Románia kormányának 2013 óta létezik kisebbségi stratégiája, egy nem túl hosszú dokumentum, amiben a szokásos dagályosan megfogalmazott elveken túl fel vannak sorolva konkrét tennivalók és vállalások is. Érdemes ezek közül egyet-kettõt megvizsgálni.
• Crearea cadrului legal privind utilizarea limbii materne în structurile deconcentrate ale statului. (Az anyanyelvhasználatnak az állami intézmények területi kirendeltségeiben való használatára vonatkozó törvényi keret megteremtése.)
• Se vor lua masuri guvernamentale, inclusiv acte normative pentru punerea în aplicare a prevederilor legii privind ratificarea Cartei Europene a limbilor regionale sau minoritare. (A kormány intézkedni fog – jogszabályok kidolgozása évén is – azért, hogy a gyakorlatba ültessék a Helyi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikálására vonatkozó törvényt.)
Azóta hét törvény született, amelyek szövegében egyáltalán elõfordul a kisebbség szó. Két darab választási törvény (helyi és parlamenti választások), illetve a párttörvényt módosító 114/2015-ös törvény, mindháromban politikai pártokról és nemzeti kisebbségek szervezeteirõl van szó, ennyiben szólnak a kisebbségekrõl. Nézzük a maradék négyet:
– 65/2015-ös törvény
Ennek révén odébb toltak egy határidõt a kommunizmus idején elkobzott javak visszaszolgáltatásáról szóló korábbi törvényben. Kisebbségi vonatkozása az, hogy a törvény kedvezményezettjei között kisebbségi szervezetek is szerepelnek, gyakorlati következménye az, hogy a kárpótlást továbbra is halasztja. Komoly segítség, az érintettek köszönik szépen.
– 102/2015-ös törvény a nemzeti viselet napjáról.
Hat cikkely. Az elsõ rögzíti, hogy május második vasárnapja ez a nap, a további öt pedig törvényekben szokatlan módon arról szól, hogy ezen a napon kik mit tehetnek. Az önkormányzatok és azok intézményei anyagilag támogathatják az olyan rendezvényeket, amelyeket ezen a napon a népviseletek népszerûsítésére szerveznek, egyesületek és alapítványok is részt vehetnek ezen rendezvények szervezésében, a rádió- meg tévétársaságok pedig a témához illõ mûsorokat sugározhatnak. Az ember áll és gondolkozik: vajon ha ezeket nem foglalják törvénybe, akkor mindezek a tevékenységek tilosak, netán büntethetõek lennének? Vajon minden ilyen rendezvény le kell bonyolítani ezen a napon, mert az év másik 364 napján azok már tilosak? Vagy milyen megfontolásból foglalták törvénybe ezeket a dolgokat, amikor definíció szerint a törvények szabályokat rögzítenek, arról szólnak, hogy mit hogyan kell tenni, s minden más esetben szem elõtt tartandó az az elv, hogy meg szabad tenni bármit, amit a törvény nem tilt.
De hadd ne legyen igazságtalan, a negyedik cikkelynek van egy bekezdése, ami feladatot fogalmaz meg, éspedig azt, hogy a IV-XII osztályok tanrendjébe be kell illeszteni májusban két órát, amit az adott zóna, illetve az országban élõ nemzeti kisebbségek népviselete megismertetésének kell szentelni. Ismerve a hazai valóságot, könnyen elképzelhetõ, hogy ennek a gyakorlatba ültetése nem lesz prioritás a tanügy-minisztérium számára.
– 113/2015-ös törvény a pártok finanszírozásáról
Tekintve hogy választásokon a kisebbségi szervezetek is indulhatnak, a törvényben 22 esetben fordul elõ a politikai pártok és kisebbségi szervezetek szókapcsolat. Ezek közül egyet érdemes kiemelni:
Art. 31. – Eficienta si oportunitatea cheltuielilor partidelor politice, aliantelor politice si ale organizatiilor cetãtenilor apartinând minoritãtilor nationale se hotãrãsc de cãtre organele de conducere ale acestora, potrivit statutului lor.”
(31 cikk – A politikai pártok, politikai szövetségek és kisebbségi szervezetek költségeinek a hatékonysága és opportunitása ügyében ezek vezetõ szervei illetékesek dönteni, alapszabályuknak megfelelõen.)
Biztos vannak akik emlékeznek arra, hogy néha felmerül a hazai közbeszédben az a kérdés, hogy miképpen költi el az RMDSZ azt a nem kevés pénzt, amit az állami költségvetésbõl kap. Erre a szabvány válasz eddig is az volt, hogy errõl a párt vezetése dönt, saját belátása szerint. No erre most már törvény is van, hogy legyen világos minden okvetlenkedõnek, hogy ahhoz neki semmi köze, az a pártvezetõk dolga. (Az már egészen más kérdés, hogy az RMDSZ statútumában erre vonatkozóan semmilyen elõírás nem szerepel, tehát szigorúan értelmezve ezt a törvénycikket az RMDSZ-nek nem lenne szabad egyáltalán elköltenie az államtól kapott pénzt, mert bármiképp költi ez, az nincs összhangban a szabályzatban leírttal.)
– 141/2015-ös törvény a helyi és megyei zászlókról.
Errõl már sokszor és sokat írtam, ezért itt most csak annyit jegyzek meg, hogy ha városom zászlajára fel akarnánk írni annak a nevét magyarul is, akkor azt eképpen kellene megtenni:
Gyergyószentmiklós, judetul Harghita, România.
Ez maga a román modell, egy igazán kisebbségbarát szabályozás.
Összegzésképpen elmondható tehát, hogy valószínûleg egy hosszú távú stratégiával van dolgunk, mert az elsõ két évben még csak ott tart a kormány, hogy lendületet vesz, ami – minden sportoló tudja – abból áll, hogy kell tenni hátrafele bár egy-két lépést.
Azt azért hadd tegyem még hozzá, hogy komoly gondolkodásbeli hiányosságra utal az, amikor valaki azt veszi tervbe, hogy egy érvényes törvény gyakorlatba ültetése érdekében törvényeket fog majd kidolgozni. Ugyanis a nyelvi charta világosan elõírja, hogy a kisebbségek lakta területen minden egyes hivatalban kötelezõ biztosítani az anyanyelvû ügyintézést. Nincs hát szükség újabb törvényekre, épp csak be kell tartani a most évényeseket.
Egy máik konkrét vállalása a kormánynak ez:
• Guvernul va sprijini în continuare adoptarea proiectului de lege privind statutul minoritatilor nationale din România. (A kormány továbbra is támogatni fogja a romániai kisebbségek jogállására vonatkozó törvény elfogadását.)
Ha valaki nem tudná arról a törvénytervezetrõl van szó, amit az RMDSZ készített, de valóban a kormány nyújtott be a parlamentbe több mint tíz évvel ezelõtt, s amin bizonyára olyan vastag már a porréteg, hogy képtelenség kisilabizálni a címét. Ennek tudatában nyilvánvalóvá válik bárki számára, hogy mekkora volt a kormány támogatása, illetve hogy mit is jelent, mit eredményezhet a további támogatás. Egyetlen szerencse az, hogy a romániai magyarság szempontjából az a legjobb, ha a törvény örökre ott marad a parlament valamelyik fiókjában.
Végezetül álljon még itt egy olyan vállalás, ami harsány kacajra fakadhatna, hogyha a téma nem volna véresen komoly:
• Aplicarea legii educatiei privind învatamântul în limbile minoritatilor nationale. (Az oktatási törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó elõírásainak az alkalmazása.)
Elvi szinten mondom, hogy rég rossz az, ha egy kormány stratégiában rögzíti azt, hogy szándékában áll egy törvényt alkalmazni. Hisz akkor ennek a vállalásnak a mintájára fel kellett volna sorolnia még számos jogszabályt, kezdve az alkotmánnyal. Más szemszögbõl nézve ez a vállalás annak nyílt beismerése, hogy ezen a téren gondok vannak jó két és fél évvel az oktatási törvény elfogadása után is. Joggal tehetõ fel ugyanakkor a kérdés, hogy ugyan mi tud megakadályozni egy kormányt abban, hogy egy törvényt alkalmazzon? Miféle természetfeletti erõ tartja gúzsba kötve? Netán román sovinizmus, avagy román nacionalizmus a neve ennek az erõnek? Egy biztos: számos helyen (a legkirívóbb a mindenki által ismert marosvásáhelyi orvosi egyetem), az illetékesek fittyet hánynak a törvényre, a kormány pedig még bár annak a látszatát sem kelti, hogy komolyan gondolja a fenti vállalást. A törvénysértõ intézményvezetõkkel teljes összhangban (avagy cinkosan összejátszva) tûri, hogy lábbal tiporják a törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó elõírásait. Ugyanis ez a hagyományos román modell.