Több mint két éve volt sajtótéma az, hogy Szatmárpálfalva polgármestere folyamatosan etnikai feszültségeket szít, illetve sérti a kisebbségi jogokat. A hír olvastán körülnéztünk a nyilvános térben, s azt tapasztaltuk, hogy a község honlapja és hivatalos Facebook oldala csak román nyelven érhetõ el.
Következésképpen felszólítottuk a polgármestert, hogy tartsa be a nyelvi jogokat, s készíttesse el a két oldal magyar fordítását is. Õ eleinte mellébeszélt, majd kerek perec megtagadta ezt, ezért panaszt tettünk a Diszkriminációellenes Tanácsnál, s az ugyan a szokott “sebességgel”, de tavaly júliusban úgy határozott, hogy a polgármester diszkriminál, majd – figyelmen kívül hagyva azt, hogy annak az áldozata több ezer ember, illetve hogy a polgármester felszólításra sem volt hajlandó betartani a törvényt – megrovásban részesítette, illetve ajánlotta neki, hogy készíttesse el a két oldal magyar változatát.
A polgármester a megrovást bíróságon támadta meg, az ajánlásra pedig – minõ meglepetés – fittyet hányt.
Nem értünk el nagyobb sikert a megye prefektusánál sem, akitõl azt kértük, hogy tegyen eleget törvényes kötelességének és biztosítsa, hogy a polgármester tartsa be a magyar nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírásokat. A prefektus ugyanis annyit megtett, hogy küldött egy felszólítást a polgármesternek, de nemsokára lecserélték, s aki utána a székébe ült az nem volt hajlandó semmit tenni. S hiába fordultunk bírósághoz, kérve, hogy az kötelezze õt arra, hogy tegye a dolgát, a per végeredménye az lett, hogy a kérésünket elutasították, azért, mert Közigazgatási Törvény helyét idõközben átvevõ Törvénykönyvben már nem “biztosítja”, hanem “ellenõrzi” (mármint a nyelvi jogok betartását) szerepel, amibõl a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ha az ellenõrzés során jogsértést tapasztal is, akkor sincs semmi tennivalója, mert nincs rá nem csak kötelezettsége, de bár hatásköre sem!
Három a magyar igazság alapon végül idén már azzal a kéréssel fordultunk a bírósághoz, hogy az kötelezze a polgármestert a magyar fordítások elkészítésére. S ugyan a polgármester szóban továbbra is kitart amellett, hogy neki olyan kötelezettsége nincs, az elsõ tárgyalás elõtt arról is értesítette a bíróságot, hogy az elsõ kérésünk (a honlap lefordítása) immár okafogyott, mert idõközben az elkészült. S láss csodát, valóban, ha valaki most látogat el a község honlapjára, akkor azt láthatja, hogy annak van magyar változata is.
A jó hír tehát az, hogy kitartással lehet eredményt elérni még Romániában is.
Ezzel szemben a rossz hír az, hogy ha minden apróság ekkora erõfeszítést igényel, akkor nagyon messze van még a cél.
A kettõbõl azonban levonható egy harmadik következtetést, ezt ajánljuk mindenki figyelmébe: ha elég sokan vállalunk bármilyen kicsi szerepet ebben a munkában, akkor van esély belátható idõn belül lényeges eredményeket is elérni.