21. század, Románia

Két apró, de igen jellemzõ történet:

1.
Pár napja rég várt levelet hozott a postás. Hogy mennyire rég várt volt, az hamar kiderül innen:

gyors-posta

Az elsõ oldalon látható a feladás dátuma, vagyis január 22, a másodikon pedig az, amikor megérkezett. Ugyan az elsõ számjegy elmosódott, de nyilvánvaló hogy nem lehet más, mint 2, tehát a kézbesítés dátuma január 29. Egy teljes hét, s azt ne gondolja valaki, hogy a világ túlsó végérõl jött, mert némi erõfeszítéssel kiböngészhetõ a pecséten az, hogy MIERCUREA NIRAJULUI, vagyis Nyárádszereda. A távolság 83 kilométer, ebbõl bárki kiszámíthatja a sebességet. Számoljunk csak az 5 munkanappal, s a napi szabvány nyolc órával, így kijön óránként két kilométer és egy pár méter. Ha a postás gyalog kellett volna hozza, s úgy hogy két lépés elõre, egy meg hátra, akkor is hamarabb ideért volna! Azóta is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy miképpen sikerült ezt a teljesítményt összehozni.

2.
Szükségem van egy igazolásra, hogy nem tartozom az államnak. A probléma már ott kezdõdik, hogy az állam egyik intézménye miért nem kérdezi meg az állam másik intézményét, miért én kell ennek utánajárjak, elvégre egy ideig attól volt hangos a sajtó, hogy így meg úgy csökkentik a bürokráciát, csak akkor sétáltatják az állampolgárt ha az indokolt. Az hamar kiderül, hogy ugyan van az adóhatóságnak irodája Szentmiklóson is, itt ilyet nem adnak, be kell menni érte a megyei igazgatóságra. Bemegyek. Kitöltöm az ûrlapot. A hivatalnok igen szolgálatkész, s látva azt, hogy nem vagyok helybeli azt mondja várjak, intézi helyben. S akkor most tessék leülni s jól megfogózni. Aki kitalálja, hogy mivel kezdte a munkát, annak befizetek egy holdutazásra, oda vissza! Vette a telefont, s felhívta a szentmiklósi irodát és megkérdezte, hogy ennek az XY-nak van-e valami tartozása!!! Mert hogy az adóhatóságnak nincs egy országos adatbázisa, amiben minden ilyesmi szerepel, s amihez hozzáférhetnek azok, akiknek a munkájukhoz arra szükség van. Egy ilyet elkészíteni nyilván némi idõbe telik, de teljes joggal merül fel a kérdés, hogy ha már ez a helyzet, mi a csodáért nem változtatják meg az eljárási szabályt, hogy ott kelljen az igazolást kérni, ahol az ahhoz szükséges adatok rendelkezésre állnak? Ennek még az a nem elhanyagolható következménye is lenne, hogy az emberek nem kellene nyakra-fõre utazgassanak, helyben tudnák ezt a problémát megoldani. De nem, dehogy!
Persze az is lehetséges, hogy a Telecom fizette le az eljárási szabály kidolgozóját, mert nekik tiszta üzlet, hogy az adóhatóság alkalmazottai nyakra fõre telefonálgatnak.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | A közvetlen link.

21. század, Románia bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: A replika jogán? | Árus Zsolt

Vélemény, hozzászólás?