Messze még a cél, de …

Tavaly novemberben született az az ítélet, ami arra kötelezi Hargita megye prefektusát, hogy tegyen eleget az év elején hozzá intézett petícióban foglaltaknak, azaz hogy hivatalosan szólítsa fel a megyében mûködõ összes közintézmény vezetõit, hogy tartsák be a kétnyelvû feliratozásra vonatkozó törvényt, majd munkatársai révén ellenõrizze az összes intézményt, s indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlelnek.
Hogy a prefektusnak szándékában állt-e az ítéletet megfellebbezni azt nem tudhatom, de az tény, hogy végül nem fellebbezett és így az ítélet december 28-án jogerõre emelkedett. Onnan kezdve 30 nap állt rendelkezésére, hogy a kérésnek eleget tegyen. Ehhez képest a következõ hetekben csak azzal volt elfoglalva, hogy biztosítson, hogy végre fogja hajtani az ítéletet. Az elsõ konkrét lépést a harminc nap letelte után, február harmadikán tette meg: levelet küldött több önkormányzatnak: prefektusi-felszolitas
Ez ugyan eléggé távol áll attól amit kértem, de ha a jó oldalát nézzük, akkor látatlanban megkockáztatom, hogy 1989-tõl errefele román prefektustól még bár hasonló felszólítást sem kapott egyetlen polgármester sem. Nem mintha nem lett volna erre mód, sõt, nem lett volna kötelessége a mindenkori prefektusnak hogy a nyelvi jogok betartását felügyelje, de a gyakorlat azt mutatta mostanig, hogy az idejüket teljesen lekötötte székely zászlók, magyar személyiségekrõl elnevezett utcák, a magyar és székely himnusz elleni harc, s egyébre már nem maradt energiájuk.
Attól azonban ne tartson senki, hogy ez a levél annyira elérzékenyít, hogy nem hívom fel a prefektus figyelmét arra, hogy a kérésem ennél többrõl szól! S ha nem tesz eleget annak maradéktalanul, akkor számítson arra, hogy eljárást indítok ellene a bírói ítélet végre nem hajtása miatt.
S hogy szavamat ne feledjem: eme prefektusi levél értékelése során tartsuk szem elõtt azt is, hogy az ével során számos magyar ember is ült különféle megyék prefektusi meg alprefektusi székében!