avagy Tamás Sándor elszúrta
2016-ban az ADEC azt kérte a törvényszéktõl, hogy kötelezze Kovászna megye önkormányzatát meg annak elnökét, hogy a “Megyeháza” feliratot cserélje le az intézmény székhelyének a homlokzatán az épület helyes magyar nevére.
A keresetet megtárgyalta és helyben hagyta a megyei törvényszék, a fellebbezést pedig elutasította a Brassói Táblabíróság, így az alapfokú ítélet jogerõre emelkedett.
Persze teljesen jogos kérdés, hogy mi köze mindehhez egy Bukarestben bejegyzett, román emberek által létrehozott egyesületnek, a válasz pedig nyilván az, hogy semmi. Sõt mi több, mivel ez nyelvi és nem jogi kérdés, az ügyben eljáró bíróságoknak sincs semmi közük hozzá, a két ítélet egyértelmûen jogsértõ, bírói túlkapás eredménye.
Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az ítélet abszurd, hisz az épület helyes magyar neve pontosan a vitatott Megyeháza, tehát az ítéletet végrehajtani annyit tesz, hogy nem tenni semmit. S a megye elnöke törvénytisztelõ ember lévén pont így járt el, gondoskodván róla, hogy az ítéletnek megfelelõ módon az épület homlokzatán annak helyes magyar neve szerepeljen.
Igen ám, de ezt nem hagyta annyiban a felperes, hanem méltó és európai módon (ahogy az illik, a nevének megfelelõen) ismét bírósághoz fordult, s azt kérte, hogy az büntesse meg a megyei elnököt, mivel az nem hajtotta végre az ítéletet. A tárgyalás múlt hónap végén zajlott le, az eredmény itt látható.
A megyeelnök várhatóan ezt meg fogja fellebbezni, de az elõzmények ismeretében szinte borítékolható, hogy a fellebbezését el fogják utasítani. Márpedig akkor abba a helyzetbe fog kerülni, hogy amíg él fizetnie kell a napi 380 lejes büntetést (ez a minimálbér 20%-a), mivel ebbõl a helyzetbõl nincs kiút. Ha a “Megyeháza” feliratot lecserélné a helyes “Megyeháza”-ra, akkor azt továbbra is úgy értékelnék, hogy nem hajtotta végre az ítéletet, ha pedig bármi másra cserélné le, az nem lenne az épület helyes magyar neve (tekintve, hogy ennek nem létezik szinonimája, amint itt látható), s az egyértelmûen egyenértékû azzal, hogy nem hajtotta végre az ítéletet.
A helyzet nyilván paradox, a történetbõl jó tollú író egy Oscar díjas film forgatókönyvét tudná megírni. Mi székelyek ugyanakkor nagyra értékeljük az abszurd humort, de mielõtt bárki dülöngélni kezdene a nevetéstõl, ajánlom, hogy egy pillanatra képzelje magát a Tamás Sándor helyébe.