Ha valami csoda nem történik, akkor tegnap pont került egy több mint két éve kezdõdött történet végére, ami így indult.
A hazai mindennapok ismerõi számára bizonyára nem volt ebben semmi meglepõ, amint hogy abban sem, hogy nyilvánvaló jogsértés történt, ugyanis a Belügyminisztérium kivételeket tett az ortodox egyházzal, több akkor érvényes szabály alól felmentette õket, ezzel pedig hátrányos helyzetbe hozta a történelmi magyar egyházakat, amelyek nem részesültek ugyanebben az elbánásban. Ezért természetesen panaszt tettünk a Diszkriminációellenes Tanácsnál, a történet folytatása itt található.
Bizonyára azzal sem okozunk meglepetést, hogy a bíróság ítéletét megfellebbeztük, hisz az nyilvánvalón jogsértõ volt. Tettük ezt elsõsorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy ha létezik egy eszköz amivel élni lehet akkor azzal élni is kell, még akkor is, ha a siker esélye minimális. Márpedig azt talán nem kell hossza ecsetelni, hogy ebben az esetben is ez volt a helyzet, éppen ezért nagyon óvatos derûlátással tekintettünk a Legfelsõ Bíróság tegnapi tárgyalásának végkimenetele elé. Annál nagyobb azonban az elégtételünk, látva annak eredményét, nevezetesen azt, hogy újratárgyalták az ügyet és helyt adva a fellebbezésünknek érvénytelenítették a táblabíróság ítéletét, így érvényben maradt a Diszkriminációellenes Tanács határozata, amiben megállapította, hogy a Belügyminisztérium törvényt sértett.
Ettõl persze még igaz marad az, hogy 2020 Húsvétján az ortodox egyház mindenféle privilégiumokat élvezett, de bár él a remény, hogy ez még egyszer nem fog megtörténni. Mi pedig kaptunk egy újabb bíztatást arra nézve, hogy van értelme annak amit teszünk, mert ha ritkán is, de eredményekre is vezet.