Választható?

A kifejezés az oktatás területérõl ismert például, ahol ugyebár vannak kötelezõ és választható tantárgyak. De mivel Románia számos tekintetben atipikus ország, ezért ne lepõdjünk meg ha azt tapasztaljuk, hogy a jog területén is érvényes, eleve két értelemben. Egyrészt vannak törvények amelyek betartása kötelezõ, s vannak olyanok, amelyek esetén ez választható. Másrészt pedig vannak, akik számára a törvények betartása kötelezõ, míg vannak olyanok, akik számára ez választható. Az elsõre egyfajta friss példa a személyes adatok védelmérõl szóló törvény, amit a kormány parancsára most szerte az országban minden vendéglõ és kocsma köteles megszegni. A másodikra pedig a Belügyminisztérium, amint a következõkbõl kiderül:
A román alkotmány 120. cikkelye kimondja, hogy ott ahol jelentõs számban élnek egy kisebbséghez tartozó állampolgárok, ezek használhatják az anyanyelvüket mindenféle hatósággal való viszonyukban. Hangsúlyozzuk hogy mindenféle, legyen az helyi, megyeik vagy valamely állami hatóság helyi kirendeltsége.
Ezt a szabályt erõsíti az érvényben levõ Közigazgatási Törvénykönyv 94. cikkelye.
Egy ilyen közhatóság például a rendõrség, s ezen elõírások alapján fordultunk egy közérdekû adat-igényléssel pár napja a gyergyószentmiklósi rendõrséghez. A válasz pedig ez:

rendorseg-valasza

(Azok számára akik nem értik: arra kérnek, hogy nyújtsuk be a kérést román nyelven.)
Félreértés ne essen, ez nem szól semmiféle helyi indulatról vagy akaratról, a rendõrparancsnok azt tette, amit számára egy miniszteri rendelet elõír. Eme rendelet pedig (itt van) egészen friss, már a környéken ólálkodott a koronavírus, amikor a belügyminisztérium kiadta, s a 20. cikkelyben valóban az áll, hogy ezt kell válaszolni akkor, ha valaki nem román nyelven fordul a rendõrséghez. Röviden: a belügyminisztérium semmibe veszi az alkotmányt és egy érvényben levõ törvényt, s azokkal ellentétes eljárásra kötelezi lényegében az alárendelt intézményeit.
Következéskeppen ismét az van, hogy ahhoz hogy megoldódjon egy probléma (nevezetesen hogy megkapjuk a rendõrségtõl a kért adatokat) két lehetõségünk van: vagy engedünk a jogtalan kérésnek és lemondunk arról, hogy használjuk az anyanyelvünket a közigazgatásban, vagy pedig elõzetesen rá kell vegyük a belügyminisztériumot arra, hogy hozza összhangba ezt a rendeletét az érvényes törvényekkel. Nem meglepõ módon ez utóbbit választottuk, mert ez a rendelet nagy számú állampolgár jogait sérti, tehát a megváltoztatása elsõbbséget élvez.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Számvetés-féle

Jó pár hete vagyunk többé-kevésbé bezárva, ellehetetlenítve, miközben a közbeszédben szinte-szinte csak a koronavírusról esik szó, mintha minden más megszûnt volna. Természetesen ez csak látszat, amit mondhatni fényesen igazol az, hogy ez idõ alatt is volt bõven tennivaló a jogvédelem területén. Vegyük hát fel a beszámoló fonalát ott, ahol február elején letettük, s lássuk mi mindent tettünk azóta. Nem föltétlen idõrendben, inkább témák szerint csoportosítva:

  1. Kezdjük azzal a területtel, ami a legjobb esélyekkel kecsegtet eddigi tapasztalataink szerint, vagyis az Audiovizuális Tanáccsal. Ott az elmúlt hetekben kilenc panaszt tettünk, a Digi24, Antena3, Realitate Plus, România TV és a B1 adók ellen, nagyobb részt a Iohannis elnök április harmincadikai kirohanása után, s azért, mert a bepanaszolt adók nem voltak pártatlanok, maguk is uszítottak. Ilyen téren a prímet mostanában a Realitate Plus viszi, a kilencbõl négy panaszt ellenük tettünk, mert olyan szinten mûvelik a hazudozást és uszítást, amire egy ideje azért kevesebb példa van szerencsére.
  2. A Diszkriminációellenes Tanácshoz nyolc panaszt nyújtottunk be február eleje óta, a bepanaszoltak az Adevãrul (a ditrói pékség ügye kapcsán); a szokásosnak nevezhetõ uszítás miatt Dan Tanasã (2 ízben) és Mihai Tîrnoveanu (3 ízben); a Belügyminisztérium (mert a kijárási korlátozás idején kitöltendõ nyilatkozatok esetében lényegében megtiltotta a magyar nyelv használatát) és a belügyminiszter (aki az ortodox Húsvét idejére engedményeket adott felekezeti alapon, úgy, hogy arra nem volt joga).
  3. Egy külön fejezetet képez a Tîrnoveanu-féle, március elsején szervezett bukaresti tüntetés, ami álláspontunk szerint törvénytelen volt. Azzal kapcsolatban egyelõre az adatgyûjtés idõszakában vagyunk, ugyanis az illetékes hatóságok nem hajlandóak kiadni közérdekû információkat, így kénytelenek voltunk pert kezdeményezni a fõpolgármester illetve a bukaresti rendõrség ellen. Azok nyomán – remélhetõleg – kézhez fogjuk kapni azokat az iratokat, amelyek alapján el lehet majd dönteni, hogy ki és milyen törvényt sértett meg ama tüntetés kapcsán.
    Szintén ahhoz a tüntetéshez tartozik, hogy egy küldöttséget fogadott abból az alkalomból az államelnök egy tanácsosa, aki Tîrnoveanu szerint ígéreteket is tett nekik. Hogy pontosan miket, azt még nem sikerült megtudnunk, s fennáll az esélye annak is, hogy az elnöki hivatalt is be kell pereljük azért, hogy konkrét kérdéseinkre válaszokat kapjunk. Egyelõre az elõzetes felszólításnál tartunk, de ha továbbra is titkolóznak, akkor abból is per lesz, mert tudomásul kell venniük, hogy õk sem állnak a törvény felett.
    Szintén ama tüntetés kapcsán tettünk egy panaszt törvénytelen zászló használatáért Bukarest prefektusánál, aki azt érdemben nem oldotta meg, mellébeszélõ válasszal próbált meg kifizetni. Azt az ügyet egyelõre jegeltük, hadd lássuk miképpen fog alakulni az elsõ perünk amit ilyen témában indítottunk, s amiben július elsején lesz tárgyalás.
    Végül ama tüntetés kapcsán egy büntetõ panaszt már megtettünk, mert provokatív módon elszavalták Eminescu Doina https://www.justitiarul.ro/8601-2/ címû versét, ami nyíltan antiszemita és idegengyûlölõ, s mint ilyen törvénybe ütközik a nyilvános elszavalása.
  4. A Nép Ügyvédjénél is tettünk egy panaszt a Belügyminisztérium fennebb már említett hozzáállása miatt, s azt kértük, hogy érjék el, hogy a minisztérium tartsa tiszteletben az országnak az anyanyelv használatára vonatkozó törvényeit.
  5. Bíróságon támadtuk meg rögtön a kiadása után a rendkívüli állapot idején kiszabható bírságokat megemelõ 34-es Sürgõsségi Kormányrendeletet, amit késõbb a Nép Ügyvédje kezdeményezésére az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított. Így az a per mndhatni okafogyott lett, de azért nem vonjuk vissza a keresetet, már csak azért sem, mert a per elindításában az is szerepet játszott, hogy a rendelet elfogadásakor a kormány nem tartotta be a közvitára vonatkozó törvényes elõírásokat sem (konkrétan: március 27.-én formailag közvitára bocsátotta, de mint késõbb kiderült, túlzás nélkül perverz módon már egy nappal korábban elfogadta és közzé is tette). Éppen ezért annak még van tétje, hogy a bíróság azért az eljárásért marasztalja el a kormányt.
  6. Tettünk egy-egy büntetõ panaszt Dan Tanasã és Mihai Târnoveanu ellen is, tekintettel arra, hogy míg mások a vírussal voltak elfoglalva, õk lankadatlanul uszítottak és uszítanak a magyarok ellen. Márpedig álláspontunk szerint ideje, hogy a hatóságok is belássák, hogy ez a magatartás az egész társadalom számára káros, tehát tenniük kell valamit a megállításukra.
  7. Tettünk egy büntetõ panaszt Iohannis elnök ellen is a két minõsíthetetlen magyarellenes kirohanása miatt, amik mint mindannyian tapasztalhatjuk, komoly bíztatást jelentettek sokaknak, azóta a közbeszédben merhetõen fokozódott a magyar-gyûlölet és az uszítás.
  8. Az elmúlt két hónapban véglegesítettünk hét, az Emberi Jogok Európai Bíróságához címzett panaszt, közülük kettõt még márciusban postáztunk is, a többit a napokban küldjük, miután úgy néz ki a postai szolgálat normalizálódik, annak a kettõnek a tértivevény-szelvénye visszaérkezett Strasbourból. Ezek jellemzõ módon tisztán közösségi (zászló- meg felirat-) ügyek, de köztük van a Tanasã egyesülete feloszlatásának az ügye is, ami gyökereiben oldana meg több tíz pert, s amiben kétségtelenül tisztességtelen ítélet született.
  9. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban panaszt tettünk a bíróságon a 394/2020-as Kormányhatározat ellen is (ezzel hirdette ki a kormány a készenléti állapotot), két okból is: egyrészt ismét megsértették a közvitára vonatkozó törvényes elõírásokat, s úgy fogadták el május 18-án este, hogy se közvitára nem bocsátották elõzõleg (pedig idõ lett volna rá, mert Iohannis elnök még áprilisban bejelentette, hogy május 15 után nem hosszabbítja meg a szükségállapotot), se figyelembe nem vették azokat a javaslatainkat, amelyeket írásban megküldtünk (s amik röviden arra vonatkoztak, hogy differenciált szabályokat célszerû bevezetni, mindenhol olyat, amit az adott területen lévõ helyzet megkövetel), másodsorban pedig mert alkotmánysértõ, ugyanis állampolgári jogokat korlátoz, miközben az Alkotmány világosan kimondja, hogy az csak törvény által lehetséges.

Látható tehát, hogy nem tétlenkedtük az elmúlt hetekben, ami sajnos nem mondható el a különféle intézményekrõl. Azok számára kitûnõ kifogás a járvány-veszély, így minden ügy csigalassúsággal halad, ráadásul még az sem biztos, hogy jó irányba. Ráadásul ez még az Emberjogi Bíróságra is igaz, amelyik ugyan sürgõsséggel megoldotta a volt román fõügyész panaszát, ellenben a minket érintõ tíz ügyben (amikben az eljárás már elindult) ez idõ alatt semmi látható elõrehaladás nem volt.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Ki az úr a hazában?

Romániában közszájon forog az, hogy ugyan elvileg világi állam, s a hatalom a parlament, a kormány és az igazságügy kezében van, de a gyakorlatban ez kicsit másképp van. Errõl mindenkinek lehet vélemény, levonhatja ezt a konklúziót különféle jelekbõl, de mint minden esetben, erre is áll, hogy jó lenne így vagy úgy bizonyosságot szerezni.
Bizonyíték általában kétféle van, a direkt és az indirekt. Az elsõ nyilvánvalóan sokkal erõsebb mint a második, de azért ne becsüljük le ez utóbbiakat is. Nézzünk tehát egy ilyet:

https://basilica.ro/wp-content/uploads/2020/04/Acord-2-BOR-MAI.pdf

Aki látott már kétoldalú megállapodást, az tudja, hogy a felek közül az az erõsebb, amelyik az elsõ helyen szerepel. Õ a tulajdonos (legyen az eladó vagy bérbe adó), a cégvezetõ aki az alkalmazottal munkaszerzõdést köt, stb, stb.
Ha pedig a két fél jogi személy, akkor közülük egyik elkészíti a dokumentumot, amit bemutat a másiknak, az meg aláírásával jelzi, hogy elfogadja. Hogy melyik melyik, az abból is látható, hogy melyik fél iktatószáma szerepelt eleve a dokumentumon, s melyiké kerül rá utólag, kézzel írva.
Ezek – mint jeleztük – indirekt bizonyítékok. De annak elég erõsek!

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Köszönet a Covidnak

Produkál néha az élet olyat, hogy nem hiszünk a szemünknek. Ez történt most is, s bármennyire abszurdnak és hihetetlennek tûnik a cím, kérjük higgyék el, hogy teljesen komolyan gondoljuk. Ezt nyilván meg is kell magyarázni, hát tessék:

Tavaly novemberben tettünk panaszt az ügyészségen több olyan honlap ellen, amelyeken a Vasgárdát, illetve annak vezetõit dicsõítik. Ez ugyanis 2015 júliusa óta tilos, akkor módosították úgy a azt a jogszabályt, amelyik már korábban büntette ezt a fasizmus, illetve általában az idegengyûlölet viszonylatában. Mivel egy rövid körbenézés a világhálón azt mutatja, hogy ez a jogszabály mintha nem is létezne, bátran, fényképpel névvel és címmel reklámozzák többen is a Gárdát s annak egykori vezetõit, a könyveik minden mennyiségben megvásárolhatóak, stb, stb, arra gondoltunk, hogy benyújtjuk ezt a panaszt, már csak azért is, hogy azt ne mondhassák a hatóságok, hogy azért nem lépnek fel a jelenség ellen, mert nincs róla tudomásuk.
Ahhoz képest, hogy más ügyekben milyen lassan halad a nyomozás, ebben az esetben ez meglepõen gyors volt, legalábbis ami az elkövetõk azonosítását illeti, ugyanis március 12-én már kézhez kaptuk ezt az ügyészi rendeletet.

A szöveg elég hosszú, de mondanivalónk szempontjából egy oldalnyi a fontos, ami a második oldal alján kezdõdik és a harmadikon folytatódik. Mint látható, a miscarea.net és a miscarea-legionara.net címeken található honlapok esetében (mindkettõ az Egyesült Államokban van bejegyezve) azonosították azok tulajdonosait, s azok minden adata megtalálható a rendeletben, kezdve a születési helyükkel, s befejezve jelenlegi lakhelyükkel, telefonszámukkal, stb, olyan körülmények között, hogy egyikük az Egyesült Államokban is lakik. Ezzel szemben, amint a IV. pontban látható, semmire nem sikerül menni az ortodoxinfo.ro címen található honlap esetében, mert – a magyarázat szerint – az természetes személy, s a személyi adatok védelmérõl szóló uniós irányelv szerint az adatai nem nyilvánosak. Írják ezt azon az oldalon, ahol kicsivel fennebb épp csak a cipõje mérete nem szerepel 3 másik természetes személynek, akik román állampolgárok és az országban is laknak. Ez még avatatlan személy számára is igen ellentmondásos, hát még ha hozzátesszük, hogy a .ro végzõdésû neveket egy román állami intézmény kezeli, annak a birtokában van a teljes adatbázis, benne minden név tulajdonosának minden adata, tehát – figyelembe véve, hogy egy bûnügyi kivizsgálásról van szó – mindössze annyit kellett volna tenni, hogy írni egy hivatalos átiratot az illetõ intézménynek, s kérni tõle, hogy adja meg az illetõ adatait. Ezt ne tudnák a nyomozó hatóságok? Azok, amelyek pontosan tudták, hogy az Egyesült Államokból miképpen szerezhetõ meg egy .net végzõdésû honlap-név tulajdonosának minden adata?
Ne kerülgessük a témát, bizonyára nem csak mi gondoljuk úgy, hogy ebben az esetben a fõ akadály nem az EU-s irányelv volt, hanem a honlap-névben szereplõ “ortodox” elõtag. Elvégre még friss mindannyiunk emlékezetében a belügyminiszter és az ortodox egyház között megköttetett húsvéti paktum.
De hogy azon ne múljon, írásban tájékoztattuk az ügyészséget arról, hogy miképpen szerezhetik meg eme honlap tulajdonosának az adatait, bízva abban, hogy akkor már nem lesz kibúvó. Hát tévedtünk, mert e hónap elején ezt az értesítést kaptuk a nyomozást végzõ rendõrségtõl.

Mint látható, ebben arról tájékoztattak, hogy mindenféle lehetséges ellenõrzést elvégeztek, de csak nem sikerült az ortodoxinfo.ro oldal tulajdonosát azonosítaniuk! S ezt két vezetõ beosztású rendõrparancsnok írta alá, szemrebbenés nélkül! Bizonyítva azt, hogy a román rendõrség is szolgál és véd. Csak az a kérdés, hogy kit. Illetve – nem túlzás ezt mondani – ebben az esetben egyértelmû, hogy az elkövetõt.

És ekkor jött képbe, teljesen váratlanul, a vírus. Ugyanis ma jelent meg a sajtóban ez a cikk, s abban nagy betûkkel kiemelve ez áll:
“Eközben újabb álhírportál letiltásáról számoltak be a romániai hatóságok: az Ortodoxinfo.ro honlapról van szó.”
Persze ez csak rész-siker, mert a letiltás valószínûleg nem tart míg a világ, illetve nem egyenértékû azzal, hogy az oldal tulajdonosát bíróság elé állították vasgárdista propaganda miatt. De kezdetnek megfelel, mert egy darabig nem lesz módja azt a propagandát folytatni.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

A törvények betartása szükségállapot idején is kötelezõ mindenki számára

A fenti cím szellemében hadd szögezzük le, hogy alapítványunk egyik fõ tevékenysége a jogvédelem, vagyis annak a figyelemmel követése, hogy a hatóságok betartják-e a törvényeket. A kettõs azonban mérce nem kenyerünk, ezért ugyanolyan fontosnak tartjuk azt is, hogy az állampolgárok is ugyanúgy cselekedjenek. Ez hatványozottan igaz olyan rendkívüli helyzetben ami most áll fenn, amikor mindenkinek nagyobb az egyéni felelõssége, aprónak tûnõ törvényszegéssel nagy bajt lehet okozni. Éppen ezért kérünk mi is mindenkit, hogy az érvényes jogszabályokat szigorúan tartsák be, még akkor is, ha azok egyike-másika túlzónak, indokolatlannak tûnhet esetenként.
Ellenben nem mehetünk el szó nélkül azok mellett a jogsértések mellett, amelyekrõl nap mint nap lehet értesülni különbözõ forrásokból. A hatóságok kötelessége a közösséget, a közérdeket szolgálni, az általuk elkövetett jogsértések ezért még súlyosabban esnek latba bármikor, s kiemelten most, amikor a kialakult helyzet mindenki számára kisebb-nagyobb gondot jelent. Ilyenkor még inkább igaz kellene legyen az, hogy a közalkalmazott az közszolga és nem kényúr.
Következésképpen arra bíztatunk mindenkit, akit bármilyen atrocitás vagy jogsértés ér a hatóságok részérõl ebben az idõszakban, hogy tegyen panaszt, teremtse meg annak a lehetõségét, hogy a törvénysértõ hatósági személy tette ne maradjon büntetlen. Ha egy állampolgár törvényt sért, akkor jogos õt azért megbüntetni, ellenben ez nem jogosítja fel a hatóságokat (elsõsorban a rendõrséget és csendõrséget), hogy valakit megalázzanak, vagy pedig a jogszabályok egyéni értelmezése alapján, el nem követett jogsértésért büntessenek. Jelezzük ugyanakkor azt is, hogy alapítványunk kész jogi segítséget biztosítani mindenkinek, aki úgy értékeli, hogy õt jogsérelem érte. Folyamatosan elérhetõek vagyunk levélben (szekler.monitor@sic.hu) illetve a Facebookon, forduljanak hozzánk bizalommal, s amennyiben mi magunk is arra a következtetésre jutunk, hogy jogsértés történt, akkor lehetõségeink függvényében segítünk.

Kategória: Felhívás | 2 hozzászólás

Az ön segítsége is számít

Idén is eldönthetjük, hogy mi legyen a sorsa tavalyi adónk 3.5%-ának. Az eljárás egyszerû, le kell tölteni ezt az ûrlapot, kinyomtatni (csak elsõ oldalát) majd kitölteni a felsõ részt a saját adatokkal.
Ha pedig valaki támogatásra méltónak tartja alapítványunkat, akkor a II/2. résznél annak adatait írja be:

Név: Fundatia Szekler Monitor
Adószám: 12840761
Bankszámla szám: RO18.BRDE.210S.V027.5300.2100
(összeget nem kell írni, azt kiszámítja az állam)

Kitöltés után az ûrlapot be kell vinni az állami pénzügy helyi irodájába, melyek rövidített programmal, de dolgoznak. Mindez megtehetõ május 25.-ig.

Elõre is köszönjük mindenkinek, aki így tesz!

Kategória: Felhívás | Hozzászólás most!

Nagyon jó hír

Most, mikor mindenki a világjárvánnyal van elfoglalva, mikor mindenhol mindenki csak arról beszél, talán jól fog egy kivétel, fõleg ha az egy jó hír. Ezért hadd tájékoztassunk arról, hogy alapítványunk címére ma boríték érkezett Strasbourgból, az Emberi Jogok Európai Bíróságáról. Az már tapintásra kivehetõ volt, hogy a benne levõ lapok tûzõgéppel vannak összetûzve, ezért ki se kellett bontani a borítékot hogy már tudni lehessen, hogy jó hír van benne. (Ugyanis ha egy panaszt befogadnak, akkor az kap egy iktatószámot, s a befogadásról tájékoztató levéhez hozzátûznek egy öntapadó címkéket tartalmazó csíkot is, mely címkéken az iktatószám található, azért, hogy a késõbbi küldeményekre lehessen majd egyet-egyet felragasztani, ezzel könnyítendõ a Bíróság iktatójának a munkáját.) Ez már magában örömre adott okot, amit egybõl megduplázott az, hogy a borítékot felbontva két értesítõt és két rend címkét találtunk benne! Ez pedig azt jelenti, hogy immár négyre nõtt azon panaszaink száma, amelyeket a Bíróság befogadott. Ami nem nagy szám, de ennél többet nem is várhatunk, hisz ezidáig pont négy panaszt nyújtottunk be. Magyarán az összes benyújtott panaszunkat befogadta a bíróság, ami azt jelenti, hogy elsõ látásra úgy találták, hogy vannak bennük arra utaló jelek, hogy a romániai bíróságok az adott esetekben tisztességtelenül jártak el, az ország törvényeit megsértve ítélkeztek. Egyre biztosabban mondhatjuk tehát el, hogy jó úton járunk, a fejlemények visszaigazolják azt, hogy a jog eszközeivel is élni kell, azokkal is harcolni kell, ha eredményt akarunk elérni.
S hogy mirõl szól ez a két ügy?
Az elsõ teljesen egyértelmû volt, ugyanis Vasláb község polgármesterétõl kértük négy konkrét probléma megoldását, õ azokból kettõt megoldott, a másik kettõt nem. Ezért bírósághoz fordultunk, az pedig meglepetésünkre azt állapította meg, hogy a kéréseinket a polgármester megoldotta, tehát a keresetünk okafogyott. Ez a számtan nyelvén elmondva úgy hangzik, hogy a bíróság szerint 2=4.

Vaslab-befogadva-60317-19

A másodikban Kovászna megye prefektusát kértük, hogy biztosítsa a megyében a magyart nyelv használatára vonatkozó törvényes elõírások betartását, amit õ lényegében megtagadott, a bíróság pedig úgy ítélte meg, hogy a benyújtott kérésünket a prefektus megoldotta, ugyanis a megoldás lehet negatív (tehát elutasító) is. Azt figyelmen kívül hagyták, hogy amikor valaki egy törvény betartását kéri, akkor ez az eset nem állhat fenn, akkor csak a pozitív megoldás lehetséges.

kovasznai-prefektus-befogadva-603173520-20

Innen kezdve következik a türelmes várakozás, de az mindenképp örvendetes, hogy újabb két esetben kerültünk közelebb ahhoz, hogy az Emberjogi Bíróság mondja ki, hogy Romániában a bíróságokat használják eszközként a nyelvi jogok korlátozására.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Fél siker

A témáról korábban már beszámoltunk, de mivel fejlemény van benne, az egyszerûség kedvéért álljon itt ismét a január 31.-én elküldött petíciónk:

peticio-2020-jan
anexa

Az elsõdleges célunk ezzel az volt, hogy mutassunk rá a román jogalkotás azon sajátosságára, hogy érzékeny témákban hajlamosak a túlszabályozásra (ide tartozik a más országok zászlajának kitûzését tiltó rendelkezés is), ami esetenként a jogalkotók által nem kívánt eredménnyel jár, tekintettel arra, hogy a munka a parlamentben olyan színvonalú, amilyen (hadd ne részletezzük).
A fejlemény pedig az, hogy máris válasz érkezett a petíciónkra:

a-prefektus-valasza

Megvalljuk kíváncsiak voltunk, hogy miképpen fogja kimagyarázni a helyzetet a prefektus (mert olyan illúziónk nem volt, hogy egy az egyben igazat ad nekünk), az eredmény azonban a vártnál biztatóbb, hisz lényegében elismerte, hogy a prefektura épületére kirakott óriás-zászló törvénytelen volt, ez pedig innen kezdve hivatkozási alap minden középületre kirakott hasonló zászló esetében. Bíztatunk is mindenkit, hogy használja. Arról nem beszélve, hogy a szabálytalan zászló esetén a büntetés nem az, hogy el kell távolítani, hanem 500 és 1000 lej közötti pénzbírság.
Ugyanakkor a másik két zászló esetében adott “magyarázat” nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, ugyanis a jogszabály egyértelmûen azt mondja ki, hogy tilos más méretû, stb. zászlót kitûzni, anélkül, hogy azt a középületekre korlátozná.
Mindezek figyelembevételével ez a viszontválasz ment a prefektusnak:

viszontvalasz-peticio-ugyeben

Ha pedig nem fog eleget tenni a törvényesen megalapozott kérésünknek, akkor garantáltan bírósághoz fogunk fordulni.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Fejlõdik (?) a román igazságszolgáltatás

Bizonyos értelemben valóban fejlõdik, ugyanis egyre több mindent lehet posta és papír kihagyásával, elektronikusan intézni. Így például a Brassói Táblabíróság esetében (igaz, hogy csak külön kérésre) lehet elektronikus hozzáférést nyerni egy adott ügy irataihoz, s azok esetében a kommunikáció a bírósággal szintén elektronikusan zajlik.
Ott van ellenben az emberi tényezõ. Ezt pedig tökéletesen mutatja ez a friss példa:

idezes

Ez egy idézés, amit decemberben állítottak ki (valóban, az elsõ oldal alján és a második tetején is szerepel az a dátum és óra, amikor a bíróság rendszere azt generálta, sajnos annyira halvány, hogy szkennelve már nem látszik), de hogy-hogy nem, csak ma küldték ki az alapítványunknak, kerek egy nappal azután, hogy a tárgyalás ahova idéztek lezajlott. Az a mi szerencsénk, hogy ez ebben az esetben történt meg, amikor eleve nem szándékoztunk részt venni a tárgyaláson. De mi van akkor, ha legközelebb egy valóban fontos dologról csak utólag értesülünk?

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Mozgalmas évkezdet

Az évbõl eltelt alig több mint egy hónap sajnos azt bizonyítja, hogy a magyarság helyzete Romániában egyre romlik. Ennek egyenes következménye az, hogy eddig 13 természetes illetve jogi személy ellen tettünk panaszt különbözõ hatóságoknál, s habár ez soknak tûnhet, az igazság az, hogy lehetne több is, ha lenne nagyobb kapacitásunk, ugyanis további ügyek dokumentálása is zajlik, s várhatóan a következõ napokban-hetekben azokból újabb panaszok fognak születni. Úgy gondoljuk hogy ideje ezekrõl némi tájékoztatót adni, már csak azért is, mert nem egy ügy különféle tanulságokkal is szolgál.
A beszámolót megkönnyíti az, hogy történtek ismétlõdõ esetek, amelyek estében ugyan több panasz született, de azok ismertetése összevonható, így lényegében 8 pontba sûríthetõ a mondanivalónk:

1. Táblamázolások
Ilyen eset három is volt január folyamán, az elsõ egy valóságos ámokfutás Hármasfalu és Csíkszereda között, a második Nagyszalontán, a harmadik meg idehaza. Ilyen téren újdonság volt, s ezért fontos kiemelni, hogy tudomásunk szerint elõször történt meg, hogy sikerült az egyik elkövetõt azonosítani. Ez azért is fontos, mert azt mutatja meg, hogy mennyire fontos az, hogy létezzenek helyi rendõrséget, amelyek a helyi hatóságoknál vannak alárendelve, ugyanis a bákói elkövetõnek haja szála nem görbült volna, ha a székelyudvarhelyi helyi rendõrök nem végzik lelkiismeretesen a dolgukat, s nem kutatnak addig a térfigyelõ kamerák felvételei között, míg azonosítják az elkövetõ autóját.
A három eset közös jellemzõje az, hogy az állami rendõrség képviselõi roppant határozott és harcias kijelentéseket tettek, amelyekben alapos eljárást és kemény büntetéseket helyeztek kilátásba, aminek örvendeni kellene, de megvalljuk, hogy a korábbi hasonló esetek ismeretében ezt inkább kételkedéssel fogadtuk. S éppen ezért a magunk részérõl mi is panaszt tettünk az ügyészségen mindhárom esetben, kihangsúlyozva, hogy:
– Ezek valóban rongálások, de nagy hiba lenne pusztán úgy kezelni, s mivel a következmények viszonylag könnyen elháríthatóak, az anyagi kár nem jelentõs, ezért mindössze pénzbírsággal sújtani az elkövetõket. Ugyanis ezen tettek indítéka kétségtelenül etnikai, s éppen ezért figyelembe kell venni a Büntetõ Törvénykönyv azon cikkelyét, miszerint az súlyosbító körülménynek tekintendõ, ami miatt lényegesen súlyosabb büntetések is kiszabhatóak.
– Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ezek a tettek egyfajta lakmuszpapírként mûködtek, ugyanis általuk kimutatható az, hogy a romániai társadalom jelentõs része nem ismeri az ország törvényeit, fogalmuk sincs a kisebbségi jogokról, súlyos elõítéletei vannak a magyar közösség irányába, illetve – s ezt is ki kell mondani – megveti és gyûlöli a magyarokat. Ezt bizonyítják egyértelmûen azok a bejegyzések, hozzászólások, amelyek valósággal elárasztották az internetet a táblafestések hírére. Éppen ezért elvárható, hogy a hatóságok egyrészt méltó és kellõ visszatartó erõvel bíró büntetéseket rójanak ki a táblafestõkre, de az is, hogy ennek kellõ mediatizálást biztosítanak, rámutatva arra, hogy milyen jogokat sértettek meg ezek az emberek, illetve felhívva a figyelmet arra, hogy mit kockáztatnak azok, akik hasonló tettekre vetemednének. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert nem kevesen voltak akik leírták, hogy maguk is követtek már el ilyet, illetve hogy a jövõben is szándékukban áll az.

2. Szintén a táblamázolások kapcsán tettünk panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál a Digi24, a Gândul, a ProTV és a Mediafax ellen. Ezek apropója az, hogy beszámoltak az esetekrõl (melyik errõl, melyik arról), viszonylag tényszerûen, ellenben egyik sem fordított semmilyen erõfeszítést arra, hogy azt is jelezze, hogy a mázolók milyen jogszabályokat sértettek meg, illetve ami végképp tarthatatlan, a honlapjukon illetve Facebook oldalukon teljesen szabadjára engedték a hozzászólásokat. Ennek nyomán hatalmas mennyiségû hozzászólás gyûlt fel, melyek döntõ többsége diszkriminatív és gyûlölködõ. A hozzászólások moderálása, a törvénybe ütközõ hozzászólások törlése az egyes honlapok tulajdonosainak a hatásköre és felelõssége, s amennyiben ezt elmulasztják, úgy õk viselik a teljes felelõsséget azokért a hozzászólásokért. A sajtónak eleve nagy a felelõssége, hisz lehetõsége lenne tájékoztatni, nevelni a nézõket/olvasókat, ennek elmulasztása pedig ráadásul azzal jár, hogy a hozzászólók egyáltalán nem értesülnek arról, hogy amit tesznek az törvénysértõ. Mindezek alapján tettünk panaszt ebben a négy esetben, azt kérve, hogy a Tanács rójon ki a hozzászólások számával és agresszív meg gyûlölködõ tartalmával arányos büntetést, s ez által is hívja fel a figyelmet a sajtó szerepére és felelõsségére. Jeleztük, hogy ezek az esetek messze túlmutatnak önmagukon, ijesztõ látleletet adnak a romániai társadalomról, s ez arra kell ösztönözzön mindenkit akinek a témában lehetõsége és felelõssége van, hogy kellõ komolysággal járjon el.

3. Szintén a Diszkriminációellenes Tanácsnál tettünk panaszt Marius Pascan ellen, aki jelenleg parlamenti képviselõként uszít folyamatosan a magyarok és a magyar szervezetek ellen, eléggé el nem ítélhetõ módon így próbál szavazatokat szerezni maga és a pártja számára. Ezt már elég rég mûveli, így elegendõ mennyiségû bizonyíték gyûlt össze ellene, eljött hát az ideje hogy neki is jelezzük, hogy amit tesz, az nem megengedhetõ. Már csak azért is fontosnak tartottuk ezt, mert idén két választás is lesz, s jó lenne eleve jelzést adni a politikusoknak, hogy célszerû volna a kampányok során a magyar kártyát mellõzni.

4. Újabb két panaszt tettünk szintén a Diszkriminációellenes Tanácsnál a – túlzás nélkül – vasgárdista Sorin Tîrnoveanu ellen is. Az elsõt január végén postáztuk, tárgya két újabb írása, amelyekben félremagyaráz valós történéseket (ilyen a tanügyminiszter azon rendelete, amelyik megtiltja az egyetemeknek, hogy a románból már érettségi vizsgát tett magyar fiatalokat a felvételi részeként újabb román nyelv-vizsgára kötelezzék), s apokaliptikus képeket fest az alkotmány megsértésérõl valamint a román nép és nyelv elleni támadásokról. Ezekkel az írásaival ismét sikerült a magyarok ellen hangolnia az olvasókat, akik tucatjával írták a diszkriminatív, illetve gyûlölködõ hozzászólásaikat. Tudva azt, hogy az illetõ az íráson túl provokatív rendezvények szervezésével is foglalkozik (ilyen volt a dormánfalvi medvék felvonulása Sepsiszentgyörgyön január 24.-én), egyértelmû, hogy egy társadalmi szempontból igen veszélyes és káros személlyel van dolgunk, akit az illetékes hatóságok meg kellene állítsanak minél hamarabb. Ezt a célt szolgálja a második ellene benyújtott panasz is, aminek apropója az, hogy bosszúból azért, mert tavaly nyáron panaszt tettünk ellene, most lejárató írást tett közzé az alapítványunkról a ditrói eset kapcsán. Ez a cselekedet is megsérti a vonatkozó jogszabályt, így ebben az esetben is panaszt tettünk ellene, hadd lássa a Diszkriminációellenes Tanács, hogy egy visszaesõvel van dolga, aki magától nem fog leállni.

5. S ha már szóba jött Ditró, az alapítványunk célkitûzéseinek megfelelõen mi annak az esetnek egy olyan vetületét vizsgáltuk és dokumentáltuk, amirõl valamiért nem igazán volt szó az elmúlt napokban. Ugyanis az önmagában már problémás, hogy a történet részleteinek az ismerete nélkül fû és fa véleményt nyilvánított az esetrõl, az ellenben törvénybe ütközõ, hogy annak kapcsán az egész magyar közösséget kollektíven megbélyegzõ, sértõ kijelentést tegyen bárki. Márpedig ez ebben az esetben is megtörtént, ráadásul hasonló intenzitással, mint a táblafestések esetében. Ráadásul az is bizonyítható, hogy a feszültségek szításában, az indulatok gerjesztésében a sajtónak is komoly szerepe volt ismét. Az már csak hab a tortán, hogy ilyen gyászos szerepet játszott a korábban nagyra tartott Szabad Európa Rádió is, amelyik tendenciózus (sõt, egyenesen hazug) címadással, illetve manipulatív videóval jelentkezett, s az azok által kiváltott diszkriminatív és gyûlölködõ hozzászólásokat pedig nem törölte a Facebook oldaláról. Ezért tettünk egy panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál ellenük is, s még legalább két ilyen panasz a dokumentálás szakaszában van, hamarosan postázni fogjuk azokat is.

6. Tettünk egy újabb panaszt az immár Realitate Plus nevet viselõ tévécsatorna ellen az Audiovizuális Tanácsnál, tekintettel arra, hogy nevet ugyan váltott, de szokást nem, továbbra is sugároz olyan mûsorokat, amelyek úgy néznek ki, hogy összeül hat-hét meghívott, egy mûsorvezetõ, s együttes erõvel hazudnak a magyarokról és szidják õket. Az egyértelmû, hogy a január 16-án este sugárzott mûsorban megsértették a törvényt, s az eddigi pozitív tapasztalataink alapján reméljük, hogy ezúttal is büntetést lesz az ügy vége.

7. Újabb teszt-pert indítottunk az épp megbukott román kormány ellen is, arra való tekintettel, hogy a hivatalos honlapjukon olyan fényképet tettek közzé, amelyiken a román és az angol felirat egy szinten van, s azt se eltávolítani, se lecserélni (olyanra amin az angol szöveg a román alatt van) nem voltak hajlandóak. A keresetet hétfõn postáztuk a Marosvásárhelyi Táblabíróságra (ahol eddig futószalagon ítéltek el székelyföldi polgármestereket hasonló esetekben), a fejleményekrõl majd beszámolunk.

8. Végezetül egy olyan panaszt is tettünk, ami bizonyos értelemben hasonlít az elõzõre, ellenben abban különbözik tõle, hogy nem a bíróságok joggyakorlatának az ellentmondásosságára akarunk általa rávilágítani, hanem a román törvények helyenként abszurd voltára. Ilyen például a román zászlóra vonatkozó törvény, az adta az ötletet ennek a panasznak a postázására:

peticio-2020-jan
anexa

Sok magyarázat gondoljuk ehhez nem szükséges, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a prefektus eleget fog-e tenni a törvényben elõírt kötelezettségének.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!