…sok szó esik mostanában, tekintettel a bírók és ügyészek privilégiumaira, melyeket õk (persze) teljesen jogosnak mondanak és foggal meg körömmel védelmeznek. Errõl a témáról mindenkinek lehet véleménye, de ahhoz, hogy az megalapozott legyen, jó, ha az illetõnek vannak saját és konkrét tapasztalatai. Márpedig nekünk vannak, álljon itt egy példa:
2022 õszén tettünk panaszt az ügyészségen több személy ellen (köztük van egy fogorvos is) a mostanában szintén sokat emlegetett 31/2002-es Sürgõsségi Kormányrendelet kapcsán (tudják az, aminek a kiegészítését nemrég megszavazta a Parlament, s ezt a törvényt az Alkotmánybíróságon támadta meg – minõ fura egybeesés, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy lényegében azonos indoklással – az AUR és Nicusor Dan államfõ). A panaszt annak rendje és módja szerint iktatták, majd – gondolná az ember – hozzáláttak a kivizsgálásához.
Másfél év után azért már érdeklõdtünk az ügyészségen, hogy hogy halad a munka, amire azt a választ kaptuk, hogy a kivizsgálás folyamatban van. De mikor már a két évet is meghaladtuk, panaszt tettünk a bíróságon, már csak azért is, hogy utólag ne mondhassák azt, hogy mivel nem sürgettük a megoldást, inkább más ügyekkel foglalkoztak. A bíróság le is tárgyalta a panaszunkat, majd meghozta az ítéletet, aminek a lényege az, hogy kötelezi az ügyészséget, hogy 2025 május végéig oldja meg a panaszunkat, s vagy ejtse azt, vagy állítsa bíróság elé a bepanaszoltakat. De még egy “apróság” kiderült, ebbõl az ítéletbõl, nevezetesen hogy ellentétben azzal, amit jó fél évvel korábban az ügyészség közölt velünk, semmiféle kivizsgálás nem volt folyamatban, a két év alatt az ég adta világon semmit nem tett az ügyészség ebben az ügyben (2. oldal, I. fejezet, második bekezdés).
Aztán eltelt május vége, de semmiféle értesítést nem kaptunk az ügyészségrõl még hetekkel azután sem, ezért júliusban újabb panaszt tettünk a bíróságon a kivizsgálás elhúzódása miatt. Mely panaszt a bíróság operatívan meg is oldott (itt van az újabb ítélet), ezúttal november tizedikét jelölve meg határidõnek.
De mi az, ami még kiderül ebbõl az ítéletbõl? Hát például az, hogy ugyan most egy másik bíró ítélkezett, de attól az új ítéletnek 95%-a szó szerinti másolata az elsõnek, beleértve aláhúzásokat meg egyéb kiemeléseket. Ez nyilván azt jelenti, hogy a bírók készségesen kisegítik egymást (átadván egymásnak az ítéleteket ami a számítógépek korában banálisan egyszerû), s így egy ítélet megszövegezése – fõleg ilyen típus-perek esetében, de nem csak – sokszor csak pár adat (iratcsomó száma, dátumok) átírásából áll. Ez nyilván nagy figyelmet igénylõ, felelõsségteljes munka, tehát jogos az, hogy a bírók nagy fizetést kapjanak, s néhány év munka után szintén nagy összegû nyugdíjat adjon nekik az állam (vagyis mi).
A másik dolog ami ebbõl az ítéletbõl kiderül az az, hogy a korábbi ítélet ellenére az ügyész továbbra sem mozdította a kisujját sem azért, hogy a panaszunkat megoldja! S ha azt gondolná valaki, hogy ez kivétel és égbe kiáltó szemtelenség, akkor eláruljuk, hogy nem, tulajdonképpen ez a szokás. Van már nem egy olyan panaszunk is, amikben háromszor tettünk panaszt a bíróságon a kivizsgálás elhúzódása miatt, a bírók háromszor állapították meg, hogy a panaszunk jogos és háromszor szabtak határidõt az ügyészségnek, de azzal annyi. S a vonatkozó jogszabályok szerint megtehetjük a tizedik panaszt is, azzal is csak azt lehet elérni, hogy a bíróság tizedszer is határidõt szab, amit az ügyészség vagy betart, vagy nem. Következésképpen a tiltakozók másik csoportja – az ügyészek – is teljes jogosan kapnak magas fizetést majd nyugdíjat, hisz nagyon stresszes lehet azzal a tudattal élni, hogy a fiókjaikban tucatjával állnak az olyan panaszok, amelyek megoldására ráadásul a bíróság határidõt adott.
Befejezésképp hadd utaljunk a Legfõbb Ügyész tavaly decemberi nyilatkozatára, ami egyrészt témába vág (mert az olyan online gyûlöletbeszéd a témája, amire a szóban forgó panaszunk vonatkozik), másrészt jól egészíti ki a fenti képet, ugyanis kiderül belõle, hogy tudatában van annak, hogy ez mekkora gond és fogadkozik erõsen, hogy az ügyészek ezután jobban odafigyelnek az ilyen ügyekre. Na ha ilyen az, amikor valamire nagyon odafigyelnek, akkor sejthetõ, hogy miképpen kezelnek az ügyészségek olyan ügyeket, amelyekre kevesebb figyelmet fordítanak. A rosszabbik – de sajnos egyáltalán nem kizárható – változat pedig az, hogy az ügyészségeket is áthatja a Vasgárda szelleme, s az ilyen témájú panaszokat eleve szabotálják, cinkosan összekacsintva az elkövetõkkel.