Lehetne jobb is, de …

Korábban már jeleztük http://blog.sic.hu/szekelyfigyelo/2019/04/10/egy-testulet-amelyik-ugy-nez-ki-mukodik/, hogy létezik egy intézmény Romániában, ami úgy néz ki teszi a dolgát, ahol ha az ember joggal tesz panaszt, akkor az bünteti is a magyarok ellen uszító tévéadókat. Nem véletlen tehát, hogy az Úz völgyi temetõfoglalás kapcsán is tettünk szám szerint négy panaszt két adó, a B1 és a Realitatea ellen.
Az eredményre mostanig kellett várni, ma érkezett ez:

Raspuns CNA nr. 6408RF_18.07.2019

A korábban mondottakat némileg árnyalja, hogy a Realitatea ezúttal megúszta egy nyilvános figyelmeztetéssel, s a B1-et is mindössze 15.000 lejre büntették, azzal együtt, hogy az audiovizuális törvény több cikkelyét is megsértették, s többek közt ilyen hazugságokkal etették a nézõket:

Ha ellenben a pohár tele felét nézzük, akkor azt kell megállapítsuk, hogy továbbra is igaz, hogy minden egyes panaszt megvizsgáltak, és egyik sem maradt kirótt büntetés nélkül. Ezért csak ismételni tudjuk, hogy több szem többet lát alapon aki amúgy is nézi a román tévé-adókat és magyarok elleni uszítást tapasztal, az bátran tegyen panaszt, az eljárás igen egyszerû, mindössze ki kell tölteni ezt a bejelentõ ûrlapot http://213.177.18.54:8080/cna/frontend/web/index.php?r=rup%2Fpetitie%2Fcreatertv.

S tekintettel arra, hogy a kormány nagylelkûen meghosszabbította azt a határidõt, ameddig a jövedelmi adó 2%-a felajánlható alapítványok és egyesületek számára, kihasználjuk ezt az alkalmat arra is, hogy megkérjük azokat, akik úgy gondolják, hogy hasznos az amit teszünk, hogy a maguk részérõl egy annyival támogassák, kitöltve és benyújtva ezt az ûrlapot:

230-as-urlap

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

Vannak még csodák!

Mint köztudott, az európai méltóság jegyében egy bukaresti egyesület számolatlanul indítja a pereket székelyföldi önkormányzatok ellen, s mit ad Isten ezen pereket lényegében futószalagon nyeri is, annak ellenére, hogy a kérései nyilvánvalóan jogtalanok. Ilyen körülmények között igazi kuriózumnak számít az, amikor egy-egy pert elveszít, jellemzõen formai okok miatt (pl. mert nem nyújt be egy a bíró által kért iratot). Ezen pereket jó ideje követjük nyomon és dokumentáljuk, s ennek alapján elmondható, hogy úgy néz ki, mintha a bírói karba való felvétel egyik fontos kritériuma a magas szintû sovinizmus lenne, ugyanis a bírók jellemzõ módon érvényes jogszabályok nyilvánvaló áthágásával hozzák meg az önkormányzatok számára kedvezõtlen ítéleteket.
Ezeket tudva valódi csoda történt idén május hetedikén a Brassói Táblabíróságon, legyezzük hát fel ezt a napot pirossal a naptárba! Konkrétan:
Tavaly augusztusban az említett egyesület pert indított Sepsiszentgyörgy polgármestere ellen, azért, mert a városi képviselõtestület által Pro Urbe díjjal kitüntetett személyeknek az anyanyelvükön kiállított diplomákat adott (s ezek nagyobb része nyilván magyar ember volt, magyar nyelvû diplomával). Azt kérték a törvényszéktõl, hogy állapítsa meg hogy ez törvénytelen, kötelezze a polgármestert hogy a jövõben kizárólag román nyelvû diplomákat állítson ki, illetve hogy a már kiadott diplomákat vonja vissza és cserélje ki román nyelvûekre. (Egy zárójel erejéig nem árt elképzelni azt, amikor a városháza egy alkalmazottja bekopog XY köztiszteletben álló polgárhoz azzal, hogy kéri vissza a tíz évvel korábban kapott magyar nyelvû diplomát, itt van helyette egy másik, román nyelven.)
A megyei törvényszék részben helyt adott a kérésnek, s megállapította hogy a diploma hivatalos irat, ezért arra kötelezte a polgármestert, hogy a jövõben kizárólag román nyelven állítsák ki. A régi diplomák cseréjére vonatkozó kérést hála a Fennvalónak elutasította.
Ez ellen – mint az várható volt – mindkét fél fellebbezett, a végsõ döntés pedig múlt hónap elején született meg a fent említett Táblabíróságon. A teljes dokumentum megtekinthetõ itt (forrás: http://rolii.ro). Akinek ideje és kedve van, az olvassa végig, de a lényeg ez: részben megsemmisítették az alapfokú ítéletet, s végeredményben teljes egészében elutasították az ADEC kérését, azaz a régi diplomákat sem kell kicserélni, s ez után is állíthat ki a polgármester magyar nyelvû diplomákat. Ez már önmagában csoda, de ami a csúcs, amire példát ezidáig nem láttunk romániai bíró által hozott ítéletben, az az indoklásnak ez a része:
Or, fatã de aceastã naturã juridicã, raportat la art. 120 din Constitutie, art. 10 din Carta europeanã a limbilor regionale sau minoritare, ratificatã prin Legea nr. 282/2007 si la dispozitiile Legii nr. 215/2001 si ale H.G. nr. 1206/2001, ce reglementeazã dreptul minoritãtilor nationale de utilizare a limbii materne în raporturile cu autoritãtile publice locale, Curtea retine cã întocmirea acestor diplome în limba maternã a destinatarului titlului Pro Urbe reprezintã o formã suplimentarã de manifestare a respectului si recunostintei comunitãtii locale fata de acesta, fireascã în conditiile unei societãti multiculturale.
Vagyis az alkotmánynak meg több hazai törvénynek a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatára vonatkozó elõírásaira való tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy az a tény, hogy a díjazott anyanyelvén állítják ki ezeket a diplomákat, egy további kifejezése a díjazott személy helyi közösség általi elismerésének, egy gesztus, ami természetes egy multikulturális társadalomban.
Ahhoz, hogy ennek a mondatnak (ami jobb helyeken maga volna a normalitás) a rendkívüliségét értsük, tudni kell, hogy ezidáig számos olyan ítéletrõl tudunk, amikkel a Nyelvi Charta elõírásait kancsal módon értelmezve magyar feliratokat távolítottak el, ez az elsõ és egyetlen olyan eset, amikor egy bíró korrekt módon hivatkozik erre a Románia által 12 éve ratifikált nemzetközi egyezményre.
Van ugyanakkor ennek az esetnek egy másik, nagyon fontos tanulsága. Ugyanis nem egy esetben az ADEC által megtámadott polgármesterek reménytelennek tekintik a védekezést, mondván, hogy az ADEC úgyis nyerni fog. Nem egy magyar felirat és zászló esett ezen hozzáállás áldozatául úgy, hogy a megtámadott meg se várta a per végét, önként tett eleget ez ADEC felszólításának. Bízunk benne, hogy ezután ilyenre nem kerül sor, a megtámadottak a végsõkig védeni fogják álláspontjukat, mert sosem lehet tudni, hogy ez a csoda mikor ismétlõdik meg. Azt már csak a rend kedvéért tesszük hozzá, hogy ilyen esetekben alapítványunk megad minden jogi támogatást a megtámadottaknak.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

Mérlegféle

Most hogy az év fele már lassan eltelt, úgy gondoljuk ideje húzni egy vonalat, s összegezni hogy hol állunk, mivel telt el ez a hat hónap, mit kezdtünk s mit sikerült így vagy úgy bejfejeznünk. Lássuk hát:
Kezdjük azokkal az ügyekkel, amelyeket az alapítvány tagjai még korábban, magánemberként indítottak, s most zárultak le, avagy még mindig folyamatban vannak. Szintén ide soroljuk azokat, amelyek az elmúlt egy év során indultak, de valamilyen okból kifolyólag szintén magánemberként voltak elindítva. Ezekbõl 21 van folyamatban idehaza, egyesek büntetõ panaszok, melyek különbözõ ügyészségeken vánszorognak csigalassúsággal, mások meg a Diszkriminációellenes Tanács, vagy valamelyik bíróság döntésére várnak. A bepanaszoltak között a legtöbbször a folyamatosan magyarok ellen uszító Dan Tanasã szerepel, de ott van még az Informatia Harghitei megyei lap, annak fõszerkesztõje, egy maroshévizi kommunista õskövület, de maga a Diszkriminációellenes Tanács is, amelyik a törvényes elõírásokat megsértve húzza az idõt, három hónap helyett egy-másfél év után hozza meg a döntéseit.
Egy másik csoportba tartoznak azok az ügyek, amelyek idehaza már lezárultak, s mivel a jogerõs ítéletek jellemzõ módon részrehajlóak, törvénytelenek, stb, ezért kénytelenek voltunk a Emberjogi Bírósághoz fordulni miattuk. Ezekbõl négy olyan van, ami már átment az elsõ szûrõn és arra vár hogy érdemben elbírálják, másik négy volt az elmúlt hónapok során postázva, s arra várnak, hogy a befogadásukról döntés szülessen. Ezek jellemzõ módon büntetõ panaszok olyan köztisztviselõk ellen, akik megsértették a magyar nyelv használatát lehetõvé tevõ jogszabályokat, s akik ellen a román igazságszolgáltatás nem hajlandó fellépni.
Külön említjük azt a témát, ami a legelõrehaladottabb stádiumban van a strasbourgi bíróságon, köszönhetõen annak, hogy két egymást követõ évben többen panaszt tettek miatta, ez – mint bizonyára többen tudják – az érettségi ügye, amiben az elsõ hat panaszos esetében a bíróság elindította az eljárást, majd miután peren kívüli megállapodás nem jött létre, kezdetét vette a tulajdonképpeni per.
Ezek után következzenek azok az eljárások, amelyeket már maga az alapítvány indított, immár több fórumon, ideértve az ENSZ-t és az Audiovizuális Tanácsot. Ezekbõl mostanáig 27 van, hatot leszámítva az összes meg folyamatban. Közülük egy immár az emberjogi bíróságon van (tekintettel arra, hogy a törvényszékre benyújtott egyik panasznak a letárgyalását elutasították, azért, mert a bizonyítékként benyújtott magyar nyelvû iratoknak nem mellékeltük a hitelesített román fordítását is). Tették ezt annak ellenére, hogy az alkotmány világosan leszögezi, hogy jogunk van az igazságszolgáltatásban az anyanyelvünket használni, s ha szükség van fordításra, azt úgy kell megoldani, hogy a feleknek ne okozzon plusz költséget, magyarán a fordítás a hatóságok dolga. Az a hat pedig – hogy mondjunk jó hírt is – mind pozitív eredménnyel zárult, azt bizonyítandó, hogy van egy olyan állami intézmény, ami a jelek szerint valóban végzi a dolgát. Csak remélni tudjuk, hogy ez a jövõben is így lesz, ugyanis az ebbe a csoportba sorolt 27 panaszból további négyet tettünk ugyanezen testülethez, a hó eleji Úz völgyi incidensek részrehajló, hazug, uszító bemutatása miatt.
Negyedikként említjük azokat a pereket, amelyeket a Tanasã féle egyesület vagy a prefektusok (illetve más hatóságok) indítottak önkormányzatok, illetve polgármesterek ellen, ilyenbõl jelenleg folyamatban van 46, ezek mindegyikében jogi segítséget kínáltunk fel a megtámadottnak, sajnos ilyen vagy olyan módon ezzel a segítséggel az esetek kevesebb mint felében éltek, holott túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ezekben az ügyekben komoly tapasztalatot sikerült – sajnos – felhalmoznunk az elmúlt években, s a megtámadottaknak célszerû volna ezzel élni, ahelyett hogy mindegyikük újra és újra fel kelljen találja ugyanazt a spanyolviaszt. Érdekességként jegyezzük meg, hogy ezek között a perek között van még olyan is, aminek tárgya a 2016 március tizedikei felvonulás után kirótt bírság, csak hogy látni lehessen, hogy az akkori csendõrségi túlkapásnak milyen hosszú távú következményei vannak.
S hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos esetek sorát zárjuk, végül megemlítjük, hogy szerepet vállaltunk két alkotmánybírósági panasz megfogalmazásában is. Ezek egyike az ország zászlajára vonatkozó törvénynek azon elõírását célozza, amelyik más országok zászlajának kitûzését szabályozza, a másik pedig a helyi zászlókra vonatkozó törvény teljes egészében való megsemmisítését célozza, ugyanis meglátásunk szerint az is több pontban sérti az alkotmányt.
Tevékenységünk másik fontos területe a hazai jogsértésekrõl való tájékoztatás, ennek keretében az alapítvány angol nyelvû honlapján idén 10 bejegyzést tettünk közre, melyek egy-egy, de esetenként egyszerre 11 ilyen esetrõl szólnak. S hogy ezek az információk ne legyenek pusztába kiáltott szavak, azért minden bejegyzés közzétételérõl levélben értesítünk bukaresti nagykövetségeket, nemzetközi szervezeteket, illetve számos sajtóterméket (összesen 145 címzettet). Szintén tájékoztató céllal mûködtetünk Facebook és Twitter fiókot, ahol rendszeresen teszünk közzé jogsértésekre vonatkozó információkat, fizetett hirdetés formájában is. Ezek mindegyike jellemzõ módon sok száz (általában 1000-3000) helyre jut el, ilyen téren kiemelten sikeres volt a Székely TV által készített kisfilm (ezúton is köszönet nekik érte) az Úz völgyi incidensrõl, ami több mint 20.000 helyre jutott el csak általunk.
S eme rövid összefoglalót azzal zárjuk, hogy még számos feladat van, aminek a fontosságának tudatában vagyunk, de amikkel a szükséges erõforrások hiányában nem tudunk (vagy nem tudunk kellõ mértékben) foglalkozni. Jól mutatja ezt ez az eset. Éppen ezért reméljük, hogy a jövõben tevékenységi körünket módunk lesz bõvíteni.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

A kettõs mérce magasiskolája

Korábban már beszámoltunk egy kezdeményezésünkrõl, ami azt szándékszik tesztelni, hogy mennyire pártatlanok a romániai bíróságok, az alábbiakban egy ahhoz hasonlóról lesz szó, azzal a különbséggel, hogy a megcélzott intézmény a szervezett bûnözés és terrorizmus elleni harc bukaresti “fellegvára”, az apropója pedig egy sokkal húsbavágóbb ügy, ami évek óta borzolja a kedélyeinket, nevezetesen a “székely terroristák” esete.
Nagy valószínûséggel nem létezik magyar ember a környéken aki ne ismernél igen részletesen azt az ügyet, ellenben röviden mégis összefoglaljuk, ráadásul igyekezve a román hatóságoktól származó információk alapján, az õ értelmezésük szerint, mert ebben az esetben ez célszerû:
2016 õszén a hatóságok birtokába került egy hangfelvétel, ami Kézdivásárhelyen készült, s amin a HVIM ottani tagjai többek közt arról beszélnek, hogy mennyire zavaró az, hogy december elsején odaimportált román katonák masíroznak a város fõterén. Éppen ezért egyikük – állítólag Szõcs Zoltán – felvetette azt, hogy el kellene helyezni az út melletti parkban pár petárdát, majd azokat a felvonulás idején távirányítással felrobbantani, s azzal jól ráijeszteni a gyanútlan katonákra. Ettõl a perctõl a hatóságok megfigyelés alatt tartották a csoportot, majd december elsején reggel rajtaütöttek Beke Istvánon, akinek a birtokában petárdákat találtak, ezért azonnal elõállították, vádat emeltek ellene és elõzetes letartóztatásba helyezték. Szõcs Zoltán abban az idõben nem tartózkodott az országban, ellenben az ünnepekre hazajött, s rá pár napra õt is letartóztatták, közösség elleni merényletre való felbujtás vádjával. Ezt követte több hónap nyomozás, per, ítélet, fellebbezés, majd végül tavaly júliusban jogerõsen mindkettejüket 5 év letöltendõ börtönbüntetésre ítélték.
S akkor most nézzünk egy másik esetet, amirõl jóval kevesebben tudnak:
Tavaly májusban, a falunapok alkalmából magyarországi küldöttségek is jelen voltak Gyergyóalfaluban, ezért a falu bejáratához kihelyeztek egy díszkaput, amire kitûzték a román mellé a magyar zászlót is. Errõl egy arra járó készített egy fényképet, elküldte Dan Tanasã-nak, aki azonnal közzétette a blogján, azt állítva, hogy a magyar zászló állandó jelleggel ki van tûzve, s kárhoztatva a polgármester aki ezt a törvénytelenséget elköveti, meg a prefektust, aki nem lép közbe.

A bejegyzéshez szokás szerint számos hozzászólás érkezett, azok közül kettõt emelünk ki, itt láthatóak:

Egyik (Octav Gabriel Popescu) azt mondja, hogy a magyarok ellen Molotov koktélt kell bevetni, a másik (Raul Popescu) meg helyesel, s megtoldja azzal, hogy ezekkel meg a cigányokkal csak így lehet valamire menni, elege van a buta toleranciából.
Mindehhez tegyük hozzá azt, hogy az egész kontextus, illetve az illetõk más hozzászólásai alapján egyértelmû, hogy nem vicces kedvû suhancokról van szó, ezek az emberek teljesen komolyan így éreznek a magyarok iránt, komolyan gondolják, hogy így kell fellépni ellenük, s erre bíztatnak másokat is. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a két történet között egyértelmû a hasonlóság (hangsúlyozva ismét, hogy az elsõt a román hatóságok szemszögébõl ismertettük).
Tekintettel arra, hogy némi átláthatóság nyomokban fellelhetõ a román igazságszolgáltatásban, az elsõ estben az ügyészek által összeállított vádirat felkerült az internetre, így adott volt a lehetõség, amivel éltünk is: abból inspirálódva, annak a mintájára, annak az érvelését és törvényi hivatkozásait felhasználva, ugyanazokat a vádpontokat (robbanóanyaggal való visszaélésre és közösség elleni erõszakra való felbujtás) összeállítottunk egy nagyon részletes és alapos, 14 oldalas panaszt, amit tavaly augusztusban postáztunk ugyanannak az ügyészségnek, amelyik az elsõ esetben is eljárt, s börtönben juttatta Szõcs Zoltánt.
Ugyan a panaszban igen részletesen leírtunk mindent ami a témában leírható, azért a biztonság kedvéért az alapítványunk elnökét március közepére beidézték Bukarestbe, azért hogy megkérdezzék tõle, hogy van-e esetleg még valami hozzátennivalója a panaszhoz, de ez az alkalom azért arra jó volt, hogy a kihallgatást végzõ rendõröknek szóban is felhívja a figyelmét a két eset közötti hasonlóságra, s elmondhassa, hogy reméli, sõt elvárja, hogy az ügyészség pártatlanul járjon el, ebben az esetben is ugyanazt a mércét használja.
Hogy bármi mást vizsgáltak-e az ügyészek a panasz kapcsán (röviden: nem), az egyértelmûen kiderül az ügyész rendeletébõl, amit a napokban hozott a posta:

ordonanta-dosar-2718-D-P-2018

Vegyük ház szépen sorra:
A szûk négy oldalból az elsõ kettõn, illetve a harmadik oldal elején az ügyész összefoglalja azt, amit a 14 oldalas panaszból õ megjegyzett.
Ezt követi egy bekezdés arról, hogy beidézték az alapítvány elnökét, aki elmondta, hogy nincs semmi hozzátennivalója.
Végül a maradék bõ oldalban találhatunk két idézetet a Büntetõ Törvénykönyvbõl, (a harmadik oldal második felében és a negyedik oldal elején) illetve az ügyész megállapítását az elsõ vádpont esetében: A robbanóanyaggal való visszaélésre való felbujtás esetén, a harmadik oldal utolsó elõtti bekezdésében egy hosszú, de értelmetlen mondat szerepel (holott az ember egy román ügyésztõl elvárná, hogy ismerje a saját anyanyelvét és tudjon megfogalmazni azon egy kerek, nyelvtanilag helyes mondatot), amibõl azért kivehetõ, hogy mivel a bûncselekmény (mármint a robbanóanyaggal való visszaélés) nem történt meg, ezért felbujtásról sem beszélhetünk.
A közösség elleni merénylet esetében a törvénybõl vett idézet után már egy nyelvtanilag helytelen mondatra sem futja az ügyésztõl (nem hogy valamiféle indoklásra), így arra vonatkozóan mindössze a mindkét bûncselekményre vonatkozó megállapításából lehet tájékozódni, ez a negyedik oldal negyedik bekezdésében olvasható:
Jelen esetben a két bûncselekmény (robbanóanyaggal való visszaélés és közösség elleni erõszak) elkövetésére kísérlet sem történt, illetve felbujtás sem, mert egy üzenet közzététele nem tekinthetõ konkrét felbujtásnak, még akkor sem, ha az egy bizonyos, konkrétan megjelölt közösséget érint.
Félreértés ne essen, mi magunk is úgy gondoljuk, hogy egy ennyiért nem kell föltétlen börtönbe zárni embereket, még akkor sem, ha nyilvánvaló az, hogy gyûlölik a magyarokat, s ha valaki az uszításuk nyomán Molotov koktélt ragad, akkor azt megelégedéssel vették volna tudomásul. (Az egészen más kérdés, hogy az ügyésznek kötelessége lett volna megvizsgálni, hogy esetleg valamilyen más törvényes elõírást megsértettek-e az illetõk, s ha igen, akkor eljárást kellett volna indítson ellenük, mert az a törvényes kötelessége. S bizony sértettek.) De ha egy ilyen vélemény/felszólítás nyilvánosságra hozása nem minõsül felbujtásnak, akkor mondja már meg valaki, hogy Szõcs Zoltán miért ül ma a börtönben? Elvégre még az ügyészek állítása szerint is õ is annyit tett, hogy felvetette, hogy valamit tenni kellene, annak nyomán pedig nem történt semmi. Arról nem beszélve, hogy valakiket egy petárda pukkanásával megijeszteni az igen távol áll attól, hogy valakik testi épségét vagy éppen az életét fenyegetni Molotov-koktélokkal.
Nyilván nagy meglepetés nem ért, eleve számítottunk arra, hogy az ügyészség ejteni fogja a panaszt, de ez esetenként nem elég, megvádolhatnak azzal, hogy részrehajlóak és rosszhiszemûek vagyunk. Így azonban konkrét, kézzelfogható bizonyíték alapján mondhatjuk, hogy az ügyészség részrehajló, kettõs mércét alkalmaz és nemzetiségi alapon diszkriminál. S mindezt természetesen nem azért csináltuk végig, hogy megnyugtassuk a saját lelkiismeretünket, hanem azért, hogy felhasználjuk azon tevékenységünk során, melynek célja az, hogy megmutassa a világnak Románia igazi, távolról nem látható arcát.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

Még egy

(Frissítve)

Alig telt el két hét a korábbi tájékoztatásunk óta, s ma újabb levelet hozott az internet:

Raspuns CNA nr. 1965RF_24.04.2019

Újabb érvágás tehát a Cozmin Gusa uszítómûvein, s ebben nem is az a lényeg, hogy ki kell fizessék azt a 15.000 lejt, sokkal inkább az, hogy gyûlnek a fekete pontok, s egyre több érv szól amellett, hogy az adó visszaesõ bûnös, joggal lehet tehát kérni nemsokára a licence visszavonását. Következésképpen ezután is megfigyelés alatt tartjuk és minden sovén megnyilvánulását jelenteni fogjuk.

Végezetül álljon itt egy példa arra, hogy milyen förtelmes bûnöket ecseteltek a március hetedikei adásban:

Egy másik példa pedig másnapról, amikor népünk nagy barátja ontotta a hazugságait számolatlanul:

Frissítés (ápr. 25):
Majd elfelejtettem, hogy ezzel a történetnek nincs vége, mert az adó, a mûsorvezetõk és a meghívottak ellen az ügyészségen is panaszt tettünk a gyergyószentmiklósi ügyészségen. Onnan az átkerült Bukarest 1. kerületének ügyészségére, ahol 3034/P/2019-es számmal iktatták, majd átküldték a kivizsgálás lefolytatása végett a rendõrségre:

Valasz-ugyeszseg

Lesz tehát még folytatás is, s tekintettel arra, hogy az Audiovizuális Tanács már megállapított több törvénysértést, az ügyészségnek nehezebb dolga lesz, ha el akarná maszatolni az ügyet.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

A kormány érvelése

Jövõ héten lesz az elsõ tárgyalás abban a perben, amit a kormány ellen indítottunk, azért, hogy az tartsa tiszteletben a román nyelv hivatalos jellegét és cserélje le a személyi igazolványokat olyanokra, amelyeken a többnyelvû feliratok úgy szerepelnek, hogy felül a román és alatta a másik kettõ (a per elõzményeirõl itt lehet olvasni http://blog.sic.hu/szekelyfigyelo/2019/02/27/partatlan-e-a-roman-igazsagszolgaltatas/).
A napokban kézhez kaptuk a kormány válasziratát, amibõl megtudhattuk, hogy miképpen magyarázzák a személyi igazolványok jelenlegi formáját. A több oldalas dokumentumban vannak mindenféle formai kifogások meg mellébeszélés bõven, az érdemi rész ellenben igen sovány és így néz ki:

a-kormany-ervelese

A különbözõ nyelvû szövegek elhelyezésére vonatkozóan az elsõ oldalon aláhúzott két érvet hozzák fel:
1. A szövegek ilyen elhelyezését a jobb helykihasználás indokolja.
2. Az, hogy elõbb van a román, utána pedig a francia és angol szöveg egyértelmûen bizonyítja, hogy a román a hivatalos nyelv.
Talán mondanom sem kell, hogy a Tanasã által indított felirat-perekben ezeket az érveket valamilyen formában mindig felhozzák a megtámadott polgármesterek is, nem beszélve arról, hogy õk még másokat is említenek általában. Minekutána nekik eddig még soha nem sikerült meggyõzniük a bírókat (akik mindig arra kötelezték õket, hogy helyezzék át a feliratokat úgy, hogy a román legyen felül, a magyar meg alatta) nagyon kíváncsian várjuk, hogy ebben azok ebben az esetben mennyire lesznek következetesek.

Az már csak egy apró érdekesség, amit a második oldal alján látni, ahol a kormány jogászai az igazolványon használt nyelveket úgy sorolják fel, hogy francia, román, angol. Valami azt súgja, hogy ezért nem fog lesújtani rájuk Justitia könyörtelen kardja, fényesen bizonyítandó, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a székelyeknek.
Pedig itt még a jobb helykihasználást sem lehet érvként felhozni.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

Egy testület, amelyik úgy néz ki mûködik

Amint korábban márt említettük, februárban és márciusban több (szám szerint hat) panaszt is tettünk két magyarellenességben és uszításban jeleskedõ tévé-adó, illetve az azok által sugárzott mûsorok ellen, amelyekben változatos módon hazudoztak a magyarokról és sértegették azokat. Így utólag bevallhatjuk, hogy tettük ezt mérsékelt derûlátással, mert az egyéb hatóságok kapcsán korábban felgyûlt tapasztalatok alapján látványos és fõleg gyors eredményben nem reménykedtünk.
Éppen ezért mondhatni kellemes meglepetést okoztak számunkra, amikor alig pár hét után már intézkedtek is. Errõl elõször (mondjuk úgy, hogy jellemzõ módon) a mindenhol jelenlevõ, mindig mindent látó és tudó Dan Tanasã-tól értesültünk, így jutottunk el az intézmény honlapjára, ahol azt láttuk, hogy az általunk kifogásolt mûsorok is szerepelnek a felsorolásban. Ma aztán megérkeztek azok a levelek, amikben hivatalosan visszaigazolják, hogy valóban az általunk benyújtott panaszok nyomán (vagy azok nyomán is, ezt nem tudhatjuk) indult a kivizsgálás, aminek az eredménye büntetés lett:

1.

Catre: Dl. Árus Zsolt István
E-mail: …

Stimate Domnule Árus,

Referitor la sesizarea dumneavoastra înregistrata la CNA cu nr. 1049 din data de 05.02.2019, va comunicam ca, în sedintele publice din zilele de 28.03 ?i 04.04.2019, Consiliul National al Audiovizualului a analizat mai multe rapoarte de monitorizare întocmite de directia de specialitate pentru emisiunile difuzate de catre postul de televiziune B1 TV, printre acestea fiind si editia emisiunii reclamata de dumneavoastra: „Lumea lui Banciu” din data de 04.02.2019.

De asemenea, membrii Consiliului au vizionat fragmente relevante din emisiunea respectiva si au audiat punctul de vedere al reprezentantului postului.

Constatând încalcari ale prevederilor din Codul de reglementare a continutului audiovizual, CNA a decis sa aplice o amenda de 15.000 de lei postului B1 TV pentru emisiunile: „Se întâmpla acum” din 18.02 – art. 64 alin. (1) lit. a) si b), art. 40, alin. (5) din Cod si art. (3) alin. (2) din Legea Audiovizualului; „Lumea lui Banciu” din 24.02 – art. 64 alin. (1) lit. a), art. 40 alin. (2); „Dosar de politician” din 03.02 – art. 40 alin. (2), art. 64 alin. (1) lit. a), art. 66, art. 70.

Cu stima,
Maria Monica GUBERNAT
Vicepresedinte Interimar

2.
Catre: Fundatia Szekler Monitor
E-mail: szekler.monitor@sic.hu

Stimati Domni,

Referitor la sesizarile dumneavoastra înregistrate la CNA cu nr. 1062, 1062/1 din data de 06.02.2019; nr. 1645, 1645/1 din data de 26.02.2019; nr. 1882 din zilele de 06 si 07.03.2019; nr. 1882/1 din data de 06.01.2019, va comunicam ca, în sedintele publice din zilele de 28.03 si 04.04.2019, Consiliul National al Audiovizualului a analizat mai multe rapoarte de monitorizare întocmite de directia de specialitate pentru emisiunile difuzate de catre posturile de televiziune Realitatea TV si B1 TV, printre acestea fiind si editiile emisiunilor reclamate de dumneavoastra: „Jocuri de putere” (05, 11, 12.02.2019) si „Dosar de politician” (03.02.2019).

De asemenea, membrii Consiliului au vizionat fragmente relevante din emisiunile respective si au audiat punctele de vedere ale reprezentantilor posturilor.

Constatând încalcari ale prevederilor din Codul de reglementare a continutului audiovizual, CNA a decis aplicarea urmatoarelor sanctiuni:

amenda de 20.000 de lei postului Realitatea TV pentru emisiunile: „Jocuri de putere”, editiile din 04.02 – art. 40, alin. (2), (5); 05.02 – art. 64 alin. (1) lit. a), art. 70; 12.02 – art. 40, alin. (2), art. 64 alin. (1) lit. a), art. 70; 13.02 – art. 40, alin. (5), art. 70; 17.02 – art. 40, alin. (4), art. 64 alin. (1) lit. a); 19.02 – art. 40, alin. (2) ?i (5); 20 -24.02 – art. 40 alin. (5), art. 64 alin. (1) lit. a), b) si art. 70; 25.02 – art. 40 alin. (5), art. 64 alin. (1) lit. a), b), art. art. 66, art. 70; „România 2019”, editiile din 08.02 – art. 64 alin. (1) lit. a), art. 40, alin. (1), (3); 14.02 – art. 40, alin. (1), (4); „Realitatea Româneasca” din 23.02 – art. 66, art. 70.
amenda de 15.000 de lei postului B1 TV pentru emisiunile: „Se întâmpla acum” din 18.02 – art. 64 alin. (1) lit. a) si b), art. 40, alin. (5) din Cod si art. (3) alin. (2) din Legea Audiovizualului; „Lumea lui Banciu” din 24.02 – art. 64 alin. (1) lit. a), art. 40 alin. (2); „Dosar de politician” din 03.02 – art. 40 alin. (2), art. 64 alin. (1) lit. a), art. 66, art. 70.

Cu stima,
Maria Monica GUBERNAT
Vicepresedinte Interimar

Ez kezdetnek mindenképp bíztató, remélhetõleg sorra kerül majd az a két panaszunk is, amelyek témája a RealitateaTV-n március 8-9-én bemutatott ámokfutás, amikor hosszú órákon keresztül szapulták a székelyeket. Már csak azért is, mert azokban a panaszokban már jeleztük azt is, hogy tudomásunk szerint az illetõ adó visszaesõ, márpedig indokolt esetben az ilyenek sugárzási jogát meg lehet vonni. Bizonyára mondanunk sem kell, hogy mekkora jelentõsége leenne egy ilyen lépésnek. Éppen ezért mostantól rendszeres megfigyelés alatt tartjuk ezt az adót, s újra és újra kérni fogjuk az Audiovizuális Tanácstól, hogy tegye meg ezt a drasztikus lépést. Akkor fog majd kiderülni, hogy meddig terjed a korrektségük.

Kategória: Tájékoztatás | 1 hozzászólás

Fejlemények Strasbourgban az érettségi-perekben

Amikor tavaly nyáron az Erdélyi Magyar Ifjakkal együtt arra bíztattuk azokat a magyar fiatalokat, akik a román vizsga miatt nem kaptak érettségi diplomát, hogy tegyenek panaszt az Emberi Jogok Európai Bíróságán, akkor azt abból a meggondolásból tettük, hogy legyen ez jel a bíróságnak arra nézve, hogy itt egy rendszer-szintû probléma van, ami nagyon sok fiatalt érint, s ez által próbáljuk elérni azt, hogy minél hamarabb szülessen ítélet a témában.
Az elgondolás úgy néz ki bevált, mert most azt az örömteli hírt tudjuk közzé tenni, hogy az elsõ panaszos (aki még 2017 õszén tett panaszt), illetve a tavaly panaszt benyújtók közül az elsõ öt a napokban levelet kapott a bíróságtól, amiben arról értesítik õket, hogy esetükben – mondhatni szokatlanul gyorsan – elindították az eljárást, s megküldték a panaszukat a román kormánynak, hogy az szerezzen tudomást azokról:

EJB-level-eljaras-indul

A levélben azt kérik a panaszosoktól, hogy április 19.-ig közöljék azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén hajlandóak peren kívül megállapodni a román kormánnyal, ugyanis az elsõ szakaszban a bíróság arra ösztönzi a feleket, hogy egyezzenek ki békés módon. Ha pedig nem jön létre ilyen megállapodás, akkor indul a per, melynek elsõ lépéseként a kormánynak 6 hét áll majd rendelkezésére, hogy kifejtse az álláspontját a keresetekrõl.
Ugyanakkor arról is értesítik a panaszosokat, hogy párhuzamosan folytatják az eljárást mind a hat esetben.
Mindebbõl ugyan még semmi nem következik a végeredményt illetõen, de ok arra hogy bízzunk benne, hogy a Bíróság megfelelõ súllyal kezeli a továbbiakban is a témát, azaz hozzánk hasonlóan úgy látja, hogy az sürgõs és fontos. Ezt támasztja alá az is, hogy a levélben többek közt tételesen az áll, hogy a Bíróság úgy döntött, hogy sügõsségiként kezeli ezeket az ügyeket.
Még hosszú az út addig, míg ez a probléma végleg megoldódik, de ha figyelembe vesszük, hogy általában évekbe telik míg a strasbourgi bíróság napirendre vesz egy panaszt, ez a fejlemény már önmagában pozitív, s óvatos bizakodásra ad okot, táplálja a reményt, hogy elõbb-utóbb igazságos lesz a romániai érettségi-rendszer.
Ezúton is szeretnénk megköszönni azoknak a fiataloknak, akik pozitívan válaszoltak a felkérésünkre és panaszt tettek, valamint Karsai Dániel ügyvéd úrnak (www.drkarsai.hu, karsai.daniel@drkarsai.hu), aki a típus-panaszt elkészítette, illetve vállalta, hogy a továbbiakban ellátja a fiatalok jogi képviseletét.
Természetesen a további fejleményekrõl is beszámolunk majd.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

Az állampolgárok szolgálatában

A magyarellenességérõl híres Realitatea TV két egymást követõ napon (március 8 és 9) több órás hazug-sovén-uszító mûsorfolyamot sugárzott, az elsõ részt Marosvásárhelyrõl, a másodikat pedig Maroshévízrõl. A nézõnek az volt az érzése, hogy visszatértünk a kilencvenes évekbe, amikor a hírhedt HarKov botrányok zajlottak. A két mûsorvezetõ olyan “illusztris” és “mértékadó” személyeket hívott meg, mint Dan Tanasã, Ilie Sandru, Marius Pascan vagy Ioan Aurel Pop, akik közül gondolom egyiket se kell különösebben bemutatni.

Ilyen körülmények között még akkor panaszt tettünk az Audiovizuális Tanácsnál mindkét mûsor ellen, de megítélésünk szerint (fõleg mert ismerjük a precedenseket, amikor hasonló esetekben a Tanács pár hónap késéssel kirótt némi pénzbüntetést a tévére, amit az kifizetett, s azzal az élet ment tovább) ez ebben az esetben kevés, ezért úgy döntöttünk, hogy az ügyészségen is panaszt teszünk, a magyar közösség elleni uszítás miatt. A panasz el is készült múlt kedden, de tekintettel arra, hogy szerdán Csíkszeredában voltam tárgyaláson (ebben az ügyben), csütörtökön meg Bukarestben voltam kihallgatáson (ebben az ügyben), csak pénteken jutottam oda, hogy bevigyem az ügyészségre.
Ahol azzal fogadtak (a kapunál), hogy potyára mentem, mert ügyfélfogadás csak hétfõn, szerdán és csütörtökön van. Mi tagadás, elsõre nem hittem a fülemnek, mert felfoghatatlan, hogy legyen egy olyan közintézmény, ahol nincs ügyfélfogadás minden egyes munkanapon. Egyáltalán hogy képzelik azt, hogy valaki odamegy (esetleg távolabbról ide utazik e célból), ott meg zárt ajtóval várják, mert aznap nincs ügyfélszolgálat. Tudva azt, hogy a bûnözõk még hétvégén meg éjjel is “dolgoznak”, vajon hogy képzelik a fõ-fõ bûnüldözõk, hogy õk meg az öt munkanapból csak háromon hajlandóak szóba állni azokkal, akiket valamilyen jogsértés ért. Botrányos! S ugyan az interneten fellehetõek az ügyészség elérhetõségei, azt épeszû ember nem feltételezi, hogy nincs minden nap ügyfélszolgálat, így azt se fogja senki megtenni, hogy elõzetesen érdeklõdik. Egy szó mint száz, ezen véleményem szerint változtatni kell.
S ha ez nem volna elég, akkor mondom tovább, hogy miképpen jártam ma, amikor már másodszor vittem be a panaszt. Gondolom többen már ki is találták: a kapunál azzal fogadtak, hogy ma nincs a titkárnõ, jöjjek vissza szerdán.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!

Minden napra egy

Ismét eltelt egy hét, ráadásul eseményekben igencsak zsúfolt, már ami a különbözõ helyekre benyújtott panaszokat illeti. Vegyük hát ezeket sorra:
Már korábbi beszámolónkban jeleztük, hogy két ügyben is panaszt szándékszunk tenni, ezek közül az elsõ hétfõn postáztuk is a Diszkriminációellenes Tanácshoz, témája egy cikk-sorozat, amit Ilie ªandru ír az Informatia Harghitei-ben. Az elsõ folytatás megjelenése után ugyanis felszólítottuk a kiadót, hogy törölje a cikket, mert az hazug és uszító, ezt pár nap után meg is tették, ellenben késõbb újabb folytatásokat tettek közzé (a 2. itt olvasható), s ezeket – természetesen – lelkesen reklámozza Dan Tanasã meg a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma. Ezekre a részletekre való tekintettel a panaszt a szerzõ, a kiadó, illetve a két reklámozó ellen fogalmaztuk meg, azt kérve, hogy a Tanács állapítsa meg hogy törvényt sértenek, ezért kötelezze õket az uszító tartalom törlésére, illetve a továbbiakban tartsák megfigyelés alatt ezeket az oldalakat, s ha további törvénysértõ írásokat tennének közzé, akkor indítson ellenük hivatalból eljárást.
Ugyanaznap este a Realitate tévében ismét a magyarok voltak napirenden, különös tekintettel arra, hogy az RMDSZ kongresszuson határozatot fogadtak el a romániai magyarok jelképeirõl. A mûsor a szokásos mederben zajlott, következésképpen kedden újabb panaszt tettünk az Audiovizuális Tanácsnál az adó ellen, szóvá téve az elhangzottakat, illetve az ilyen hazug és uszító feliratokat:



A szerdai napról már bõvebben beszámoltunk, ezért arra most nem térünk ki.
Csütörtökön és pénteken két panaszt fogalmaztunk az ügyészségnek, egyik témája a már említett ªandru cikk-sorozat, a másiké meg egy Gheorghe Funar által írt cikk, a magyarok és a katolikusok ellen uszító elképzelhetetlen hazugság-gyûjtemény. Mondhatná erre valaki, hogy Funar köztudottan nem épelméjû, nem érdemes foglalkozni vele, azonban megítélésünk szerint ez az álláspont téves, legalább két okból. Egyik az, hogy távolról sem evidencia mindenki számára a Funar elmeállapota, sokan nincsenek ezzel tisztában, ezt jól mutatják a cikk utáni hozzászólások. A másik pedig az, hogy ha valaki mérgezi a magyar-román viszonyt, az ellen fel kell lépni, mert az veszélyes és káros tevékenység.
A két panaszt péntek délelõtt be szerettük volna nyújtani az ügyészségnek, ellenben az ügyészségen arról tájékoztattak, hogy az intézmény sztrájkol, esetleg hétfõn majd módunk lesz benyújtani a panaszokat.
Végül a mai nap folyamán elkészült a panasz a Diszkriminációellenes Tanácshoz is Funar és az írását megjelenítõ oldal ellen, ezt is postázni fogjuk hétfõn.
Ez tehát hat nap alatt hat panasz, amiben az az igazán rossz, hogy nem valamiféle sztahanovista lendület vezérel bennünket, hanem hogy olyan szinten zajlik folyamatosan a romániai magyarok jogsértése, hogy ha lenne rá kapacitásunk, akkor ennél lényegesen több panaszt is benyújthattunk volna, mert jól megalapozott ok lenne rá bõven.

Kategória: Tájékoztatás | Szóljon hozzá most!