Lóra

Alig pár hét eltéréssel két határon túli magyar párt tette közzé a maga autonómia-koncepcióját. Elsõként még szeptemberben az RMDSZ, a napokban pedig a Magyar Közösség Pártja. A hasonlóság azonban itt véget is ér, ugyanis a két történet közötti különbség hatalmas. Sõt, még annál is nagyobb. Anélkül, hogy különösebb részletekbe belemennék, itt most egyetlen dologra szeretném ráirányítani a figyelmet.
Amikor Kelemen Hunor bemutatta azt a tervezetet, amit õ az RMDSZ-ének nevezett (holott azóta már köztudott, hogy Dél Tirol statútumának kritikátlan másolata), akkor nem gyõzte hangsúlyozni, hogy a céljuk ezzel nem az, hogy benyújtsák a parlamentbe, hisz az érvényben levõ alkotmány eleve nem tenné lehetõvé az elfogadását. Éppen ezért – mondta Kelemen – a céljuk az, hogy a tervezetet megvitassák a román (tehát nem romániai, hanem román) társadalommal, meggyõzzék azt az elgondolásaik helyes voltáról.
Ezzel szemben Berényi József a maguk tervezetérõl ezt mondta:
Nem a szlovák közvélemény, önmagunk felé fogalmaztuk meg ezt az anyagot, s amennyiben e mögé egységesen fel tudnánk állni, s tudnánk egy komoly társadalmi mobilitást felmutatni a dokumentum mellett, akkor a szlovák közvélemény is másként áll hozzá. Ha megfordítva közelítenénk meg a kérdést, s azt mondanánk, hogy akkor állunk majd mögé, ha a szlovák közvélemény elfogadja, ezzel elfogadnánk az asszimilációs folyamatot, mert a szlovák közvélemény döntõ többsége úgy látja jónak, ha a szlovákiai magyarság szép lassan felmorzsolódik, és beolvad. Nekünk úgy kell feltenni a kérdést, van-e még bennünk annyi elszántság és akarat, hogy megfogalmazzuk: Szlovákia határain belül hogyan képzeljük el megmaradásunkat. Ez a dokumentum errõl szól.
Ég és föld. Kelemen Hunor és csapata – amúgy nem elõször – fordítva ült a lóra, s annak egyenes következményeként azóta is távolodikk a céltól.