Tegnap levelet hozott a posta az alapítványunknak. Amúgy szokványos dolog, számos ügyünk van mindenféle intézményekkel folyamatban, rendszeresen csönget be a postás, hogy ilyen küldeményeket kézbesítsen. Ez ellenben egy sajátos eset volt, érdemes pár szót vesztegetni rá.
Íme a boríték:
Két dolog feltûnõ rajta:
1. A bélyegzõ szerint elsején indították útra Marosvásárhelyrõl, tehát az a 120 kilométer hat teljes napot vett igénybe.
2. A város neve be van karikázva, s kézzel oda van írva fölé, hogy “Gheorgheni”, holott jól olvashatóan van odanyomtatva a címzésbe.
A titok nyitjára akkor derül fény, ha megfordítjuk a borítékot:
Ott ugyanis egy helyett két bélyegzõt látunk. Az elsõ a feladás másnapján, másodikán került rá, ebbõl pedig levonható a következtetés, hogy a posta nem is olyan lassú. Még pontosabban nem olyan lassú mint amennyire figyelmetlen, ugyanis az áll rajta, hogy “Galautas”. Tehát elsõ nekifutásra mindössze egy nap alatt ki is vitte a levelet Galócásra, ami – földrajzi ismeretekkel rendelkezõk elõnyben – az út nagyobbik részét jelenti. Illetve közvetett módon utal arra is, hogy az ügyintézõ csak a címzés elsõ betûjét olvasta el, majd továbbította a levelet az elsõ olyan településre, aminek a neve G-vel kezdõdik. Ott pedig nagyot néztek, annyira nagyot, hogy észrevették, hogy a tulajdonképpeni cél az Gyergyószentmiklós, ezt megjelölték a borítékon, majd a biztonság kedvéért még egyszer ráírták.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy az út Galócástól Gyergyószentmiklósig miért tartott öt napot…