Román államvasutak

Akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet most valószínûleg meg fognak lepõdni mert nem erre számítanak, de úgy gondolom hogy néha ilyen is kell, sõt, jobban belegondolva én lennék a legboldogabb, ha csupa ilyenrõl számolhatnék be.
Miután sok-sok éven át nem jártam a hegyeken túl, tavaly õsztõl kezdve elég sokszor volt utam Bukarestbe, különféle tárgyalásokra. Mivel jellemzõ módon reggelre kellett odaérnem s ráadásul egyedül, értelmetlen lett volna autóval utaznom, módon volt tehát közeli tapasztalatokat szerezni a vasútról. S hiszik vagy nem hiszik, ezek meglehetõsen pozitívak! Mert igaz ugyan hogy a szentmiklósi állomás csapnivaló állapotban van (s a bukaresti se néz ki valami fényesen), ami a szerelvényeket és a szolgáltatásokat illeti, azokban igen kellemesen csalódtam. Az online menetrend ugyanis immár felhasználóbarát, s Szentmiklós román nevébõl is eltûnt a felesleges “i”. A szerelvények (legalábbis a távolságiak, de még a Brassó-Déda személyvonat másodosztálya is) viszonylag új, karbantartott és tiszta vagonokból állnak, s az sem számít már luxusnak, hogy az ülések mellett dugasz legyen, ahol telefont vagy számítógépet lehet tölteni.
A legpozitívabb csalódás azonban az online jegyvásárlás terén ért. Annyira olajozottan mûködik, hogy az már szinte hihetetlen! S túl azon hogy kényelmes, még olcsó is. Az elõre vásárolt jegyeket eleve kedvezménnyel lehet megvásárolni a jegypénztárakban is, de ha az ember neten vásárol, akkor azért további 5% kedvezmény jár. Ha pedig valami nem világos, az emilben feltett kérdésre gyors és udvarias válasz érkezik. Hab a tortán pedig az – ez jogi személyek számára jelentõs – hogy a neten vásárolt jegyre kérésre számlát is küldenek, szinte azonnal, s ha a vásárló az “XY Egyesület”, akkor a név a számlán pont úgy jelenik meg, nem magyarázkodnak, hogy a számítógépes rendszerük nem tudja kezelni az ékezetes betûket. Az egész rendszer praktikus, gyors, pontos, megbízható, mintha mindez nem is Romániában lenne.
Az pedig már kisebbfajta csoda volt, hogy amikor a bukaresti pénztárost megkérdeztem hogy tud-e számlát adni a jegyre, akkor a válasz az volt hogy õ nem, de menjek át a szomszéd terembe, ott megírják. Átmentem, a szolgálatos gyorsan megírta, majd – kapaszkodjanak meg – megköszönte hogy hozzájuk fordultam és további szép napot kívánt! Ez már maga Európa!