa meg, hogy az ügyész rendelete elleni panaszunk megalapozott és utasítsa az ügyészséget a kivizsgálás folytatására. Ott már valamivel jobban haladtunk, mert mindössze két hónapba telt míg megszületett a döntés, a bíró helyt adott a kérésünknek és elrendelte a kivizsgálás folytatását. Történt mindez (könnyû kiszámítani) idén júliusban.
Ha ellenben valaki azt gondolná, hogy az ügyészség végre valóban munkához látott, az természetesen téved. Ez úgy derült ki, hogy nemrég levélben kértük õket, hogy több kivizsgálás alatt álló panaszunkat – köztük ezt is – vonják össze egy iratcsomóba, s egységesen vizsgálják ki. (Tettük ezt azért, hogy hadd lássák, hogy a bepanaszolt személy futószalagon sérti a törvényt, illetve azt is reméltük ettõl, hogy kicsit felgyorsul a kivizsgálás.) Erre válaszképpen az ügyészség arról tájékoztatott, hogy az összevonás ezen ügy esetében nem lehetséges, mert azt már másfél évvel ezelõtt lezárták azzal, hogy ejtették a panaszt. Írták ezt angyali ártatlansággal, mintha a képviseletükben egy ügyész nem ült volna ott a tárgyalóteremben, amikor ama rendelet elleni panaszunkat tárgyalta a bíróság.
Ezen a válaszon kicsit már mi is meglepõdtünk (nagyon nem, mert tudjuk, hogy Romániában élünk), de túltettük magunkat rajta, s tájékoztattuk õket, hogy van az tovább is, elvégre júliusban a bíróság helyt adott a panaszunknak, tehát az ügy nincs lezárva, folytassák csak a kivizsgálást. Mire már másnap érkezett az újabb – meglepõ? ugyan, dehogy – válasz: õk folytatnák, de a bíróság a tárgyalásra bekérte tõlük az iratcsomót, s még nem küldte vissza.
Nosza írtunk a bíróságnak is, s megkértük õket szépen, illedelmesen, hogy ha netán már nincs szükségük arra az iratcsomóra, küldjék vissza az ügyészségre, mert õk égnek a munkavágytól, csak hiányzik a munka tárgya. Amire megérkezett a mai nap a bíróság válasza: kérésünk meghallgatásra talált, már ma vissza is küldték az iratcsomót.
S hogy ne gondolja valaki, hogy ez valami kivétel, itt van egy még olyanabb példa, egy panasz, amit több mint 5 évvel ezelõtt tettünk bizonyos Radu Banciu ellen (Bukarestben, az 1. Kerület Bírósága melletti Ügyészségen), aki egy mûsorában jó negyed órán keresztül gyalázta a magyarokat, válogatott sértésekkel.
Abban az esetben az ügyészség három évet és még egy hónapot szánt az alapos kivizsgálásra (ami elvileg annyiból kellett volna álljon, hogy megnézik azt a felvételt, ami ma is elérhetõ a neten), s levonják belõle a következtetéseket. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy a panaszt ejtették, mert ugyan a lehetõ legpontosabban volt megfogalmazva, megjelölve a hely, ahol meghallgatható, mégis “összetévesztették” egy másik, pár nappal korábbi mûsorral, ami miatt a Diszkriminációellenes Tanács még annak idején megbüntette az illetõt. Így diadalmasan jelentették, hogy ugyanazon cselekedetért kétszer nem lehet senkit megbüntetni, tehát a panaszunk tárgytalan.
Lett ebbõl is panasz a fõügyészhez majd a bíróságon, s ott csodák csodája a bíró szintén a kivizsgálás folytatását rendelte el. Mely kivizsgálás ugyebár a negyedórás felvétel megnézésébõl állna, mivel a panaszos és a bepanaszolt kihallgatása már korábban megtörtént, jegyzõkönyvük ott van az iratcsomóban.
A bíró ítélete született tavaly áprilisban, s talán mondanunk sem kell, hogy azóta az ügyészség nem tudott megbirkózni ezzel a feladattal, illetve ismételt érdeklõdéseinket is válasz nélkül hagyta. Következett tehát az, hogy múlt hónapban ismét bírósághoz fordultunk, kérve, hogy az szabjon határidõt a nyomozásnak (vagyis mondja ki, hogy mikorra kell azt az ügyészségnek befejezni). Az meg szabott. Tekintettel az ügy igen bonyolult voltára (tévedés ne essék, ezt némi cinizmussal mi mondjuk, a bíró nem indokolta semmivel a döntését), a határidõt jövõ május végében állapította meg!
S akkor összegezzünk:
Egy banális panasz kivizsgálása beletelt egy évbe, a másiké több mint háromba.
A fõügyész a hozzá intézett panaszt 20 nap helyett 14 hónap elteltével sem oldotta meg.
A bíróság ugyan utasította az ügyészséget a kivizsgálás folytatására, de több mint 5 hónap eltelte után se juttatta vissza az iratcsomót az ügyészségre, hogy az eleget tehessen annak az utasításnak.
Ha a bíróság tartja az ígéretét, akkor kettõ év és kilenc hónap után az ügyészség végre hozzáláthat a panasz érdemi kivizsgálásához. Mely kivizsgálás idõtartamát ezek után nem mernénk megtippelni.
A másik esetben egy szintén banális panasz kivizsgálása több mint 5 éve húzódik.
Ráadásul abban az esetben a bíró adott még további fél év haladékot az ügyészségnek, illetve arról is dönt, hogy ha az akkorra sem végzi el a dolgát, akkor csak további egy hónap elteltével fordulhatunk ismét bírósághoz, kérve, hogy az állapítson meg egy újabb határidõt, amikorra az ügyészségnek meg kell oldani az ügyet. (Ha bírják még követni, mert elismerjük, hogy nem könnyû.)
Költõi kérdések:
Vajon ha az elsõ esetben nem fordulunk bírósághoz, a fõügyész valaha is válaszra méltatta volna-e a hozzá intézett panaszunkat?
Vajon ha nem írunk a bíróságnak, akkor az saját kezdeményezésbõl mikor küldte volna vissza az ügyészségre az iratcsomót?
Vajon a bukaresti ügyészség megoldja-e a panaszunkat jövõ május végéig, vagy júliusban ismét kénytelenek leszünk a bírósághoz fordulni?
A konklúziókat már le se vonjuk, mert az meg tudják tenni bizonyára a tisztelt olvasók is. Fõleg azok, akik életükben találkoztak már Franz Kafka mûveivel.