Sebességek és sebességek

Minekutána nem tette a dolgát még akkor sem, amikor arra jogerõs ítélet kötelezte, tavaly szeptemberben büntetõ panaszt tettem a prefektus ellen a csíkszeredai ügyészségen. Aztán vártam és vártam. Mikor meguntam, akkor érdeklõdtem, de különösebb siker nélkül.
Mikor a panasz egy éves lett, már nagyon meguntam a várakozást, ezért újabb levélben sürgettem meg az ólomlábakon vánszorgó igazságszolgáltatást. Lett is eredmény, alig pár napon belül. Így utólag ezt azzal magyarázom, hogy belátták hogy nem feledkezek meg a dologról, tehát más megoldást kell válasszanak arra, hogy lerázzanak.
A történet itt persze nem ért véget, errõl ennek a bejegyzésnek a 2. pontjában lehet bõvebben olvasni.
Aztán 12.-én lezajlott a tárgyalás (az se ment azért olyan simán, mert én Szentmiklósról beutaztam Csíkszeredába, ahol azzal fogadtak, hogy a fõügyészség – székhelye ott helyben – halasztást kér, mert képviselõjük nem tud megjelenni a tárgyaláson; aztán a bíró úgy döntött, hogy nem tesz eleget a kérésnek és letárgyalta az ügyet), ahol – láss csodát – az az ítélet született, hogy a panaszom megalapozatlan, az ügyészség kifogástalan munkát végzett és joggal nem indított eljárást. (Köztünk legyen mondva ez egyáltalán nem lepett meg ismerve az elõzményeket másra nem is számíthattam, de ezt a lépést se hagyhattam ki, ha el akarok jutni az Emberjogi Bíróságra.)
Innen kezdve azonban az addig a csigát megszégyenítõ hatóságok egészen más sebességfokozatba kapcsoltak, begyújtották a rakéta-hajtómûvet. A kivizsgálás még több mint egy évet tartott, ehhez képest a tárgyalás után mindössze két nappal már postára tették az ítélet kivonatát:

itelet-kivonat

Ez mondhatni teljesen felesleges volt, mert a bíróság honlapján ugyanez már elõzõ nap ott volt, tudtam.
Azaz mégsem, épp csak helyesen kell értelmezni a tartalmát, ebben segít a következõ küldemény, amit rá egy hétre postáztak:

fizetesi-felszolitas

Így már minden érthetõ, világos. Az elsõ küldeményben sem az volt a lényeg, hogy tájékoztassanak az ítéletrõl, hanem az, hogy közöljék velem: fizetnivalóm van. S hogy errõl meg ne feledkezzek, azért küldték a másodikat.
Ugye milyen édesek? Amikor végezniük kellene a dolgukat, védeni az állampolgárok jogait, eljárni a törvénysértõ, hatalmukkal visszaélõ hivatalnokok ellen, akkor jó ráérõsen, minden kapkodás nélkül. Ha ellenben az a téma, hogy elvegyék a pénzét annak, aki szót mer emelni a jogsértések ellen, akkor mint a villám.
Hát ilyen ez a román igazságszolgáltatás, s mondjon bárki bármit, ezen nem fognak se javítani, se rontani a most elfogadott törvények, mert tök mindegy, hogy mi van azokban leírva, számítani csak az számít, hogy éppen mi az érdekük azoknak, akik a rendszert irányítják.
Befejezésképpen még annyit, hogy magamtól nyilván egy banit se fogok fizetni, ha kell nekik a pénzem, akkor jöjjenek és vegyék el. Elvégre az a pofátlanság csúcsa, hogy nem végzik a dolgukat, s ezért még pénzt is kérnek. Amint hogy az is nyilvánvaló, hogy ahogy kézhez kapom az ítéletet, már postázom is a panaszt az Emberjogi Bíróságnak.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | A közvetlen link.

Sebességek és sebességek bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Mindennek van határa? | Árus Zsolt

Vélemény, hozzászólás?