Véleményünk szerint – s ezzel remélhetõleg sokan egyetértenek – ha egy közösséget jogsérelem ér, akkor az ellen felléphetnek jogvédõ szervezetek, de az igazi az, ha maga a közösség teszi azt meg, például úgy, hogy nagy számú tagja tesz panaszt egy olyan fórumon, mint az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ezen gondolat jegyében kezdeményeztük még az év elején, hogy Gyergyóremete lakói forduljanak a Bírósághoz azért, mert a román állam korlátozta alkotmányos jogaikat azzal, hogy egy helyi magyar nyelvû lap kiadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az abban megjelenõ összes írást fordítsák le román nyelvre is. Tette ezt olyan körülmények között, hogy a Legfelsõ Bíróság által megerõsített határozatnak semmilyen jogalapja nincs, sõt, az ország által ratifikált nemzetközi egyezmények illetve az ország saját jogszabályai garantálják tételesen azt a jogot, hogy ki lehet adni minden feltétel nélkül magyar nyelvû lapokat.
Azt már akkor jeleztük, hogy a remetei eset nem egyedi, rendszerszintû gonddal van dolgunk, s ezt sajnálatos módon nagyon gyorsan igazolta két újabb jogerõs bírósági ítélet, melyek tárgya ezúttal a gyergyócsomafalvi helyi lap:
Következésképpen abban az esetben is azt a javaslatot tettük a helyi önkormányzatnak, hogy kövessék a remetei példát, javaslatunk pedig meghallgatásra talált. S ugyan mindez a nyár közepén történt, amikor faluhelyen az emberek egy része a nyári munkákkal, másik részük pedig a nyaralással van elfoglalva, ezúttal is szép számban kerültek olyan helyi lakók, akik nevüket adták a benyújtandó panaszhoz, szám szerint 126-on. Ezért köszönettel tartozunk a polgármester úrnak, illetve azon helyi önkormányzati képviselõknek, akik párthozzátartozástól függetlenül az ügy mellé álltak és mozgósítottak. S mivel idõközben a benyújtandó panasz megszövegezése is megtörtént, a mai nap a Székely Figyelõ ügyvédje postázta Strasbourgba ezt a csoportos panaszt is.
Hogy még egyértelmûbb legyen, hogy egy rendszerszintû gonddal van dolgunk, idõközben megszületett a Diszkriminációellenes Tanácsnak egy újabb határozata, amelyikkel ezúttal Csíkdánfalva önkormányzatát büntették meg azért, mert merészelt élni törvény adta jogával, s a honlapján is megjelentette a helyi idõszakos újságot. S tekintettel arra, hogy ennek az elõzménye az a korábbi határozat volt, amiben az ODT még azt állapította meg, hogy a lap közzététele a község honlapján nem diszkriminatív, de azt a határozatot jogerõs bírósági ítélet érvénytelenítette (mely ítélet arra kötelezte az ODT-t, hogy hozzon új határozatot, amiben megállapítja a diszkrimináció tényét), az önkormányzat kénytelen volt beszüntetni a helyi lap közzétételét a honlapján. Következésképpen Csíkdánfalva lakóinak a jogai is sérültek, (immár nem jutnak ezen az úton számukra fontos információkhoz) s mivel a polgármester úr elfogadta a Székely Figyelõ felajánlását, ezért a segítségünkkel ott is folyamatban van immár egy újabb csoportos panasz elõkészítése.
Ha pedig ez valakinek nem volna elég, akkor jelezzük, hogy további két hasonló ügy van jelenleg bírósági szakaszban, melyek érintettjei Csíkszereda és Csíkszentkirály. Természetesen ezekbe a perekbe is beavatkozási kérést teszünk le, s ha azok úgy alakulnak, akkor ugyanazt a javaslatot fogjuk megtenni a két önkormányzat felé.
Látható tehát, hogy teljesen megalapozottak azok a megállapítások, amelyeket az Európa Tanács egyik szaktestülete tett (román nyelvû kivonata itt), miszerint vannak bõven gondok a kisebbségi jogok terén Romániában. De mivel minden rosszban van valami jó, az a tény, hogy viszonylag rövid idõ alatt kerül benyújtásra (egyelõre) három panasz ugyanabban a témában, ennek lehet az a következménye (tapasztalatból mondjuk), hogy a Bíróság összekapcsolja és sürgõsséginek nyilvánítja azokat, s így soron kívül, a megszokott sok éves határidõnél hamarabb megoldja.
Végezetül jelezzük, hogy ugyan más-más témákban, de további csoportos panaszok benyújtása indokolt két olyan ügyben, melyekben Gyergyóremete és Gyergyószentmiklós az érintett. Remete esetében a “Községháza” feliratot távolíttatták el minden jogalap nélkül az önkormányzat székhelyérõl, Szentmiklóson pedig a város törvényesen elfogadott zászlaját a városháza elõl, s Székelyföld zászlaját (aminek használatát semmilyen törvény nem szabályozza) a mûvelõdési ház elõl. Mindkét ítélet sérti a szólásszabadságot, ezt Székelyföld zászlaja esetében már az Emberjogi Bíróság is kimondta. A javaslatunkat mindkét esetben megtettük az önkormányzatok felé, s bízunk abban, hogy hamarosan azokra is pozitív választ kapunk, s nemsokára újabb két csoportos panasz benyújtásáról tudunk majd beszámolni.
Örülök, hogy ezt végre megteszik, pedig ezt már 15-20 évvel ezelőtt el kellett volna kezdeniük, amikor a zászlók, jelképek és magyar feliratok üldözése és büntetése megkezdődött. Én már akkor nem értettem, hogy miért nem tesznek panaszt külföldi fórumokon.
De jobb később, mint soha …
Alapítványunk 2018-ban kezdte ezt a tevékenységet, azóta saját nevében szám szerint 30 panaszt nyújtott be a strasbourgi bíróságra és ez a 11. amiben másoknak nyújtottunk szakmai segítséget a benyújtáshoz. Azok jelentõs részérõl ezen az oldalon, a korábbi bejegyzésekben találhat információkat.