Az év elején petíciót intéztünk az Országos Rendõrparancsnokhoz, amiben – hivatkozva a Kisebbségi Keretegyezményre és a Nyelvi Chartára, illetve az azokat a román jogrendbe emelõ törvények elõírásaira – azt kértük, hogy azokon a településeken illetve azokban a megyékben, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20%-ot, biztosítsák a magyar nyelv használatát a rendõrségeken. A petíciónkra választ nem kaptunk, ellenben egy idõ után kiderült, hogy azért nem, mer az országos parancsnok a petíciónkat azokhoz a megyei rendõrségekhez továbbította ahol jelentõs számban élnek magyarok. Így egy idõ után érkezni kezdtek a válaszok a megyei rendõrparancsnokoktól. Azok közül most kettõrõl szólunk, mert azokban a megyékben eredményrõl számolhatunk be.
Hargita megyébõl a válasz még februárban megérkezett, s abban arról tájékoztattak, hogy megyei rendõrség rendelkezik magyarul tudó rendõrökkel, így biztosítják a magyar nyelv használtát az állampolgároknak minden olyan esetben, amikor azt kérik.
Ezt tesztelendõ egy magyar nyelvû petíciót intéztünk a megyei rendõrparancsnokhoz, amiben azt kértük, hogy az eredeti petícióban említett jogszabályoknak megfelelõen helyezzenek ki magyar nyelvû névtáblákat a megyében mûködõ rendõrségekre.
Választ ugyan nem kaptunk rá 30 napon belül, de a rendõrség szóvivõje telefonon jelezte, hogy nagyon elfoglalt, kicsit késni fog, s ez már önmagában egy értékelendõ gesztus volt. S végül szerdán megérkezett a válasz is, ami ugyan román nyelvû és a konkrét kérésrõl semmi konkrétat nem mond, ellenben érdemi válasznak tekinthetõ (ami azért értékelendõ, mert létezik egy belügyminiszteri rendelet, ami azt mondja ki, hogy ha egy belügyi alárendeltségû intézményhez nem román nyelvû petíciót intéz valaki, arra csak azt kell válaszolni román nyelven, hogy nyújtsa be a petícióját románul) és az áll benne, hogy a megyei rendõrség szintjén meghoztak minden olyan intézkedést, ami a Nyelvi Charta gyakorlatba ültetését célozza, így kimondatlanul benne van az is, hogy eleget tesznek a kérésnek.
A biztonság kedvéért azonban újabb levélben fordultunk a parancsnokhoz, amiben:
- Felhívtuk a figyelmét arra, hogy magyar nyelvû petícióra õ is magyarul kell válaszoljon, s ezt bizonyára módjában van megtenni, mert a válaszból az derül ki, hogy van olyan személy a megyei rendõrségen aki tud magyarul.
- Jeleztük, hogy értékeljük azt, hogy nem alkalmazta a fent említett miniszteri rendeletet hanem érdemben válaszolt a petíciónkra.
- Végül jeleztük azt is, hogy a konkrét kérésünkre nem tért ki, de mi a válaszát úgy értelmezzük, hogy ki fogják tenni a magyar nyelvû névtáblákat.
A Bihar megyei válasz az eredeti petícióra márciusban érkezett, s ugyan a megfogalmazása visszafogottabb (a reális igényre és a rendelkezésükre álló erõforrásokra hivatkozik), de lényegén azt mondja, hogy az állampolgároknak Bihar megyében is lehetõségük van a magyar nyelvet használni a rendõrségeken, esetenként fordítók bevonásával.
Hargita megyéhez hasonlóan a Bihar megyei rendõrparancsnoknak is elküldtük a magyar nyelvû névtáblák kihelyezésére vonatkozó magyar nyelvû petíciót. Arra a Hargita megyeihez képest rövidebb, de konkrétabb válasz érkezett tegnap. Mint látható, abban az áll, hogy valóban léteznek a megyében olyan települések, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20%-ot, s ott a lehetõ legrövidebb idõn belül ki fogják helyezni a magyar nyelvû névtáblákat!
Ezek szerint a magyar nyelv használata a rendõrségen Bihar és Hargita megyében – legalábbis elméletben – megoldott, annak a lehetõsége a két megye rendõrparancsnokai által aláírt pecsétes iratok szerint megvan. Sokszor mondtuk, de most kifejezetten fontos megismételnünk, hogy minden jog annyi ér, amennyit használunk belõle. Tisztában vagyunk azzal, hogy létezik egy – nem föltétlen megalapozatlan – vélekedés, hogy fõleg a rendõrségen nem célszerû magyarul beszélni, mert az azt is eredményezheti, hogy negatívan fognak viszonyulni hozzánk, abból hátrányunk keletkezhet. Annak ellenére bíztatunk mindenkit arra, hogy Bihar és Hargita megyében éljen bátran ezzel a jogával, s pont azért tesszük itt közzé a rendõrparancsnokok által aláírt hivatalos válaszokat, hogy azokat bárki tudja kinyomtatni, magánál tartani, s szükség esetén hivatkozni rájuk. Ugyanis az evidencia, hogy minél többen beszélnek magyarul a rendõrökkel, annál inkább megszokottá és elfogadottá válik a számukra is a helyzet, s az által csökken annak a lehetõsége, hogy valakit hátrány érjen a magyar nyelv használata miatt.
S hogy mi a helyzet a többi magyarok által lakott megyében? Amint valami kézzelfoghatóra jutunk azok kapcsán, azokról is be fogunk számolni. Egy dolgot azonban már most elmondhatunk: az ottani magyarok is kinyomtathatják a fenti válaszokat, s azokra hivatkozva igényelhetik, hogy a megyéjükben/településükön is járjon el ugyanúgy a rendõrség. Elvégre a törvények nem csak egy-egy megyében, hanem az egész országban egységesen érvényesek.